HBO - A Song of Ice and Fire

A legújabb részt még nem láttam, mert a hétvége óta külföldön voltam végig, és csak tegnap este értem haza. Úgyhogy arról csak később fogok nyilatkozni...

Viszont éppen ezért a múltkori dalt önkéntelenül is sokat dúdoltam magamban, amíg távol voltam, és egy csomót gondolkodtam azon, hogy miről is szólhat pontosan. Egyre inkább hajlok arra, hogy az igazság valahol a kettő között van, mint amit legutóbb beszéltünk. Egyrészt ahhoz ragaszkodom, hogy a helyszín, ahol Jenny táncol ("high in the halls of the kings who are gone", ill. "they spun her around on the damp old stone"), az Ódonkő. Viszont a "szellemek", akikkel táncol, és akikről a dal rajta kívül még szól, azok valóban a közvetlen barátai és szerettei lehetnek, akiknek többsége Nyárodúban veszett oda. Elsősorban természetesen Duncan Targaryen ("the ones who had loved her the most"), de ide tartozhatnak még sokan mások is, akiket az udvarban ismert meg. Ezen értelmezés szerint tehát Jenny túlélte a nyárodúi tűzvészt, majd azt követően visszavonult Ódonkőre, hogy ott sirassa élete végéig a veszteségeit ("and she never wanted to leave", külön felhívnám a figyelmet arra, hogy az igeidők alapján a "the ones she had lost and the ones she had found" egyértelműen ez előtt történt). Sem a könyvek, sem a kiegészítő kötetek nem nyilatkoznak az ő későbbi, Nyárodú utáni sorsáról, úgyhogy egy ilyen verzió elvileg simán elképzelhető. Az is a fenti értelmezést támaszthatja alá, hogy az egykori legközelebbi barátját, az erdei boszorkát a könyvek ugye Magas Szív "szellemének" nevezik, a dalban szereplő szóhasználatnak megfelelően. A többi utalás is nagyjából stimmel végig, például a történtek magyarázzák, hogy a dalban Jenny miért annyira szomorú ("spun away all her sorrow and pain"). Még a filmben nem szereplő, ritkábban idézett második versszak is nagyjából illeszkedik a fenti értelmezéshez. Első ránézésre az csupán amolyan lírai fordulatnak tűnik, és puszta vég nélküliséget kölcsönöz a dalnak, miszerint Jenny tánca nappal és éjszaka, télen és nyáron át, örökkön örökké tartott. Valójában viszont az utóbbi ("form winter to summer and winter again") egy vagy két konkrét évszakfordulót jelenthet. A nyárodúi tűz 259-ben történt, és ezt követően Jenny még egy pár nyarat, illetve telet érhetett meg, mielőtt elhunyt, jóval a könyvek kezdete előtt. Egyedül az utolsó sort ("till the walls did crumble and fall") nem igazán tudom hova tenni, hiszen Ódonkő már évezredek óta rom volt a dal időpontjában is.

Egyébként ezt már csak zárójelben teszem hozzá, mert egyelőre színtiszta spekuláció, de van egy olyan viszonylag népszerű rajongói teória, mely szerint a dalt nem más, mint Rhaegar Targaryen írta. És valahányszor előadta ezt a dalt, amely tehát saját családja személyes tragédiájáról szólt, azzal természetesen sok nemes hölgy szívét megindította mindig. Többek között Lyanna Starkét is azon a bizonyos harrenhali lovagi tornán...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Ez nagyon érdekes... Én egyáltalán nem érzem, hogy a dal Nyárodúról szólna. Persze így utólag értem, miért mondod, meg hozzád hasonlóan többen is. A "halls of the kings who are gone" fordulatot elvileg lehetne a Targaryen-házra is érteni, illetve természetesen Nyárodúra, ahol a tűzvészben a Targaryenek lényegében elindultak lefelé, a kihalás és a pusztulás felé.

