Manapság nem adakozó kedvűek az emberek.
Az egyetemen kitaláltuk, hogy az egyik haverunk túl jóban van egy tanárral, ezért (logikusan 
) feltételeztük, hogy suli után is összejárnak, és a kocsmában beszélik meg a zh jegyét a gyereknek. Szóval a tanárt elég keményen az asztal alá kell innia a gyereknek, ha jó jegyet akar (ennél persze durvább feltételezések is születtek, de a mai világban mindent tolerálni kell... 
). Elkezdtünk gyűjtést szervezni a gyereknek új májra, hiszen a szigorlatig még sok van hátra, és addig bizony komoly igénybevételnek lesz kitéve a becses szerv (meg talán a másik is, blehehehe ).
Hát mit ád az ég, senki nem kívánt adakozni...
Pedig suttyomban még a menzáról is elhalásztam egy szép nagy darab főtt májat, gondoltam odaadjuk neki, mint a konyhás nénik adományát
, de sajnos otthon a hűtőben a muterom észrevette és kidobta... Mondtam is neki, hogy ezzel a tettel egy barátom értelmetlen és idő előtti halálát idézte elő. 
