Minden, ami futball - Focisarok

Az ellenállás valóban meglepően nagy volt, még a szurkolók részéről is. Mármint a helyi, európai szurkolók részéről, lényegében minden érintett klubnál hétfő óta megállás nélkül tiltakozások folytak. Az más kérdés, hogy az ázsiai meg amerikai nézőknek valószínűleg tetszett volna a dolog, ők nem lettek volna ilyen finnyásak, hiszen nem kötődnek úgy a klubok történelméhez, meg a kisebb csapatok sorsa sem foglalkoztatja őket, csak a nagyokat akarják látni rendszeresen. És hát ez az egész koncepció valamilyen szinten rájuk, ezekre a piacokra lett volna kihegyezve (lásd még Ázsiába vitt szuperkupadöntők, a nyári felkészülési szezonban Amerikában turnézó nagycsapatok). Szóval még a mostani felháborodás ellenére is lehet, hogy anyagilag működőképes lett volna ez az egész, de szerencsére a klubvezetők úgy döntöttek, hogy ekkora ellenállással szemben nem mennek. Azért így sem volt teljesen hiába a dolog, mert az UEFA felé ez egy komoly figyelmeztetés, és a szövetségnél kénytelenek lesznek még inkább a nagyok érdekeit lesni mostantól, ha el akarják kerülni a jövőben az ilyen helyzeteket.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Aligha számoltak ekkora ellenállással az okosok, akik kitalálták ezt a koncepciót, majd elő is hozakodtak vele, mint döntéssel. Nyilván az UEFA és FIFA kiakadására számítottak, bár lehet ilyen mértékű retorziók belengetésére nem. De ami még fontosabb, hogy nemcsak 1-1 szegletéből a futballnak érkeztek a felháborodások, hanem (akár az érintett csapatokból) edzők, játékosok, klubvezetők, szurkolók, szövetségek, egykori futballegendák mind-mind szót emeltek, ráadásul Európa-szerte. Ekkora ellenállást legyűrni még pénzzel és jó pár az ötletet támogató nézővel sem könnyű feladat.

Közben az is betehette a kaput, hogy egy Bayern és PSG rögtön nemhogy nem csatlakozott, de nagyon sarkosan kiállt és felszólalt a téma ellen. De nemcsak ők, hanem a teljes német és francia közeg.
Pedig az egész SL koncepciója arra épült volna, hogy tényleg összehozza a világ legjobb csapatait, de ez igencsak csorbul, ha az előző szezon BL döntősei (és elődöntősei) maradnak ki, akik idén is a torna legjobb párharcát produkálták. És nyilván lehet mondani Ajaxokra, Leipzigekre, Dortmundokra, Lyonokra, Monacokra, hogy csak kifutott eredményeik vannak, de egy Bayern vagy PSG hosszú évek óta tényezőt jelentenek, és sok ész nem kell hozzá, hogy még egy ideig ez így is lesz.
Plusz ne felejtsük el, hogy nemcsak egyes csapatok, de a legtöbb nemzet is kimaradt volna a buliból, köztük a németeket és franciákat. Topcsapatok ide vagy oda, nehezen védhető egy olyan csúcsliga, ahol egyetlen német vagy francia csapat sincs ott.
És visszakanyarodva a gondolatmenet elejére, itt az igazi koporsószöget nem az adja, hogy ezen csapatok első körben kimaradtak, hanem amiért és ahogyan kimaradtak. Egyikük se azt mondta, hogy kivár, megnézik mennyire működőképes a dolog, hogy meggondolják, hogy anyagi megfontolásból vagy kockázatkerülésből nem mennek bele, nem lapítottak, nem az esetleges szankciókra hivatkoztak, nem is az egész ötlet átgondolatlanságára stb.. Szóval nem gazdasági, de még csak nem is sportszakmai indokokat jelöltek meg, hanem egyértelműen morális és koncepcionális kifogást emeltek. Ami azért kiemelten fontos, mert ezek után már nehezen van visszaút. Amit sokan mondtak, hogy majd egy Bayern, PSG vagy Dortmund is simán csatlakozik később, nyilván nem lehetetlen, de ilyen felszólalások és megnyilatkozások után felettébb valószínűtlen lett volna. Egy brand, a saját brandjük szembeköpése lett volna, segget csinálva a szájukból, ami hatalmas arcvesztés. Persze be lehet vállalni mindezt a pénzért, de az ellenállást látva szinte a teljes sportszakma előtt eleve lejáratni magukat, plusz még felvállalni, hogy hazudtak is... Nem vállalták volna be. Tehát ezekkel a csapatokkal, nemzetekkel hosszú évekig nem számolhattak volna a SL-ban.

