Helyzetjelentés

Nyilván ez is egy ilyen guruló tégla, csak a kijelzőjén macska arc van és grimaszol. Nagyon ari! Mi is csak full random ültünk be, mert tetszett kívülről a hely. Jópofa meglepetés volt a kiszolgálás.

Hát, arról nem tudtam, így kimaradt. De egyébként is jobban szeretem a robotkutyákat

Azért az arrafelé kicsit kiakasztott, hogy ingyen szinte sehol nem tudsz megállni kocsival, még városon kívül sem.

Dark Archon

A Bledi-tó mellett van egy nagy fancy étterem, ahol robotmacska hozza ki a kaját meg az isteni bledi krémest! Szlovénia gyönyörű!

De hiába a fele az ár mindennek, ha - ahogy írod - valami rosszabb. Szállodás nyaralásra mi sem mentünk / megyünk sokat, apartmanokban voltunk. De bármilyen utat manapság már elég könnyű intézni magad is.

Mostanában én főleg ugyan üzleti úton voltam, de 2x Franciaországban (Grenoble, Rennes / Párizs), Horvátország (Opatija), Németország (Lipcse), és elég király volt mind. Meg volt egy szlovéniai bringatúra Bled környékén. Ha minden jól megy, a tavaszi szünetben Spanyolország (Barcelona / Tarragona) lesz célba véve, főleg a kislányom miatt.

Tesómék voltak Albániában, kb. ugyanazt mondták, hogy a szállodában minden ok volt, azon kívül egy szemétdomb.

Dark Archon

Észak-Macedónia (Skopje 2, Ohrid 3), Albánia (Durres, 5), Bosznia (1) nyaralás volt, és életem egyik legjobbja. Autóval mentünk, minden napra jutott legalább egy olyan sztori, amit azóta is emlegetünk a baráti társasággal.

Albániában a tengerpart kifejezetten nem nyűgözött le, a szeméthelyzet pedig katasztrofális - a tömegközlekedésről nem is beszélve. Viszont az a sajátos olvasztótégely, ami az európai iszlám, a szláv örökség, a "balkáni olaszok" együttese ad ki, szerintem olyan dolog, amit legalább ennyi időre érdemes megtapasztalni. Észak-Macedóniában olyan árakon lehet nyaralni, mint az itthoni fele, miközben iszonyat kedves és nyitott mindenki - és egy pillanatra nem éreztem magam sehol veszélyben.

Bosznia egy-egy napos megállásokra érdekes nekem mindig. Amíg az az ország létezik, tudom, hogy mindig van lejjebb, mint amit akár itthon, akár pl. Romániában tapasztalsz. Az elmúlt 10 évben a Balkán mindegyik országában jártam több-kevesebb alkalommal, nem cserélném el semmilyen olasz, vagy spanyol tengerparti szállodás nyaralásra egyiket sem. Egyiptomról nem tudok nyilatkozni, nem voltam ott soha. Indiában se mondjuk, de pl Martin19 fórumtársunk eltöltött ott pár hónapot, ~körbeutazva az országot, vele párszor beszélgettünk erről. Én nem vállaltam volna be, de érdekesnek érdekes. Idegen kultúrákat, más országokat megismerni szerintem fontos és élvezetes dolog, nekem egy kitétellel: soha nem mennék a sok száz főt elszállásoló hotelekbe, a tipikus brosúrás, utazási irodás nyaralásoktól a hideg kiráz.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Én mondjuk alapból nem értem, az emberek miért vágynak olyan helyekre, mint Albánia, Egyiptom vagy épp India.

Dark Archon

Ilyen felvonós sztorim csak egy van, alapvetően nem rajongok a magas helyekért - bár túrázni pl. imádok, és a mindenféle sziklákra, kiszögellésekre, teraszokra való kimászás, kiülés egyáltalán nem riaszt, viszont ember alkotta dolgoknál zavar. De Albániában, pár éve Tiranában ilyen felvonóizével mentünk egy darabon túrázás után, hegyről lefelé, az jó móka volt, egy darabig. Aztán valamelyikünknek eszébe jutott a pár hete/hónapja történt katasztrófa amikor tizenvalahányan meghaltak egy ilyen felvonós leszakadásnál, akkor azért kicsit elcsendesedtünk, főleg, hogy Ausztria és Albánia között azért van némi "minőségbiztosítási" különbség az élet főbb területein.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Ha már minőségbiztosítás, akkor hadd meséljem el ezt az élményemet:

Nyáron a srácok rábeszéltek, hogy menjünk fel libegőn az Erzsébet-kilátóhoz és vissza. Utoljára talán kisgyerekként utazhattam ilyenen, és semmi emlékem nem maradt róla. Odafele JIB mellett ültem, és fullra be voltam szarva, elfehéredő ujjakkal kapaszkodtam az ülésbe, és azt latolgattam, hogy "ha itt ha itt leesünk, kis szerencsével csak lábtörés", "ha itt leesünk, gerinctörés", "ha itt leesünk, kampec". Erre egyszer csak JIB felnéz a drótkötélre meg az egész tartószerkezetre, és megszólal: azért láthatóak itt-ott az anyagfáradás jelei. Embeeeeeeer!!!

Odafent közöltem, hogy lófaszt szállok fel erre még egyszer, visszafele gyalogolunk, de 2-3 óra múlva lenyugodtam annyira, hogy hajlandó legyek megint felülni rá, és akkor már nem volt gond. Sőt, úgy felbátorodtam, hogy pár hónappal később Szlovéniában a Vogel-hegyi libegőt is kipróbáltuk a családdal. Ott nem volt alkalmam parázni, az unokahúgomat kellett nyugtatni, neki volt új élmény ez az egész, és neki is megtetszett két "úristen, meghalunk" felkiáltás között.
Szóval köszi, hogy rávettetek.

Köszönöm az érdeklődést (mindenkinek)!

Az utóbbi években sajnos hagytam (ez az én hibám is), hogy munkahely rám telepedjen. Sajnos az autóipar és benne a minőségbiztosítás a leghálátlanabb területek egyike, sokan nem is tekintik igazán elvégzett munkának/valós munkakörnek, csak szükséges rossznak. Ugyanez igaz a mérésre, méréstechnikára is, amit sokan egy "zsák búza tömege mennyi" szintjén kezelnek és értenek meg, amit ettől összetettebb azért.

Az első Dunk&Egg évadot sajnos még nem láttam és nem is ígérem meg, hogyha jut rá időm, akkor írok róla, de örülök, hogy sokaknak tetszett.

Remélem mindenki jól van, figyellek és olvaslak titeket! [Szerk.: Még úgyis, hogy most Aribeth szólt, hogy hiányoltok. ]

Köszi az infót!

Man literally too angry to die