Az Emberiség Ura meg ezek után még úgy is felüdülés, hogy ADB stílusától én nem esek hanyatt továbbra sem! Viszont végre pár érdekes kérdésre kapunk választ és a fő történet is elég epikus. + Ennyi kötet után a Mechanicum hozzáállása a dolgokhoz igen szimpatikus!
Most jön a dilemma lassan, hogy várjam a folytatásokat vagy ennyi után ugorja bele az ostrom kötetekbe (még a Garro-t természetesen kiolvasom)!?
„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”
