módon ki is fejtettem), Bayek meg szimpatikus számomra, vele még az unalmas lootolást sem tartottam annyira unalmasnak, mint itt (bár lehet, hogy közrejátszott, hogy az egyiptomi környezet jobban tetszett).Fórum » Beszélgetés a játékokról
Assassin's Creed Odyssey
Nekem Ayát túltolták negatív irányba (ezt az Origins topikban egy kicsit TL;DR módon ki is fejtettem), Bayek meg szimpatikus számomra, vele még az unalmas lootolást sem tartottam annyira unalmasnak, mint itt (bár lehet, hogy közrejátszott, hogy az egyiptomi környezet jobban tetszett).
módon ki is fejtettem), Bayek meg szimpatikus számomra, vele még az unalmas lootolást sem tartottam annyira unalmasnak, mint itt (bár lehet, hogy közrejátszott, hogy az egyiptomi környezet jobban tetszett).
Direkt újranéztem pár jelenetet nem-Kassandrával is, hát ég és föld... Alexios lerontja szerintem a játékot, minimum -2 pontot jelent az ő szinkronja. Beastmodeban ordibáló elmebetegnek jól áll,
SPOILER
Syndicate Eve-jét is jobban élveztem (mondjuk ott Jacob is jó volt, de mindkettejükből és a kapcsolatukból is többet ki lehetett volna hozni) és továbbra is tartom, hogy az Origin jobb játék lett volna Aya főszereplésével. Bejön ubinak a girlpower, de ezt így is kell, természetesen, nem vállveregetésre várva beleerőltetni.
SPOILER
pont emiatt ő a jobb Deimos
Syndicate Eve-jét is jobban élveztem (mondjuk ott Jacob is jó volt, de mindkettejükből és a kapcsolatukból is többet ki lehetett volna hozni) és továbbra is tartom, hogy az Origin jobb játék lett volna Aya főszereplésével. Bejön ubinak a girlpower, de ezt így is kell, természetesen, nem vállveregetésre várva beleerőltetni.
Én is hasonló felfogásban nyomom.
Az nem volt kérdés, hogy Kassandrával fogok játszani. Egyrészt az összes eddigi AC játékban férfi főhőssel toltam (a Syndicate, ahol van női társfőhős, nekem kimaradt), szóval ki akartam próbálni végre egy női főhőst is. Másrészt hallottam, hogy Kassandra szinkronját sokan dicsérik, míg Alexiosét éppen ellenkezőleg, inkább kritizálják...
Továbbá én is megfektetek mindenkit (vagy megfektetem magam mindenkivel), akinél erre lehetőség adódik. Miért ne használnám ki, ha már egyszer a játék külön jelzi is az erre vezető párbeszédeket? És veszíteni sem tudok vele, mármint nincs olyan, hogy egy karakter féltékennyé válna, vagy megharagudna rám azért, mert lefeküdtem egy másikkal is.
Közben a végére értem a legendás állatos küldetéssorozatnak. Az utolsó állatok már mind nagyon könnyűek voltak. Nálam a hiéna és a bika maradt a végére, de egyik sem tudott már semmi kihívást nyújtani, fél perc alatt kivégeztem. Ami eléggé kiábrándító ahhoz képest, hogy az elején több állattal is komolyan megszenvedtem, mint arról lentebb írtam is számos alkalommal.
De nem is ez volt a legrosszabb az egészben, hanem ahogy a küldetéssorozat véget ért. Ott ki is nyomtam a játékot, egyszerűen nem volt kedvem folytatni utána...
SPOILER
Amúgy egyébként is igaz, hogy sok küldetésnek eléggé elbaszott a vége. Ha már lentebb egy konkrét eset kapcsán dilemmáztam azon, hogy több közül melyik lehet a "jó" döntés, akkor érdemes megjegyezni, hogy sok küldetésnek kimondottan csak "rossz" vége van. Számtalanszor előfordul, hogy a küldetésben a célszemély, vagy a célszemély szerelme, barátja meghal, és nem tudsz tenni ellene semmit. Ezt lehet realisztikusságnak nevezni, mármint hogy nem minden küldetés zárul happy enddel, időnként mégis inkább bosszantó vagy frusztráló a dolog.
