Fradi

A küzdéssel az első félidőben sem volt gond szerintem, de tényleg önmagához képest gyengén játszott a csapat. És még szerencsénk sem volt, mert a tizenegyesről Haratyin nem igazán tehetett, véletlenül pattant fel a karjára a labda; a második gól előtt, a végén Lovrencsics pedig tulajdonképpen jó megoldást választott, csak pont rápattant a csatár lábára. Ez így együtt, azaz hogy önmagunkhoz képest gyengén játszunk, meg még szerencsénk sincs, azért egy Dinamo Kijev ellen elég komoly fórt jelent. Már majdnem azt írtam, hogy ledolgozhatatlan, vagy behozhatatlan hátrányt, de hát sikerült behozni végül. Igaz, ahhoz is szerencse kellett, mert az első gólunk a játék képe alapján marhára nem volt benne a meccsben, a másodiknál pedig kétszer sikerült teljesen eltörni a lövést, mire harmadszorra Boli beerőszakolta a kapuba. Aztán a legvégére már a jó játék, a fölény, illetve a morális előny is mind megvolt, miközben az ukránok látványosan összezavarodtak vagy elfáradtak. Úgyhogy minden szempontból kiegyenlítődött a dolog. Ettől függetlenül még így is nagy eredmény ez a döntetlen, hiszen nem egy hasonló kaliberű csapat, mondjuk egy Fehérvár, hanem egy közel négyszer annyit érő kerettel rendelkező Dinamo Kijev ellen sikerült elérni. Akik ráadásul egy órán át kifejezetten jól játszottak. Megmondom őszintén, én azért féltem előzetesen kicsit, hogy ugyanaz lesz, mint tavaly, amikor az EL csoportkörében az előzetesen leginkább nyerhetőnek tartott meccsen, a Ludogorec ellen idehaza játszott a legrosszabbul a csapat. Annak egy sima 0-3 lett a vége. Ez is hasonlóan rosszul indult, mégis sikerült felállni. Ilyen szempontból is sokat fejlődtek az eltelt egy év alatt.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Most akkor megdobbant a Fradi-szív, vagy mi történt? Ha még öt perc a meccs, meg is nyerjük. Mászni már nem kell.