The Last of Us: Part II

Azért ez amiket írsz jó sok embernél nem jött át és utálják!

Én mondjuk imádtam, de a "gunplay" meg az ellenfelek/területek buta kezelése az nekem pont olyan kilógó alkatrész mint az Uncharted4 esetében volt.

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Hallod... rendesen megviselt. Az, ahogy bevonódsz, egyetértesz és hajszolod az "igazad", és utána ahogy megforgat és ráébredsz, hogy nem te vagy a Hős, és aki - úgy általában - ellened van a Gonosz, hanem kibontakozik egy életszagú sztori a legspártaibb értelembe vett valóságról, az egészen egyedülálló. Tényleg nem tudok másik ilyet. Nagy twistek, meg fordítások voltak sokszor, de ilyen, hogy leránt a sárba és egyszerűen otthagy, hát ilyen nincs másik.

És igen, a dogpetting meg társai manipulatívak, de tekintve hogy honnan kellett indulni és mit elérni, és hogy ennyire pontosan középre érjenek és ne essenek át a ló másik oldalára, hogy Neked, a playernek könnyű legyen a lelki része, hisz akkor csak csapatot cserélnél... és elérték, hogy ne ez legyen, hanem mindenkit érts és átlásd az egészet döntés nélkül... Tanári.

Óriási gambling volt ez, megértem, hogy sokan lehúzták. Nekem telitalálat. Sőt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Abszolút +1!!! A TLoU II top3 és a PS vásárlás része is!

A héten nem dolgoztam. A hetet a játékra szántam. Nagyon sokáig ódzkodtam tőle, elsősorban azon hírek hallatán, hogy a game tocsog a liberális propagandában. Ez... ez igaz is. És soknak éreztem, és zavarónak éreztem, és beleerőltetettnek éreztem. És nagyon akartam utálni. Nagyon. De nem lehet. Meghatározó játék számomra. Életem egyik legjobb befektetése volt a PlayStation. A valaha játszott legjobb játékaim jelentős részét ezen éltem át. GoW, RDR2, Spider-Man, Return of the Obra Dinn, Uncharted és még lehetne sorolni. És itt van ez, a TLoU.

Ez a játék (nekem) tökéletes volt. A gamemechanikák, maga a fightsystem, a mapdesign, a színészi játék, a mo-cap, a hangok, a grafika az egy mestermű, kár is rá a szót pazarolni. De nem ez a lényeg.

Ez a játék olyan történetet ad, ami... egészen egyedülálló. 22 éve játszok videojátékokkal, de olyan, ami ennyire felnőttnek, érett embernek tartja a gamert, ami ennyire igénybe vesz, ennyire megköveteli, hogy belevond magad, ilyet én nem is tudok egyáltalán másikat. Ti már nyilván túl vagytok rajta, hisz a játék lassan egy éves, de nekem ez örök élmény lesz. Nincs hibátlanra csiszolva a történet, de annyira emberi, hiteles, esendő és valóságos, amilyet én nem tudok másikat. Úgy megforgatott, mint semmi sosem.

A Take on me pedig sosem lesz már ugyanolyan.


Easy top 3 game ever-ben van, és nem tudom, hogy mi lesz később, de nem tartom valószínűnek, hogy kiszorulna.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.