SPOILER
Amúgy a legendás állatokra visszatérve, elképzelhető, hogy nekem a Kalydonian Boar kimaradt teljesen?! Elvileg ennek kéne lenni az első ilyen küldetésnek, de én csak jóval később találkoztam az első legendás állattal, és utána is csak egy vaddisznóval vívtam meg, az Erymanthian Boarral. Mostanra meg már befejeztem Daphnae történetszálát teljesen. Nem értem... Mondjuk eléggé összevissza, nem feltétlenül az elrendelt sorrendben haladok a küldetésekkel, ezért aztán máskor is sikerült már összekevernem a játékot kicsit.
Az nem volt kérdés, hogy Kassandrával fogok játszani. Egyrészt az összes eddigi AC játékban férfi főhőssel toltam (a Syndicate, ahol van női társfőhős, nekem kimaradt), szóval ki akartam próbálni végre egy női főhőst is. Másrészt hallottam, hogy Kassandra szinkronját sokan dicsérik, míg Alexiosét éppen ellenkezőleg, inkább kritizálják...
Továbbá én is megfektetek mindenkit (vagy megfektetem magam mindenkivel), akinél erre lehetőség adódik. Miért ne használnám ki, ha már egyszer a játék külön jelzi is az erre vezető párbeszédeket? És veszíteni sem tudok vele, mármint nincs olyan, hogy egy karakter féltékennyé válna, vagy megharagudna rám azért, mert lefeküdtem egy másikkal is.
Közben a végére értem a legendás állatos küldetéssorozatnak. Az utolsó állatok már mind nagyon könnyűek voltak. Nálam a hiéna és a bika maradt a végére, de egyik sem tudott már semmi kihívást nyújtani, fél perc alatt kivégeztem. Ami eléggé kiábrándító ahhoz képest, hogy az elején több állattal is komolyan megszenvedtem, mint arról lentebb írtam is számos alkalommal.
De nem is ez volt a legrosszabb az egészben, hanem ahogy a küldetéssorozat véget ért. Ott ki is nyomtam a játékot, egyszerűen nem volt kedvem folytatni utána...
SPOILER
Én azt választottam elsőre, hogy életben hagyom Daphnae-t. Viszont így a Daughters of Artemis az ellenségeim maradnak, ha jól értem. Ha azonban megölöm, akkor minden huntress onnantól a szövetségesemmé válik. Ami elég jól hangzik, de nem tudom, ezért érdemes-e esetleg megváltoztatnom a döntésemet...
Amúgy egyébként is igaz, hogy sok küldetésnek eléggé elbaszott a vége. Ha már lentebb egy konkrét eset kapcsán dilemmáztam azon, hogy több közül melyik lehet a "jó" döntés, akkor érdemes megjegyezni, hogy sok küldetésnek kimondottan csak "rossz" vége van. Számtalanszor előfordul, hogy a küldetésben a célszemély, vagy a célszemély szerelme, barátja meghal, és nem tudsz tenni ellene semmit. Ezt lehet realisztikusságnak nevezni, mármint hogy nem minden küldetés zárul happy enddel, időnként mégis inkább bosszantó vagy frusztráló a dolog.
SPOILER
Jó példa erre a Demokritos által nyújtott küldetéssorozat, aminek a befejezése talán a leginkább kiábrándító volt eddig az összes közül. Pedig ott tényleg azt vártam, hogy majd valami érdekes fordulat jön talán, vagy legalább kapok valami nagy jutalmat az összegyűjtött cuccokért. Ehhez képest eleve az ostoba szerelmi szál nagyon nem hiányzott a végére, ha már a tudományról szólt alapvetően az egész. Pláne ilyen formában, hogy random banditák meggyilkolják a nőt a szemünk láttára, és itt a vége, quest finished...
