The Witcher 3: Wild Hunt

Az első két végigjátszásban kihagytam a gwentes küldiket (a másodikban egy csalós modot is ráküldtem, horribile dictu, hogy játszani ne kelljen, de az előnyöket megkapjam), a harmadikban vettem csak rá magam naaaaaagyon nehezen. Full egyszerűre állított nehézséggel, természetesen, nem kell belehalni a szépségbe jeligére.

Mondanom sem kell, hogy annyira rágyógyultam, hogy ahányszor új terepre mentem, már a főküldetés sem érdekelt, mindig az volt az elsődleges, hogy az összes gwentes emberkét felkutassam és megverjem. Nagyon addiktív, ha az ember egyszer rákap az ízére.

Nekem a Nilfgaardi frakció jött be a kémkártyákkal. Persze a faceroll szinten játszottam, meg akarom majd nézni nehéz verzióban is.