Azért nagyon érdekes dolog ez a Vietnam-sztori. Ugye úgy szokott lenni a dolog, hogy a győztesnek van mindenben igaza, ő írja a történelemkönyveket, a vesztesnek meg joga van kussolni.
Amerika tényleg a lehetőségek hazája, mert ők még ezt is meg tudták fordítani: Vietnamban ők vesztettek, mégis övék az 'igazság', átírják az egész történetet, leghatékonyabban éppen a filmjeikben és a játékaikban. Ha eszünkbe jut a vietnami háború, már nekünk is az amerikai katonák szenvedései, a rejtőzködő vietkongoktól hemzsegő veszélyes dzsungel képe ugrik be. Holott az egész sztori nagyon másról szólt, ezt itt már nem kell ecsetelnem.
Népirtás:
Az amik csakugyan követtek el 'manuális' népirtásokat is (többször, mint amennyit a történelem jegyez), de rájuk nem ez volt jellemző. Az amerikai finnyás nép ugyanis, és rájöttek, hogy a vérfürdő nagyon egészségtelen dolog: károsan hat az elkövetők idegállapotára még hosszú távon is. Meg nehezebb is rávenni civilizációban felnőtt embereket a közvetlen ölésre. Ezért aztán más módszereket részesítettek (RÉSZESÍTENEK!!!) előnyben. A modern pszichológia tudja, hogy az ölésgátlás sokkal könnyebben felszabadítható, ha a tettes nem látja áldozatát, aki messze van tőle. Ezért az amik kezdettől fogva a bombázást preferálták a népirtások során. Megjegyzem: ez a hatékonyabb, hogy ne mondjam: iparibb módszer. De akkor is népirtás - és nem mellékesen, quasi értelemben, hanem a lehető legteljesebben. Mint mondtam, csak a módszer más.
És a bombázókat még a lelkiismeretfurdalás sem gyötri túlságosan, amint ezt az idevágó angol-amerikai dok.filmekből láthatjuk. Képesek A MAI NAPIG olyan filmeket forgatni erről a témáról, ahol csak a bombázók szenvedéseit és helytállását dicsőítik, a német civileket általában meg sem említik (vagy csak két mondat erejéig) és a legkevésbé sem 'sajnáltatják' őket, mert minek: 'rohadt nácik, úgy kell nekik'. Ez bizony így megy nap nap után, és engem iszonyúan fel tud dühíteni néha.
-- Censored --
