Minden úgy kezdődött, hogy kazin elhoztam a 3 szobatársamnak a hanyasvagy.mp3-am (baromarcu.mp3?)...
Na, én meg kat. suliba járok, este a szokásos esti ima, amin én általában úgy ülök (talán a belső értékeim nincsenek meg eléggé), hogy bármelyik pillanatban kidurranhat belőlem a röhögés (ha látnátot az osztályfőnököt...). Szóval, kb. 20 perc énekelgetés (30 fiú ÉS az of.), mert próbálni kell, stb, egymás mellett ültünk négyen, és feszülten (nem a figyelemtől, bár sajnos túlságosan is figyeltünk) hallgattuk az evangéliumi részt. Balszerencsénkre a következő mondat hangzott el: "... hiába mondjátok nekem, URAMURAM..."

, és egyszerre négyen kezdtünk el veszetten röhögni

, ofő megölt a szemével

, de levezette a maradék imát, utána jött ,hogy ebből ÜGY lesz, holnap egyeztet igazgatóval, alig bírtam rávenni, hogy hallgasson meg, benyomtuk neki a kazit, aztán hálistennek felfogta. De még a hangsúly is dettó olyan volt.
Majd megkeresem az említett bibliai részt. Amúgy van szalacsisapim. [kishell]
[Brutus, fiam, ne játssz azzal a késsel! Valaki még megsérülhet.]