Nos, igen... A TLoU II volt egy másik olyan játék, aminek a YouTube-os végigjátszását végignéztem a téli szünetben. A Horizon: Zero Dawn topikban már említettem a minap, hogy pár játék most erre a sorsra jutott. A TLoU II elsősorban annak okán, hogy konzolexkluzív, valamint amúgy sem igazán bírom a horrorelemeket a játékokban, még ha itt nem is ezeken van a hangsúly persze. Na de visszatérve a lentebb írtakra, én ugyan láttam jó előre a videó hossza alapján, hogy a színházhoz érve még nem tartunk sehol, viszont az számomra is egy komolyabb fordulópontot jelentett. Voltak ugyan addig is jobb periódusai, jelenetei a játéknak, de az Ellie-féle történetszálat én bizony helyenként untam. Az Abby-féle rész ellenben annál inkább tetszett. A felépítése, a karakterek, úgy általában véve minden. Arról nem beszélve, hogy én Abbyvel, az ő előéletével, motivációival, személyiségével is ezerszer jobban tudtam azonosulni. Szóval ja, a végére eléggé Abby-fanboy lettem.
Ami egyébként nem igazán jellemző rám, mert az olyan irodalmi, művészeti alkotásokban, ahol nincs egyértelműen jó és rossz oldal (pl. A tűz és jég dala) nem szoktam szorítani egyik félnek sem, csak élvezem figyelemmel követni és elemezni a történteket. Itt viszont erősen drukkoltam Abbynek, hogy ő kerüljön ki végül győztesen.
Azóta nézegettem jó pár netes fórumot meg YouTube-os videók alatti kommenteket. És eléggé megdöbbentett, hogy az emberek túlnyomó többsége miért utálja őt ennyire.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
