The Last of Us: Part II

Szerintem ez egy jó dolog. Tudunk vitatkozni egy ilyen game történetén. Mikor volt ilyen? Meg persze, Abby felé könnyebb bevonódni a végére. Pláne ha nincs az emberben (bennem sincs btw.) van egy 7 éves Team Ellie felfogás, hogy annyi éven át vártál rá meg Joelre, és nem vagy hajlandó elfogadni, hogy nem ő a Jóságos Kedves Szabadszájú Csaj. Úgy értem, később találkozol Abbyvel, nagyon szép karakterívet írtak neki, van egy komoly jellemfejlődése ebben a 10 órányi játékban, de ami igazán megváltotta őt, az Lev. Lev neki olyan lett, mint Joelnek Ellie. Valaki, akivel törődik, akiért hajlandó kockáztatni, vagy akár feláldozni magát. Hogy ez most jól lett-e implementálva, arról nyilván tudnánk vitázni, nekem Lev egész karaktere, a transzsága, a gyermeki, de mégis egyetlen tisztán jó jellemű karakterként való megjelenítése bevallom, kicsit szájhúzós volt. Azt is értem, hogy Abbyt (OFF: nem tudom megérteni, miért nem tudtak egy jobban elütő karakternevet adni neki, Nicole, vagy Jane, vagy akármi, mert az, hogy élőszóban egy betű különbség van a két név között, durván megnehezít mindenféle társalgást és sokszor hibázzák el az emberek), szóval Abbyt fel kellett építeni úgy, hogy iszonyat mélyről indult és aki átvette felette a kontrollt, gyakorlatilag azonnal le akart vele ugrani egy szikláról. Ehhez, ennek a feloldásához kellettek a kutyusok, meg Yara, meg a szerelem, meg ezek a dolgok. Értem, hogy a szűk keretek között miért kellett ezeket használni, de én mégis at érzem, hogy nem estek át a ló túloldalára. Tehát én személy szerint úgy voltam vele, hogy amikor Abby megjelent a színházban, abban reménykedtem, hogy Ellie szívlapáttal veri majd pépesre a fejét. Aztán mikor eljutottam oda, hogy Abbyvel mentem a színházba, már az volt bennem, hogy csak ne kelljen bántanunk, vagy megölnünk Elliet, de nem volt bennem egy olyan hatalmas ellenszenv, mint annakelőtte. Aztán Lev hatására Abby megáll, és hagyja élni őket. És ettől persze ő már a szemedben egy "jó" karakter. És meg is értem, miért.

De Ellie nem tudja elengedni. És itt megértem, hogy azt mondod, hogy ez nem oké. Én úgy éreztem, hogy itt minket triggerel a Naughty Dog. Hiszen a game elején úgy voltam vele, hogy egyesével fogom őket két dimenziósra taposni, Abbyt meg, mint Koppányt, fel is négyelem. És amikor a farmról elmegy, akkor már azt gondoltam, pedig Ellie szemszögéből ugye semmi nem változott, csak mi, a player ismerjük Abby sztoriját, hogy ne menjen, maradjon otthon. Kicsit "szégyelltem", hogy minden ismeret nélkül indultam el már az elején is gyilkolászni, meg sem kérdezve magamtól, hogy ez jó dolog-e.
De nem tud aludni. Pánikrohamai vannak és nem tudja elengedni. Én azt gondolom, hogy elsősorban nem Joel halála a "baj". Sokkal inkább az, hogy nem volt meg a megváltás, hogy az utolsó beszélgetésükkör nem bocsátott meg neki. Ez ott maradt benne, a bűntudattal, a szégyennel, magával a fájdalommal. Elvette tőle Abby ezt az esélyt. Azt hitte, ráér, meg tiniként belefér a "hiszti", ezt nyilván iróniából mondom, de addig, amíg Joel meg nem halt, nem értette, hogy ez megtörténhet és hogy ha őt elveszíti, azzal mi mindent veszít el. Mert Joel szerette Elliet, pedig semmi "oka" nem volt rá. Önzetlenül, igazán szerette. És ez g*ci nagy dolog. Nem a lánya, egy kis pimasz geci, immunis is, sután beszél, meg normál tiniként eltaszítja magától. És mégse fordul el tőle és szerintem Ellie ezért is ilyen vele. Tesztel, hogy mi fér bele. Meddig mehet el. A szeretetet teszteli. Sima tini, ha belegondolsz, mondom. Elképesztően emberi ez a dolog. És k*rva nagy árat fizet érte, mert Joel meghal, ráadásul úgy hal meg, ahogy. És ezt magának nem tudja megbocsátani. Ezért megy el másodszor is Abby után. Itt már nem a bosszú a lényeg, hanem a megváltás. Hogy ha megöli Abbyt, akkor megszabadul és megkapja Joel "feloldozását" azért, amiért így eltaszította magától, miután elmondta neki a kórházban történt dolgokat. Belegondolva csak egy tini gondolkodhat így, hogy azért haragszik, mert nem hagyták meghalni valami nagyobb, ködös célért. Erre épül a katonaság többezer éve. Borzasztó emberi, nem tudok mást mondani, annyira életszagú.
És ezért van az, hogy mikor másodszor elmegy Abby után, és látja, hogy mi történt, ott már szó nincs arról, hogy bántaná, nem is gondolkodik ezen. Meg akarja találni. Hogy utána mi lesz, majd elválik. Te, a player sem ezen agyalsz. Te ugye tudod mit tettek Abbyékkel, te meg akarod menteni, azért "játszol". És Ellie, mikor látja ezt a rengeteg borzalmat, meg hogy hol és milyne módon talál rá, nem lelövi, amit megtehetne, vagy akármilyen módon megkínozhatná, vagy otthagyja, hanem azonnal, gondolkodás nélkül levágja. És kimennek a partra és az utolsó pillanatban jut eszébe, hogy miért is jött ide, és azt hiszi, ha most hagyja elmenni, maradnak a rémálmok meg a gyötrő bűntudat. Csak ezek mozgatjk, hogy ezektől szabaduljon. Még Lev torkához is kést tart(!), csak harcoljanak már és legyen vége ennek az egésznek, így vagy úgy. Tényleg egy brutális sztori arról, hogy mennyire felemészti az embert a bosszú.