Amúgy a legendás állatokra visszatérve, elképzelhető, hogy nekem a Kalydonian Boar kimaradt teljesen?! Elvileg ennek kéne lenni az első ilyen küldetésnek, de én csak jóval később találkoztam az első legendás állattal, és utána is csak egy vaddisznóval vívtam meg, az Erymanthian Boarral. Mostanra meg már befejeztem Daphnae történetszálát teljesen. Nem értem... Mondjuk eléggé összevissza, nem feltétlenül az elrendelt sorrendben haladok a küldetésekkel, ezért aztán máskor is sikerült már összekevernem a játékot kicsit.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
Gyors háttérinfó: én egy pánszexuális amazon félistennőt játszok. Ahol van lehetőség szívecskés válaszra, arra gondolkodás nélkül lecsapok.
Delos és Mykonos talán a silver islands néven fut. Athén 1. körben a hajós küldinél a fedélzetre lépéskor Barney fogadott ezzel a küldetéssel. Athéni színekben zsarnokoskodó faszfej rezsimjét kell megdönteni helyi gerillák és spártai segítséggel. Trouble in paradise talán a quest neve, ami a küldisort indítja. Kyra, a gerillák vezére kapta a szíves dialógusokat. Gyerekcipős az AC szerelem, de ez a románc magasan a játék legjobbja! Mint azt jeleztem full Zeusz módban tolom (heh) ezért értelemszerűen a spártai fickónak, ~Thelmaésloisnak is csaptam a szelet. Extra poén, hogy ezek elvileg szeretik egymást. A dolog a questline végén vett egy izgalmas fordulatot.
SPOILER
Battle of One Hundred Handsen én is túlestem már. Értelemszerűen a végén inkább a trófeát választottam, főleg mivel a prequel küldinél már volt alkalmam megkóstolni ezt a csokoládét. Később vált érdekessé ez a quest, az északi szigeten. Az itteni szál npcjével is lehet flörtölni. Lehet=nálam kell, ment is minden, ahogy annak kellett. A zárásnál azonban besétált a jelenetbe Roxana, jelentve, hogy *ha korábban úgy döntöttünk lett egy kulcs feladat, amit intézni kellett a küldinél* azt megcsinálták, jók vagyunk. Helyi npcvel való románcot egy "na kopás innen ribanc" nézéssel rövidre is zárta, az az ürge illedelmesen ki is hátrált. Kaptam helyette egy újabb naplementés fade-to-blacket szóval két körös npc-ként úgy sejtem akkor ezzel a karival házasok vagyunk (Megdöntött Odessa is a hajón van, kíváncsi vagyok, hogy Roxi hiányában esetleg ő jelenik-e meg ebben a jelenetben).
Abantis islandsnél kicsit képmutatónak éreztem magam, mert
SPOILER
Delos és Mykonos talán a silver islands néven fut. Athén 1. körben a hajós küldinél a fedélzetre lépéskor Barney fogadott ezzel a küldetéssel. Athéni színekben zsarnokoskodó faszfej rezsimjét kell megdönteni helyi gerillák és spártai segítséggel. Trouble in paradise talán a quest neve, ami a küldisort indítja. Kyra, a gerillák vezére kapta a szíves dialógusokat. Gyerekcipős az AC szerelem, de ez a románc magasan a játék legjobbja! Mint azt jeleztem full Zeusz módban tolom (heh
) ezért értelemszerűen a spártai fickónak, ~Thelmaésloisnak is csaptam a szelet. Extra poén, hogy ezek elvileg szeretik egymást. A dolog a questline végén vett egy izgalmas fordulatot.