De ennél sokkal valószínűbb szerintem, hogy a dal Ódonkőről szól. A letűnt királyok pedig a Mudd-ház, akik még az andal hódítás előtt a folyók és a hegyek királyaiként a mai Folyóvidék, Nyugatvidék és Koronaföldek egy része felett uralkodtak. Szerintem több jel is egyértelműen efelé mutat. Először is a dal úgy kezdődik, hogy "high in the halls", márpedig Ódonkő, mint tudjuk, egy számottevő magaslaton található. Másrészt a Kardok viharából több fejezet Ódonkőn játszódik. Az általam is említett epilógus mellett Robb és Catelyn is ellátogatnak ide, és felkeresik IV. Tristifernek, az Igazság Pörölyének, az utolsó nagy Mudd-királynak a sírját. A sír előtt állva Catelyn magára a helyre konkrétan a dalban szereplő fordulatot használja ("when it was still a hall of kings"), ráadásul közvetlenül utána elkezd Jennyről és az ő daláról beszélni. Ezek alapján én meg vagyok róla győződve, hogy a dal eredetileg Ódonkőről szól...

A második része a hozzászólásodnak ettől még elgondolkoztató lehet... Persze a vérvonallal kapcsolatos prófécia nem Jennytől, hanem az erdei boszorkánytól jön, aki a barátnője volt. (A sorozat sajnos eléggé összemossa a két karaktert.) De attól még igaz, hogy ezáltal Jennynek is volt némi köze ahhoz a próféciához. Meg persze az is igaz, hogy Rhaegar, akit sokan sokáig a megígért hercegnek hittek, a nagy tragédia, a nyárodúi tűz során született. És a dal pont akkor hangzik fel, amikor Jon, azaz Rhaegar fia, aki jelenleg leginkább esélyes a prófécia beteljesítésére, bejelenti a valódi származását.

Egyébként ez csak érdekesség, de vicces, hogy az A Wiki of Ice and Fire-ön is, ami pedig szigorúan csak a könyvek történéseit dolgozza fel, a sorozatepizód megjelenésének másnapján hirtelen több mint a duplájára nőtt a Jennyről szóló szócikk terjedelme. Persze csak könyvbeli plusz információk kerültek bele, de jól mutatja, mennyire megnőtt az érdeklődés a karakter iránt.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

"Pedig, valljuk be őszintén, magához a jelenethez, ahol felbukkan, nincs kimondottan sok köze."

Már hogy ne lenne. A dal a Summerhall-i tűzvészről szól, a maga módján. Ahol a pusztuló vár falai között Jenny of Oldstones családja javát veszítette el, kik már csak szellemek. Amely tűzvész éjszakáján talán megpróbálták életre kelteni a sárkányokat. De csak egy sárkány született azon az éjszakán: Rhaegar Targaryen. Sorozatbéli Jon apja.

E - sorozatbéli - éjszakán pedig Aegon Targaryen bejelentette és felvállalta örökségét, kvázi új sárkány "született". Ugyanúgy egy vár, sárkányok és a tűz játszhatja majd a főszerepet, ahogy Summerhall-nál.

És hát Jenny of Oldstones a prófécia forrása részben, legalábbis a vérvonallal kapcsolatosan. És szinte pont akkor hangzott el a dal, amikor Jon bejelentette vérvonalát..

Soha jobbkor nem hangozhatott volna el a dal.

"High in the halls of the kings who are gone, Jenny would dance with her ghosts..."

Engem bizony ezzel a dallal most kilóra megvettek a végén.

Pedig, valljuk be őszintén, magához a jelenethez, ahol felbukkan, nincs kimondottan sok köze. Azon túl persze, hogy egy híresen szomorú dal, ami úgy általában véve illik a szereplők hangulatához, akik a végsőkig elkeseredve gyakorlatilag magát az apokalipszist várják éppen.

Az is igaz, itt is számot adtam róla rengetegszer, mennyi bosszúságot okozott már, amikor a sorozat indokolatlan módon eltért a könyvektől. Ilyenkor viszont, amikor visszanyúlnak az eredeti műhöz, az annál nagyobb örömet tud okozni. Ráadásul Jenny dala, pontosabban a fent idézett töredék belőle, az egyik kedvenc fejezetemben hangzik el eredetileg, a harmadik kötet epilógusában. (És talán némileg kárpótol azért, hogy magát a fejezet történéseit, illetve Kőszív asszonyságot viszont kihagyták teljesen...)

Egyébként pedig a dal olyan szempontból is szép emlékeket ébresztett, hogy eszembe jutott rögtön a sorozat első nagy csataábrázolása, a feketevízi csata a második évad végén. Annak az előestéjén nem mást, mint A castamere-i esőket énekelték el, az a dal meg ott szerepelt először. A készítők nyilván erre a párhuzamra is rájátszottak itt.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.