És nem csodálom, hogy Abby mellé tetted a voksod, mert neki ott van Lev, akiről gondoskodnia kell meg akiért él. ettől ő teljesen átalakul. Megszűnik belőle az a primitív állatiasság, amire a külseje is ráerősített, meg amit láttunk tőle. Meg ugye az, hogy így lefogy, valahogy emberibbé, törékenyebbé teszi, ami nagyon sokat jelent. De Ellinek ilyen, már mint Lev, nem maradt. Nem tudom, hogy lesz-e folytatás. Én nagyon szeretném, de én egyrészt mindenben szeretem a hármas szám "tökéletességét" (nem gyökér számmisztikára gondolok, csak ha a Istennek, a francia forradalomnak, meg Nolannak jó volt a HÁROM, nekem is az. És itt is trilógiaként lenne az igazi, másrészt ebből még rengeteget ki tudna hozni egy jó írógárda.

Az a gond, hogy én a játék második felére teljesen Abby pártjára álltam. És ezzel a kisebbséghez tartozom, tudom, mert a többség még mindig Ellie-vel szimpatizál, Abbyt pedig a fenébe kívánja, legalábbis az internetes kommentek alapján. A maradék nagy része pedig mondjuk olyan reálisan látja a helyzetet, mint te, és azt mondja, hogy tökéletesen ki van balanszolva a két oldal, illetve hogy mindketten egyformán jók és rosszak is egyben. Ezzel szemben én Ellie-vel valahogy végig nehezen tudtam azonosulni. De a legfőképpen a játék végén, amikor hosszas küzdelmet követően végre meglett neki a feleség, gyerek, családi ház, élhetnének boldogan, amíg meg nem halnak, aztán mégis úgy dönt, hogy inkább elmegy bosszút állni. Ezek után tényleg marhára nem tudtam sajnálni azért, hogy Dina és a gyerek lelépett közben, az meg már fel se tűnt konkrétan, hogy az ujjai miatt nem tud gitározni többé.

Joel meghalt. Tommy sosem volt egy szoros kapcsolat, meg teljesen meg is változott. Jesse meghalt. Dina elhagyta, és ezzel a gyereket is elveszítette, hiszen hát ugye nem mehet oda, hogy "én vagyok az apja, az én gyerekem is"... Azt látja, hogy Abbynek legalább Lev ott van. És akkor hazamegy az üres házba, leül, előveszi a gitárt, az egyetlen közvetlen kapcsát Joellel, meg magával (szerk.: itt van egy link, csak spoilerben nem látszik: ) az érzelmes, békés élettel, és leül játszani. És nem megy. És nem tud többé. És felkel, otthagyja az ablakban, hiszen az sem hoz már megnyugvást többé. És elmegy üresen, egyedül, mindent elveszítve. És kész, ott végem volt. Nem vagyok sírós, tehát eddig nem jutottam, de ha az lennék, biztos megtörténik. Iszonyatosan erős pillanat volt, ennyire szomorú, keserű, végtelenül nyomasztó és fájdalmas pillanatot nem láttam még játékban soha.

Az, hogy a végére mindent elveszít, Joelt, Dinát, a babát, a barátait, a gitározást, az egy brutálisan merész húzás.

Na... én értem azokat, akik azt mondják, ez nem méltó a sorozathoz, meghogy ők Ellie és Joel miatt akartak játszani. Ehhez képest Joel meghal a game elején, Ellieről pedig kiderül, hogy nem ő a köpenyes igazságosztó, hanem csak az egyik rossz a kettőből.
Az, hogy a végére mindent elveszít, Joelt, Dinát, a babát, a barátait, a gitározást, az egy brutálisan merész húzás. Engem rendesen megviselt.

Ez, hogy két oldalt így kibalanceolnak, és ennyire intelligens lesz egy videojáték... hát ilyenről álmodni se mertünk régen. Hát ez olyan sztori, meg storytelling difference a többi hasonló gamehez képest, mintha megmutatnád valakinek a Trónok harca első évadjait, vagy a Breaking Badet, ha előtte csak Barátok köztöt látott meg Rém rendes családot.

Nézd, alapból én sem kedvelem azt, amikor valami gyökeresen mást adnak, mint amire vártunk. Pl Last Jedi, amitől gennyes epét tudnék hányni máig. De. Ott sem az a baj, hogy mást kapunk, hanem az, hogy kapunk egy Tescos Marvelt. Mert ha olyan lett volna, mint... mondjuk amit a Mandalorian meglépett, vagy hogy genre-ben maradjunk, de kicsit arrébblépjünk, a Blade Runner, az egy hatalmas, bátor és brutális lépés lett volna, és véresre tapsoltam volna a tenyerem. De hogy a tizennégy éves dél-koreaiaknak, meg az éppen akkor, abban a pillanatban tomboló MCU koppintását, és k*rvarossz koppintását kelljen megnézem, ahol kiírják a gyerekkorom hősét egy búcsús szar bazári megoldással, az gyalázat.