SPOILER
Játékmenetileg Kyrához voltam "hűséges" (értsd őt döngettem meg előbb), T-t csak szédíteni tudtam, amit a kis buta úgy értelmezett, hogy örök szerelmet esküdtünk egymásnak. A búcsúzásnál nekiállt hisztizni, hogy elvettem a dicsőségét a csatában, a leader megölésével és amúgy basszam is meg, mert hagytam, hogy Kyra elszeressen tőle. Wut? Második rantnál már váltott, majd ő szépen legyőz engem és azzal bizonyítja Kyrának, hogy méltó hozzá (gondolom összeakadtak a szövegei). Holdsütötte tengerparti csetepaté végén holtan zuhant a földre. A győzelmi partyn lehetett volna hazudni Kyrának, de inkább bevallottam, hogy sajnos le kellett vágnom mr MaleEgo Woundedpride-ot. Nem örült.
Na ami miatt tetszett, hogy mennyire szerteágazó ez a küldisor. Utánaolvastam, ha Thelmaésloist döngetjük elsőnek akkor abból nem lesz baj, nem áll neki hepciáskodni a quest végén, Kyra csak megértően legyint erre a viszonyra. Összejönnek hivatalosan is és megvan a hepiend. Deloson van két mellék-mellékküldi, ami hatással lehet a befejezésre. Van egyszer az őrült radikalista, akit ha életben hagyunk a boldog befejezésbe belerondít azzal hogy T-t megmérgezi. Ha! beszédet tartunk. Aztán ott a félszemű csempész, aki ha életben marad Barney csaja lesz, hajón felvehető lt-ként. Az én esetemben ő volt a vigaszdíj, ha már nekem csak a görög tragédia jutott, legalább Barneynak jól végződött a kaland.
Nem örült.
Na ami miatt tetszett, hogy mennyire szerteágazó ez a küldisor. Utánaolvastam, ha Thelmaésloist döngetjük elsőnek akkor abból nem lesz baj, nem áll neki hepciáskodni a quest végén, Kyra csak megértően legyint erre a viszonyra. Összejönnek hivatalosan is és megvan a hepiend. Deloson van két mellék-mellékküldi, ami hatással lehet a befejezésre. Van egyszer az őrült radikalista, akit ha életben hagyunk a boldog befejezésbe belerondít azzal hogy T-t megmérgezi. Ha! beszédet tartunk. Aztán ott a félszemű csempész, aki ha életben marad Barney csaja lesz, hajón felvehető lt-ként. Az én esetemben ő volt a vigaszdíj, ha már nekem csak a görög tragédia jutott, legalább Barneynak jól végződött a kaland.
Battle of One Hundred Handsen én is túlestem már. Értelemszerűen a végén inkább a trófeát választottam, főleg mivel a prequel küldinél már volt alkalmam megkóstolni ezt a csokoládét.
Később vált érdekessé ez a quest, az északi szigeten. Az itteni szál npcjével is lehet flörtölni. Lehet=nálam kell, ment is minden, ahogy annak kellett. A zárásnál azonban besétált a jelenetbe Roxana, jelentve, hogy *ha korábban úgy döntöttünk lett egy kulcs feladat, amit intézni kellett a küldinél* azt megcsinálták, jók vagyunk. Helyi npcvel való románcot egy "na kopás innen ribanc" nézéssel rövidre is zárta, az az ürge illedelmesen ki is hátrált. Kaptam helyette egy újabb naplementés fade-to-blacket szóval két körös npc-ként úgy sejtem akkor ezzel a karival házasok vagyunk (Megdöntött Odessa is a hajón van, kíváncsi vagyok, hogy Roxi hiányában esetleg ő jelenik-e meg ebben a jelenetben).
Abantis islandsnél kicsit képmutatónak éreztem magam, mert
SPOILER
a főszál során próbálom megmenteni a menthetetlennek tűnő tesót, míg ennek a fickónak azt mondtam, hogy az ő testvére nem éri meg a fáradságot, meg kell halnia. Megnéztem a reptetést, de inkább a sima megölést választottam.
