Utóbbival nekiálltam játszani tegnap. Kellett egy kis idő, míg elkezdett ráállni az agyam, de ez a játék egy zseni! Alkimisták vagyunk a történet szerint, és tulajdonképpen minden egyes feladatnál adott alapanyagból vagy alapanyagokból kell előállítanunk a kívánt terméket. Egy hatszögekből álló rácsozatú mezőn kell elhelyeznünk a mindenféle karokat (amelyek forognak, markolnak-elengednek, megnyúlnak-visszarövidülnek, a hosszabb láncú terméket vagy félkész terméket megfelelő irányba fordítják stb.), atomokat láncba kötő stb. berendezéseket, majd egy nagyon leegyszerűsített programozási nyelvhez hasonlóan (pictogrammok útján) kell megadnunk az instrukciókat, hogy mi milyen feladatsort milyen ütemben végezzen el.
Ha megoldottuk a feladatot (sikerült legyártani a terméket), az még csak a kezdet! Ugyanis látni fogjuk rögtön (kvázi szórásdiagramokon), hogy hol helyezkedik el a megoldásunk hatékonysága a többi játékoshoz képest három területen: a megoldás költsége, a termék elkészítéséhez szükséges ciklusok száma, az összerakott megoldás helyigénye. Mondanom sem kell, ez azonnal arra sarkallja az embert, hogy megpróbálja finomítani/tökéletesíteni az eredeti megoldását. (Mivel mindhármat nem lehet egyszerre maximálisra optimalizálni, én arra álltam rá, hogy a ciklusszámot és a területet próbálom a lehető legalacsonyabbra/legkisebbre venni, s a költséggel kevésbé foglalkozom.)
Ha valaki csak mesélne erről a játékról, tutira hidegen hagyna, de játszva baromira szórakoztató! Valószínűleg nem ezt fogom éjjel-nappal tolni, de nagyon jó olyan fél-egy órára leülni elé, és gondolkodni, tervezni, építeni.
Kedvcsináló: klikk
Endure. In enduring, grow strong.
