Múlt héten találkoztam a hírrel, hogy érkezik Hackett új regénye, amit azonnal elő is rendeltem, és gyorsan pótoltam a restanciámat. Bár sokan vannak azon a véleményen, hogy eddig ez a magnum opusa Markovicsnak, nekem ez annyira nem tetszett, mint az Időutazás duológia. Tetszett a xenók ábrázolása, a későbbi együttműködés, a világépítés, minden, de a végére az az érzésem támadt, hogy valamiért az író nem bízik eléggé magában.
SPOILER
És elkezdett mindenkit szisztematikusan kinyírni, pedig erre semmi szükség nem volt, a végkifejletben végig vártam a megoldást, de nem jött. Gyakorlatilag minden elrontható érzelem el is romlott, minden ment a kukába, és visszajutottunk a kiindulási pontig, visszatért a xenofóbia, pedig Olga beszéde után azt hittem, azért csak történik valami jó is. Azt éreztem, hogy az író ezekkel a teljesen oktalan tragédiákkal próbál meg az érzéseimre hatni, Red5 már így halt meg, egy bénázásnak köszönhetően, aztán Nyikaut nem elég, hogy embertelenül ölik meg, még meg is alázzák azzal, hogy egyszerűen kiszórják, mint a szemetet, ráadásul Anett is azért lesz végső soron öngyilkos, mert nem szóltak neki időben, hogy él a családja; a hidrával való találkozás is kínos.
Ezzel együtt tervben van, hogy pótolom Hackett bibliográfiáját, az Eldobható testeket már holnap elkezdem, nekem végtelenül szimpatikus az, hogy nem feltétlen épít regényfolyamokat, hanem minél többféle sztorit próbál elmesélni, és teszi mindezt elég jó minőségben.
