A Hellraisertől én éppen ezért nem akadtam ki, mert csak mutogatta, hogy mi van, de átélni nem igazán tudtad a dolog lehetetlensége miatt (meg nem volt annyira jól megrendezve). Viszont a Candyman nagyon megfogta az embert már az első pár percben (amikor egy csákó meséli egy vacsoránál, hogy hogyan is ölték meg a kampókezet még annak idején, tudjátok, a darazsakkal meg egyéb brucsó dolgokkal). És ettől kezdve könnyen át lehet élni a filmet és nagyon para az egész. Mint film, jól van megrendezve. Apropó! Ha már Barker műveknél tartunk! Hogy tetszett nektek az Undying gamma? Abban is volt egy-két rész, amikor a meglepetés fegyverével a frászt hozták a játékosra.
Egyébként még mindig csak azt tudom mondani, hogy az a játék, amitől szinte végig szambázott a hideg a hátamon, az a Blair Witch 1: Rustin Parr. Ott az erdőn kívüli részek nagyon komolyak voltak (az erdőben csak akció van, az pedig oldja a feszültséget). A gáz csak az, hogyha leülsz megint a játék elé, már nincs meg a feeling, mert már ismered, tudod, mikor mi fog történni. Pedig én szeretném újra átélni ezt a borzongást (lehetőleg drog nélkül
, ezért várom most nagyon a Silent Hill 2-t. Az első részét ismeri valaki (PSX-es)? Az is elég komoly volt.