Nálam szerintem az nem volt még. Legalábbis Delosról vagy Mykonosról nem emlékszem semmi jelentősebb küldetéssorozatra. Mondjuk Szókratésszel sem találkoztam még, úgyhogy gondolom, néhány mellékküldetés is majd annak függvényében oldódik fel, mikor a fősztorihoz visszatérek végre, és abban előrehaladok valamennyit. Másrészt viszont sok, tipikusan az endgame-hez tartozó, illetve a fejlesztők által is bevallottan a sztori befejezése utánra szánt plusz küldetés, mint például a mythical creature lairek, meg már simán elérhetők voltak számomra. Szóval látszik, mennyire nem úgy haladok, mint ahogy kéne...
Ami egyébként engem nem különösebben zavar. Egyedül talán amiatt bosszankodtam komolyabban, hogy a két tábornok, az athéni Demosthenes és a spártai Lysander által adott küldetéssorozatot csak mostanában, a játék vége felé vettem fel, mire már szinte az összes létező erődöt kipucoltam legalább egyszer. Úgyhogy a stemplik gyűjtögetéséhez kezdhettem az egészet elölről...
Nekem az Abantis Islands küldetéssorozata tetszett például. Az egyrészt kicsit grandiózusabb volt, mert az egész szigeten átívelt, egy csomó embernek kellett segíteni, illetve a végén egy komplett felkelést le kellett verni gyakorlatilag. Értelmezhető választási lehetőségek is voltak benne, nem úgy, mint sok másik küldetésnél, ahol a döntéseknek szinte csak dísznek vannak, semmi jelentőségük. Ilyen szempontból az egyik kedvencem a Dagger to the Heart című részküldetés volt, ahol több ember sorsáról is kellett dönteni. Plusz a megismert karakterek is viszonylag elviselhetőek, illetve legalább mérsékelten érdekesek voltak végig, az egész küldetéssorozatban.
Elment még az Obsidian Islands küldetéssorozata is a Battle of One Hundred Handsszel. Bár a lezárás a legvégén az eléggé klisés lett őszintén szólva, de maguk a küldetések érdekesek voltak. A battle royale részt is élveztem benne, ami szerintem egyértelműen a műfaj pillanatnyi népszerűsége miatt, poénból került bele.
Illetve amit most, nemrég fejeztem be, és tetszett még eléggé, az a kytherai küldetéssorozat volt. Mondjuk ennek meg pont a legvége hozta a legjobb csavart, amiatt lett az egész igazán érdekes. Nem akarom lelőni a poént, úgyhogy inkább spoilerben folytatom:
SPOILER
Amúgy ha már itt tartunk, ami engem bosszant kicsit, az az, hogy a küldetéseknél nem lehet előre tudni, milyen hosszúak lesznek. Vannak egészen nyúlfarknyiak is, amik nem hosszabbak, mint a véletlenszerűen generált, homokórával jelölt "küldetések". És vannak olyanok, mint a fent taglalt három, amik egy komplett küldetéssorozatba torkollnak, aminek keretében az egész adott szigetet be kell járni, és egy komplex történet bontakozik ki. Ez azért baj, mert az utóbbiakat nem szívesen szakítom meg a közepén. Viszont valamikor több, valamikor meg kevesebb időm van éppen játszani. Ha tudnám előre, hogy "hosszú" vagy "rövid" küldetés jön, akkor a "hosszabbakat" meghagynám akkorra, amikor nyugisan, egy huzamban végig tudom vinni őket. Így viszont gyakorlatilag lutri az egész, a játékmegszakítás és több napnyi szünet pedig még egy jó sztorit is képes gallyra vágni sajnos.
Visszatérve a döntésekre, mint írtam, sokszor ezek csak látszólagosak, nincs jelentőségük. De még ahol van is érdemi kihatásuk, ott sem feltétlenül egyértelmű, hogy mi számít "helyes" döntésnek. A fenti spoilerben vázolt eset mondjuk pont nem ilyen, de például a szintén említett Abantis Islands végén tényleg nem tudom, mi a "jó" döntés.
