Mondjuk a pszichológiai teszttel én is úgy voltam, hogy ha becsületesen töltöm ki, akkor tuti nem megyek át, de hát nem akartam hülyét csinálni magamból

és azt sem akartam, hogy esetleg azt gondolják, hogy kamuzok, és rám szálljanak mindenféle ilyen-olyan vizsgálastokkal...
Mindenesetre az olyan hülye kérdéseknél, hogy :
Érezne-e sajnálatot, hogy ha egy kisgyermeket vagy egy állatot szenvedni látna?, tuti azt válaszoltam volna, hogy az állatot azt biztos sajnálnám, a gyerek meg ott fordulhat fel, ahol van, de hát ilyet nem lehetett, úgyhogy jó fiú voltam...
Így egyébként, mint kiemelkedően magas intelligenciájú, súlyosan introvertált egyén (akinek idegen közösségbe való beilleszkedési képessége kétséges) lettem begyegyezve, azzal a hozzáfűzéssel, hogy "
úgy érzem jót fog tenni magának a katonaság"!
Mondjuk az orvosi vizsgálat is jó volt. Azok kedvéért, akik még nem voltak sorozáson - figyelj kelkáposzta fiam!

- leírom.
Szóval, benn ült két kivénhedt, csúcsalkoholista, vörösfejű orvos. Az egyik kérdezte, hogy van-e valami problémám. Mondtam nekik, hogy serdülőkori gerincnyavajám van vagy volt, és mutattam a papírt róla. Erre levetkőztettek derékig és háttal nekik fordulva meg kellett állnom. Sajnos ekkoriban még gyúrtam, így az orvos röhögve közölte (a hátamra pillantva), hogy húzzak a fenébe a szar papírommal, mert a hátamon akár fát is lehet vágni. Ezután jött a vérnyomásmérés, amely 140/90-et mutatott, amely már enyhe hipertoniának (magas vérnyomásnak) számít. Közölték, hogy biztos azért ekkora, mert izgulok... Mondtam nekik, hogy sosem mértek még ilyen alacsony értéket nálam ezelőtt... Eztután megkérdezték, hogy leszállt-e már mindkét herém. Mondtam nekik, hogy egy jó 20 évet késtek a kérdéssel; most már nem mindegy?

.
Végül kiderült, hogy van szemüvegem, amelynek az egyik lencséje -2,75-ös. Na, ennél kegyet gyakoroltak, mert csak 3 dioptria felett jár a "B" kategória, de nekem megadták a 2,75-re is. A rendes emberek.
Mindegy, úgyis polgári szolgálatos lettem...
Endure. In enduring, grow strong.