Valamikor 1997-ben izzítottam be először a Diablo 1-et, és a mai napig megvan az a füzet, amibe a megtalált unique cuccok adatait véstem be. Pár évvel később a neten találtam tárgylistát, és az alapján szinte az összes meg is lett
Még emlékszem, a játékról az 576 Kbyte magazin egyik számában - még ma is megvan valahol az újság - olvastam ismertetőt először, és kb. olyan szinten bezsongtam rá, hogy az
Peace fórumtárs legjobb pillanatait idézi!

Ugyanebben a számban közöltek ismertetőt a Heroes of Might & Magic II-ről is, ami szintén heveny nyálcsorgatást váltott ki akkor belőlem. (És a mai napig óriási élmény mindkét játék. A Heroes II hanghatásai a mai napig a fülemben csengenek. Igazából elő is szoktam még venni néha rövidebb időszakokra, bár játszani a III. rész a legkirályabb.)
Viszont ez a Diablo IV engem eddig baromira nem tudott megfogni semmivel. (Persze biztosan megveszem majd valamikor, mert hát: Diablo! De nekem, amit láttam belőle idáig, az üres, színtelen, szagtalan. Egyedül a sötétebb tónus, aminek üdvözlöm a visszatértét. Azzal együtt, hogy nekem a Diablo III kicsit WoW-osabb hangulatú látványvilágával sem volt bajom.)
Máskülönben pont a Diablo II Resurrecteddel nosztalgiázom az utóbbi hetekben. Valahogy most úgy érzem, hogy ezerszer inkább ez, mint a IV.
Endure. In enduring, grow strong.