SPOILER
A fenti három küldetéssorozaton túl a másik nagy kedvencem még a Medúza volt, amiről az egyik lentebbi hozzászólásban írtam viszonylag részletesen. Ehhez képest a Küklopsz ( mármint az igazi, nem a hasonló fantázianevű martalócvezér még a játék elején
) sokkal kiábrándítóbbra sikerült sajnos. A helyszín sem volt olyan nagy szám, mint a petrified temple; a küldetést adó Empedokles egy rossz értelemben vett őrült, aki nem szórakoztató, hanem inkább idegesítő; de leginkább maga a harc volt nevetséges. Míg a Medúzával igen komolyan megszenvedtem, addig a Küklopszot kb. egy perc alatt, elsőre lerendeztem. Nem is csinált semmit gyakorlatilag végig, csak rendkívül lassan vánszorgott felém, míg én bármiféle erőfeszítés nélkül, kényelmesen lenyilaztam. 
Ami egyébként engem nem különösebben zavar. Egyedül talán amiatt bosszankodtam komolyabban, hogy a két tábornok, az athéni Demosthenes és a spártai Lysander által adott küldetéssorozatot csak mostanában, a játék vége felé vettem fel, mire már szinte az összes létező erődöt kipucoltam legalább egyszer. Úgyhogy a stemplik gyűjtögetéséhez kezdhettem az egészet elölről...
Nekem az Abantis Islands küldetéssorozata tetszett például. Az egyrészt kicsit grandiózusabb volt, mert az egész szigeten átívelt, egy csomó embernek kellett segíteni, illetve a végén egy komplett felkelést le kellett verni gyakorlatilag. Értelmezhető választási lehetőségek is voltak benne, nem úgy, mint sok másik küldetésnél, ahol a döntéseknek szinte csak dísznek vannak, semmi jelentőségük. Ilyen szempontból az egyik kedvencem a Dagger to the Heart című részküldetés volt, ahol több ember sorsáról is kellett dönteni. Plusz a megismert karakterek is viszonylag elviselhetőek, illetve legalább mérsékelten érdekesek voltak végig, az egész küldetéssorozatban.
Elment még az Obsidian Islands küldetéssorozata is a Battle of One Hundred Handsszel. Bár a lezárás a legvégén az eléggé klisés lett őszintén szólva, de maguk a küldetések érdekesek voltak. A battle royale részt is élveztem benne, ami szerintem egyértelműen a műfaj pillanatnyi népszerűsége miatt, poénból került bele.
Illetve amit most, nemrég fejeztem be, és tetszett még eléggé, az a kytherai küldetéssorozat volt. Mondjuk ennek meg pont a legvége hozta a legjobb csavart, amiatt lett az egész igazán érdekes. Nem akarom lelőni a poént, úgyhogy inkább spoilerben folytatom:
SPOILER
Szóval amikor kiderül, hogy a főpapnő és a húga egypetéjű ikrek, és meg kéne állapítanunk, melyikük melyik. Bár az ötlet zseniális, de maga a megvalósítás igazából annyira nem jó szerintem. Meggyőződésem, hogy a rendelkezésre álló infókból nem lehet egyértelműen eldönteni. Még úgy is ezt mondom, hogy hosszas tanakodás és a párbeszédek sokszori visszajátszása után végül sikerült elsőre eltalálnom.
Nem akarok túlzottan belemélyedni, mert a végén már szabályosan fájt a fejem tőle. A lényeg nagyjából, hogy az egyetlen érdemi bizonyíték a szolgálólány által hátrahagyott feljegyzés lehetne. Ezt a főpapnőnek ugye mindenképpen elmondjuk, a húgának viszont nem feltétlenül áruljuk el, mi állt pontosan benne, ott hazudhatunk is. Ennek ellenére, kipróbáltam, a húga mindkét esetben tudni fogja az üzenet szövegét a végén. Persze meg lehet magyarázni ezt is, azzal például, hogy az üzenetet nem is a szolgálólány írta, hanem a húg találta ki, és csempészte oda a bűntény helyszínére. Viszont ezen a ponton tényleg képtelenség logikusan kitalálni a választ arra, hogy melyikük melyik, kizárólag az érzéseinkre hagyatkozhatunk. És az sem egyszerű, mert a főpapnő igazából közel akkora fasz, mint a húga, neki is vannak olyan megnyilatkozásai, amiből kiderül, hogy totál érzéketlen, és leszarja, másokkal mi történik.
