Vietnámi game-k - Miért jó a téma?

A Japán Császári Hadsereget nem ildomos ennyire lebecsülni. Kitűnőek voltak a dzsungelharcban is, nem csak a tengeri és a légi harcokban. Ami a nyílt terepen elszenvedett vereségeiket illeti: a szárazföldi hadsereg modernizására sajnos már nem tudtak elég kapacitást felszabadítani.

Továbbá túl messze harcoltak az anyaországtól, és Japán nyersanyagforrásai tudvalevőleg igen szűkösek voltak, ráadásul az amcsi túlerő miatt azt is nehéz volt átszállítani az óriási távolságokban harcoló csapatokhoz (most nem a háború első időszakáról beszélek).

Mindenki előtt ismeretes, hogy a japánok milyen hihetetlen fanatizmussal harcoltak az utolsó talpalatnyi földért is a kis óceáni szigeteken. Általában az utolsó töltényig harcoltak, utána pedig sok esetben tömegesen lettek öngyilkosok. Nekik totálisan más a hozzáállásuk a harchoz, mint egy individualista európainak vagy pláne egy amerikainak. Faludi Györgynek van egy nagyon kifejező verse erről (Faludi a háborúban a japánok ellen harcolt amerikai egyenruhában), amelyben a japán katonákat a "halál szerelmeseinek" nevezi, akik mosollyal a szájukon halnak meg. Ismeretesek azok a japán katonák is, akik még a '60-as években is fegyveresen védték a rájuk bízott isten háta mögötti szigetecskéket, és nem is tudták, hogy véget ért a háború. Mikor tett volna ilyet egy amerikai, ha véletlenül ottfelejtik?? Az USA a sokszoros túlerejével nyert, és nem azért, mert az amcsi katonákat jobban kiképezték volna, vagy mert nagyobb hazafiak lettek volna egy mély tradíciókkal rendelkező japánnál.

A japánok a szigeteken, de az Ázsiai szárazföldön is egyszerűen képtelenek voltak elég utánpótlást küldeni a csapataiknak, ezért nem tudtak tovább kitartani. Nagyon fontos szempont az is, hogy a lakosság mindenütt ellenük volt, és ez nagyon megkönnyítette az amik dolgát. Ezt a körülményt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Akárcsak a németek, a japánok sem fordítottak valami nagy gondot, a jó image-re. (Ellentétben a füllentésre mindig kész amerikaiakkal...)

Figyelembe kell továbbá venni, hogy az amik (hála az angoloknak) ismerték a japán rejtjelkódot, és talán nem állok messze a valóságtól, ha azt mondom, hogy ez már önmagában is döntő tényezőt jelentett a háborúban.

Egyszóval nem az itt a lényeg, hogy a 2.vh. csendes-óceáni hadműveleteiben az amiknak nem volt megkötve a kezük, hiszen Vietnamban sokkal kisebb területen, sokkal sűrűbben koncentrálhatták az erőiket, és légierő dolgában is sokkal jobban el voltak eresztve, mint a 2.vh.-ban. Vietnamban rekord mennyiségű bombát dobtak le, ha jól emlékszem, többet, mint a 2.vh-ban összesen.

-- Censored --

Én szigorúan a katonai kérdésekről beszéltem, politikáról, ideológiáról lehet vitatkozni, de a harctér törvényszerűségeiről nem nagyon. Abszolút háborúban, Vietnámnak cseppnyi esélye sem lett volna az Egyesült Államok hadigépezete ellen. A Szovjetunió haderejének, mondjuk 10 százalékával sem vett részt Afganisztán megszállásában. Remélem senki nem gondolja komolyan, hogy a felkelők képesek lettek volna ellenállni a Szovjet Hadsereg teljes erejű támadásának. A II. vh. után, a hidegháború miatt, csak korlátozott háborút viselhettek a felek, ezért alakultak ki a patthelyzetek. A népi ellenállást a katonai erő letöri, a rendezés a politikusok dolga, de ezt a részt nem tárgyalom.

Japán jó példa a dzsungelháborúra, egy szervezett haderő megütközik, egy nálánál sokkal erőteljesebb haderővel és rendre alulmarad, ennek következtében a Szövetségesek új hadműveletekbe foghattak, ellenben Vietnámmal. Japán szárazföldi hadereje, oly gyenge volt, hogy nem hadműveleti, de még harcászati ellentámadásokra is alig volt képes, csak védekezett és visszavonult, ami egyenlő a vereséggel a hadművészetben. Gyengeségük legfőbb bizonyitéka a szovjetek Mandzsúriában bekövetkezett hadművelete. Halhin-Gol után kerek 6 évük volt a japánoknak, a védelem megszervezésére, 6 nap alatt a szovjetek áttörték teljes mélységében a védelmet és kb 14 nap alatt szétverték a 881 000 fő létszámú ellenséges erőket, melyből 444 000 fő volt a Kvantung hadsereg. A szovjet ékek naponta 60-80 km (!) mélyen nyomultak előre. Ennek oka a japán erők mind hadelméletben, mind technikában mutatott végtelen lemaradása.

A III. Birodalom megszállási övezetében valóban nagy volt a népi ellenállás, amit nem tudott elfolytani, ennek oka a szélsőséges rendszerük és a túlvállalt, megoldhatatlan katonai feladatok.

Észak-Vietnámról kialakult rózsás képről néhány gondolat. Még a 90-es évek elején egy nemzetközi történész és kutatócsoport kiadott, egy vaskos tanulmányt A kommunizmus fekete könyve címen. Angolától Vietnámig minden olyan ország szerepel benne, melynek kommunista kormánya volt, vagy a területén nagy szervezkedés folyt. Ho Si Minh kormánya csupán a harcok alatt, tízezrekben mérhető saját állampolgárt végeztetett ki, nem megfelelő együttműködés, ill. ellenzéki magatartás okán, a déli területek megszállása után ismét vérengzés következett.

A vietkongok önerőből nem űztek ki senkit, erősen szükséges volt a VDK reguláris hadserege is.