Fő szál továbbra is scripteltnek tűnik viszont érzésre tényleg elég sokféleképpen lehet eljutni ugyanoda. Döntések, karakter (nem) jelenléte, amik mind-mind befolyásolják az adott végigjátszás hangulatát. Az is tetszik, hogy a játék ugyan nem erőlteti az érdekrend, döntések megváltoztatását viszont sorra olyan helyzeteket teremt ahol aztán megnyugtatóan kacsint ránk, hogy itt most teljesen renden van ha kicsit hevesebben reagálunk a megszokotthoz képest.
Bocs, spoiler nélkül ez nyilán értelmezhetetlen.
Combat az egyedüli, amit gyengének érzek még mindig. Nem hiányzik a kihívás, jó nekem az easy, de 99%-ban abból áll, hogy két grand strategisttel felbuffoljuk Argentínát extra lépésekkel, aki szépen leradíroz mindenkit már az első kör legelején.