Nem akarok túlzottan belemélyedni, mert a végén már szabályosan fájt a fejem tőle. A lényeg nagyjából, hogy az egyetlen érdemi bizonyíték a szolgálólány által hátrahagyott feljegyzés lehetne. Ezt a főpapnőnek ugye mindenképpen elmondjuk, a húgának viszont nem feltétlenül áruljuk el, mi állt pontosan benne, ott hazudhatunk is. Ennek ellenére, kipróbáltam, a húga mindkét esetben tudni fogja az üzenet szövegét a végén. Persze meg lehet magyarázni ezt is, azzal például, hogy az üzenetet nem is a szolgálólány írta, hanem a húg találta ki, és csempészte oda a bűntény helyszínére. Viszont ezen a ponton tényleg képtelenség logikusan kitalálni a választ arra, hogy melyikük melyik, kizárólag az érzéseinkre hagyatkozhatunk. És az sem egyszerű, mert a főpapnő igazából közel akkora fasz, mint a húga, neki is vannak olyan megnyilatkozásai, amiből kiderül, hogy totál érzéketlen, és leszarja, másokkal mi történik.
Amúgy ha már itt tartunk, ami engem bosszant kicsit, az az, hogy a küldetéseknél nem lehet előre tudni, milyen hosszúak lesznek. Vannak egészen nyúlfarknyiak is, amik nem hosszabbak, mint a véletlenszerűen generált, homokórával jelölt "küldetések". És vannak olyanok, mint a fent taglalt három, amik egy komplett küldetéssorozatba torkollnak, aminek keretében az egész adott szigetet be kell járni, és egy komplex történet bontakozik ki. Ez azért baj, mert az utóbbiakat nem szívesen szakítom meg a közepén. Viszont valamikor több, valamikor meg kevesebb időm van éppen játszani. Ha tudnám előre, hogy "hosszú" vagy "rövid" küldetés jön, akkor a "hosszabbakat" meghagynám akkorra, amikor nyugisan, egy huzamban végig tudom vinni őket. Így viszont gyakorlatilag lutri az egész, a játékmegszakítás és több napnyi szünet pedig még egy jó sztorit is képes gallyra vágni sajnos.
Visszatérve a döntésekre, mint írtam, sokszor ezek csak látszólagosak, nincs jelentőségük. De még ahol van is érdemi kihatásuk, ott sem feltétlenül egyértelmű, hogy mi számít "helyes" döntésnek. A fenti spoilerben vázolt eset mondjuk pont nem ilyen, de például a szintén említett Abantis Islands végén tényleg nem tudom, mi a "jó" döntés.
SPOILER
Én, némileg a józan eszemnek ellentmondva, azt választottam, hogy a csóka próbálja meg meggyőzni a testvérét, hogy tegye le a fegyvert, és javuljon meg. Minek hatására ugye a testvére megöli a fazont, majd mi megöljük a testvért. A másik esetben ugyanúgy végeznünk kell a testvérrel, viszont a barátunk életben marad. Elvileg, első ránézésre ez tűnik a "jó" döntésnek. Mégis belegondolva abba, hogy végig mennyire aggódott a testvére sorsáért, meg hogy a saját korábbi életét is hajlandó volt feladni azért, hogy megmentse a testvérét, ha életben marad, akkor kb. egész hátralévő életében lelkiismeret-furdalása lesz szerencsétlennek. Ilyen szempontból szerintem jobb így, hogy a testvére lelökte a szikláról...