Amúgy én továbbra is azt mondom, hogy szörnyen átgondolatlan, igazságtalan és a sport szellemiségével szembemenő elgondolás volt az egész. Nagyon kilógott a lóláb, hogy az érintett klubok az épp aktuális hírnevüket kihasználva akartak vmi megoldást, amivel a financiális nehézségeiket orvosolni tudják.
De nonszensz egy olyan rendszer, ahonnan teljesítménytől függetlenül a kiváltságosoknak nem lehet kiesni, ami ráadásul a mezőny 3/4-e, a maradék csapatokat meg ki tudja mi alapján váltogatták volna. Azt se tudjuk mi lett volna, ha az UEFA nem engedi a visszatérést, így senki nem akart volna a bizonytalanságba rohanva koloncként csatlakozni a SL-ba, ha utána nem hívják meg őket, de az UEFA-nál és a hazai szövetségüknél is kegyvesztettek lettek volna.

De a tiltás gondolom vonatkozott volna pl. a játékvezetőkre is, honnan akasztottak volna le kellő számú jelöltet? Nem biztos, hogy sorbaálltak volna tömegével, hogy a SL-ba menjenek, miközben ott sokkal kevesebb meccs van, nincsenek válogatottak se, a világot körbe kell utazni, nemcsak pár BL meccs erejéig stb..
Apropó, válogatottak. Lehet mondani, hogy sokat csökkent a szerepük az elmúlt évtizedekben, de még mindig hatalmas presztízse van egy VB-nek vagy EB-nek, ill. a játékosok közül is még nagyon sokan kellő komolysággal veszik, ha a címeres mezben játszhatnak. Abba nem gondoltak bele az okosok, hogy ezt nem minden játékos akarja teljesen feladni? És ezt még kikerülni se lehet, mert saját nemzeti tornákat már nem tudnak külön szervezni, hiszen a SL-ban csak kevés játékos lenne, pláne országokra lebontva, ki se lehetne állítani csapatokat.

Emellett továbbra is azt mondom, hogy az kevés sportolót és szurkolót elégít ki, hogy minden évben egyetlen trófea van, amit el lehet hódítani. Legyen is annak bármekkora rangja és értéke. Hiába éri a legtöbbet a BL serleg, egy nemzeti bajnokság, de még akár kupa megnyerése is komoly presztízs, EB-ről, VB-ről nem is beszélve.
Egyszerűen a szereplők, legyen szó akár játékosokról, edzőkről, egyéb stábtagokról vagy szurkolókról, igénylik a sikerélményt. És az nem ad maradandó sikerélményt, hogy 1-1 meccsen megvernek egy Realt vagy Liverpoolt. Végiggüriznek teljes szezonokat, akkor nem arra akarnak emlékezni, hogy de szép is ez a 8. hely, mert mekkorát meccseltünk a Barca, a Juve és a Man. City ellen.
Lehet, hogy elsőre jól hangzik az, hogy a legnagyobb csapatok folyamatosan egymás ellen játszanak, de ezeknek a kluboknak az emberei megszokták a sikereket, a trófeában mérhető sikereket. Még egy Bayern, PSG vagy Juve szurkoló se hiszem, hogy feláldozná a bajnoki címeket azért, hogy hátha néhány évente nyerjenek egy ilyen gigakupát. De kisebb csapatok meg aztán pláne nem. Madridban népünnepély lenne, ha az AtMa vhogy újra be tudna húzni egy bajnoki címet, de szerintem Milánóban is hatalmas ünneplés lesz miután nem is tudom hány év után képesek lesznek Scudettot nyerni, ill. megtörni a Juve hegemóniáját. A Bayern vagy PSG egyeduralma is megtörik majd egyszer, mekkora élmény és sportsiker lesz az annak a csapatnak, amely lenyomja őket.
De még egy hazai fronton megnyert kupa is sokat jelenthet, pláne olyan csapatoknak, amelyek amúgy nemzetközi fronton és a bajnokságok tekintetében súlytalanok. És ott pont ki lehet futni ilyen kiugró sikereket, mert a nagyok leterheltek, nem is feltétlen veszik olyan komolyan. Vagy mekkora szenzáció és sikerélmény, amikor egy kisebb csapat beevickél BL-t/EL-t érő helyre, vagy fut egy bravúrosabb BL szezont. Ráadásul pont emiatt tudnak klubok felemelkedni/lesüllyedni. Ez adja a futball körforgását, még ha nem is évről évre változik minden, de évtizedes távlatokban már teljesen át tud rendeződni a paletta. Nézzük meg hol volt egy PSG, Chelsea, City, Leipzig, AtMa 10-20 éve, kontrasztként hol van ma egy Milan, Inter, Man Utd, Arsenal, Valencia, Lyon. És ugyanez a bajnokságokon belül is megfigyelhető.
Összességében tehát a foci, mint sport, évi több száz nagy sikerélménytől, szenzációtól, nagy pillanattól esne el, azért, hogy legyen évi 4-5 összesen, ami ugyan lehet nagyobb súllyal esik latba, de akkor is nagyon kevés.