Nekem az 1 egy nagyon halvány gyerekkori emlék, az biztos, hogy végig nem vittem. A 2-vel toltam, abból sokkal több emlékem van, de tudom, hogy amikor megjelent, én 10 voltam, és életem addigi legfélelmetesebb játékélménye volt. Doom 2 egy Bogyó és Babóca volt ahhoz képest. A legrémisztőbbek azt Act 1-ben, a sötét erdőből rámrohanó lándzsás nők voltak. Az nagyon megmaradt, hogy mennyire paráztam ott. És ami a fura, hogy ha azóta nem láttam volna, azt mondanám, hogy rengeteget, több tíz, vagy több száz órát töltöttem el ott az erdőkben, de hát tudjuk, hogy max 3-4-et. Annyi ilyen dolog van, a Max Paynere is úgy emlékszem, mintha egy többszáz órás játék lett volna, pedig dehogy. A 3 egy teljesen más game és bár sokat toltam vele nagyon, összehasonlíthatatlanok mégis. A 2 egyetlen gondja, hogy nekem a necron kívül a többi class nem igazán adja valahogy.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.