A fenti három küldetéssorozaton túl a másik nagy kedvencem még a Medúza volt, amiről az egyik lentebbi hozzászólásban írtam viszonylag részletesen. Ehhez képest a Küklopsz ( mármint az igazi, nem a hasonló fantázianevű martalócvezér még a játék elején
) sokkal kiábrándítóbbra sikerült sajnos. A helyszín sem volt olyan nagy szám, mint a petrified temple; a küldetést adó Empedokles egy rossz értelemben vett őrült, aki nem szórakoztató, hanem inkább idegesítő; de leginkább maga a harc volt nevetséges. Míg a Medúzával igen komolyan megszenvedtem, addig a Küklopszot kb. egy perc alatt, elsőre lerendeztem. Nem is csinált semmit gyakorlatilag végig, csak rendkívül lassan vánszorgott felém, míg én bármiféle erőfeszítés nélkül, kényelmesen lenyilaztam. Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
Na ez a delos-mykonos küldisor nagyon adta! Ilyen kéne minden területre a bounty boardok helyett és simán össze lehetne hozni egy erős 9 pontot!
Rájöttem közben miért nem vette (még?) el a kedvem a pipálgatás; Kassandra évek óta a legélvezetesebb AC hős! A főszál a családi drámával és a titkos társaságokkal tisztára Ezios hangulatot ad, aki közismerten a legjobb főhős volt. A történelem is végre jól van hasznosítva, a figurák nem csak easter eggnek vannak benyomva. Szókratészt bírom, bár néha már trollkodás, amikor filozofálgat... Moralizálásoknak mondjuk olyan sok értelmét nem látom, a gameplay teljesen szembemegy a mélyebb gondolatokkal. Hiába, kell az a fránya gyilkolós xp.
Rájöttem közben miért nem vette (még?) el a kedvem a pipálgatás; Kassandra évek óta a legélvezetesebb AC hős! A főszál a családi drámával és a titkos társaságokkal tisztára Ezios hangulatot ad, aki közismerten a legjobb főhős volt. A történelem is végre jól van hasznosítva, a figurák nem csak easter eggnek vannak benyomva. Szókratészt bírom, bár néha már trollkodás, amikor filozofálgat...
Moralizálásoknak mondjuk olyan sok értelmét nem látom, a gameplay teljesen szembemegy a mélyebb gondolatokkal. Hiába, kell az a fránya gyilkolós xp.Legnépszerűbb cikkek
- 1. Grand Theft Auto VI – a jó és a rossz hír
- 2. Marvel Tōkon: Fighting Souls teszt
- 3. Vissza a régi szép időkhöz? Egy magyar indie stúdió 4X űrstratégián dolgozik Legacy of Sol címmel
- 4. Captain Price a Call of Duty: Modern Warfare 4 egyszemélyes kampányából sem fog hiányozni
- 5. Saját PlayStation 5-öt és DualSense kontrollert kap az ősszel megjelenő Marvel's Wolverine
Legfrissebb fórumtémák
- 16:50
- Helyzetjelentés Extra [3402]
- 16:02
- Fradi [4822]
- 12:54
- Először mozgásban a magyar fejlesztésű új 4X űrstratégia, a Legacy of Sol rövid előzetesben mutatta meg magát [hozzászólások] [1]
- 19:38
- Pénzügyek - Hitelek, Befektetések, Tőzsde [101]
- 16:58
- Ki mivel játszik mostanában? [8263]
- 14:22
- Helyzetjelentés [157650]
- 19:01
- Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld! [1622]
- 12:21
- Még egy utolsó ingyenes frissítést kapott a BALL x PIT roguelite falbontó [hozzászólások] [1]
- 07:48
- Szét*** az ideg [5564]
- 00:28
- Vissza a régi szép időkhöz? Egy magyar indie stúdió 4X űrstratégián dolgozik Legacy of Sol címmel [hozzászólások] [10]
