Assassin's Creed Odyssey

Ez a Messara megint olyan kegyetlenül hosszú volt, mire végeztem mindennel, mint Lesbos. Gyakorlatilag több mint egy hétig csináltam, és a közepén volt egy jelentősebb, önmagában több napon át tartó időszak, amikor már az aranyszínű küldetésekhez sem volt túl sok kedvem, azokat is szinte csak gépiesen, fintorogva daráltam, az egyéb points of interestről nem is beszélve. Mondjuk az sem segített, hogy a küldetések sorrendjét helyenként sikerült valószínűleg a lehető legrosszabbul megválasztani, mert például a sziget közepén álló erődbe háromszor vagy négyszer kellett visszatérnem, és ennyiszer kellett kipucolnom gyakorlatilag teljesen. A végére hagytam a knósszoszi palotát és a Minótauroszhoz vezető küldetéssorozatot, az azért valamivel jobb volt a többinél. A Minótaurosz, illetve a labirintus a Küklopsznál egy fokkal hangulatosabbra és félelmetesebbre sikerült, illetve maga a harc is egy fokkal nehezebb volt, de azért még mindig a Medúza a kedvencem az összes közül, és nehézség terén is az volt egyértelműen a legdurvább. Amit viszont nem tudok megunni így közel 170 óra játékidő után sem, az a táj. Ez egyértelműen a játék egyik nagy erőssége, és bár már kb. a huszonötödik régiót járom, nincs köztük két egyforma, teljesen eltérő látványvilággal rendelkezik mindegyik. Krétán például a végeláthatatlan kősivatagok és a lépten-nyomon fellelhető, a minószi kultúrából hátramaradt romok mind nagyon adják. A történelmi utalásokkal sincs általában probléma, például Gortynban nagyon tetszett, amikor a város központjában megtaláltam a kőfalat a híres törvényekkel. Egy kicsit azért az első néhány AC játéknak a lexikon része hiányzik, ott ugye komplett cikkek voltak a fontosabb személyekről, eseményekről, amiket végig lehetett olvasni. Itt a térkép jelöli a történelmi helyszíneket, és csak egy pár soros magyarázó szöveget fűz általában hozzájuk.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Azért a gortyni vízesésnél a Fekete Párduc-os easter egg láttán felröhögtem.

Ennél kevésbé szándékos, de hasonlóan vicces, ha úszva elindulsz a nyílt óceánon, és felmászol vadidegen hajókra, vagy akár a vizen lebegő hulladékokra. Utóbbiakat egyébként ugyanúgy be lehet gyűjteni egy gombnyomással, mintha hajózás közben szednéd fel őket, csak ha rajta állsz, akkor hatalmas robajjal egyszerűen eltűnik alólad.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.