Na látod, megy ez csak akarni kell. Nagyon tetszett az eszmefuttatásod a filmmel és annak lélektanával kapcsolatban.
Jó megfigyelő vagy. Mert ebben a filmben tényleg " több " volt mint azt első - látásra - észlelhető lett volna. Sakaguchi nagyon jól látta a mai helyzetet. Bár eme film kicsit mélyebbre nyúlik vissza. Ez rólunk szól, csakis rólunk - mármint emeberkről - szól. Illetve az életterünkről, arról amiből már nem sok maradt meg épen ( jó hasonlat a sas illetve az a " saláta " ).
Ez a mese mert ez csak egy mese de halálosan komoly " mondandót " hordoz magában rávilágít arra a nagy büdös tényre, hogy csak így tovább és akkor tényleg előbb vagy utóbb de vége Gaia-nak - avagy nevezzük nevén a gyereket a Földnek - .
Bár lehet, hogy mindez csak úgymond belemagyarazás, a tények úgymond - elferdítése - de ha egy kicsit a dolgok mögé nézünk akkor párhuzamot vonhatunk a film és a nagy büdös valóság között!
A kérdés már csak az, hogy vajon Sakaguchi mit " akart " ezzel a filmmel elérni ( azon kívül, hogy információval szolgálni ) mire ment ki a játék.....?
".....örökké nem eshet...... "
Rájöttem, hogy miért jó alcím a Harc szelleme. Ugye volt már veletek olyan, hogy valamitek megvolt, de akkor nem tartottátok nagy értéknek vagy különlegesnek, de amikor elveszett, rájöttetek, hogy milyen rossz nélküle és nagyon hiányoltátok?
Hironobu Sakaguci üzenete az életet fontossága és annak elveszésének súlyossága. Akkor válik csak igazi kincsé, amikor egy egész városban csak egy szál "salátát" lehet találni, más életnek semmi jele. Pedig a világ szépen halad ebbe az irányba, a "harc szelleme" felülkerekedik az ép észen és ha egyszer egy fejletteb országban beindul a katonai gépezet, nincs megállás (ez gondolom Hironobu Sakaguci számára egy elég komoly bizonyítékkal igazolt tény, hisz ő abban az országban él, aminek két városát atombombával sújtották). Viszont csak a fantázia világában van olyan, hogy Gaia (és Aeris) a végén az életfolyammal újrakezd mindent (most konkrétan a FF7-ről beszélek).
Az emberek többek közt a szabadságért is harcolnak (politikai, területi, stb...), de rögtön teljesen elvesztik azt, ha harcba kezdenek (a sas a Spirits Within-ben csak a végén volt teljesen szabad, amikor a föld újra békés és kihalt lett).
Egyébként a természetben, a mi világunkban is megvan az, hogyha minden elpusztulna itt a Földön, egy idő után minden újra kezdődne, de mint említettem, nem olyan sebességgel, mint ahogy azt a FF7-ben láttuk. Az egy dolog, hogy a Spirits végén meghalt a csávó és nagyon szomorú volt Aki, de ez csak egy elenyésző dolog ahoz képest, hogy más élet egyáltalán nem volt a Földön. Megmaradhattak az emberek a barrier városokban, de kérdés, hogy valaha ki tudnának -e már mozdulni és újra benépesíteni a földet, hiszen nincs állat vagy növény, amit megegyenek. Emiatt volt a végén eléggé aggasztó is az, hogy elrepült a sas a p*csába. Emlékeztek, hogy még a közepe felé Aki mondta, hogy keresi az életet? Hát úgy tűnik nem sikerült meglelnie.
Itt semmi féle földönkívüli fantomról sincs szó, ez csak egy jó szaft a story köré (egyébként az a hatalmas, spagetti-csápos dög a végén rohadt jól is nézett ki, a repülő fantomokkal egyetemben), de igazából ez csak az ember természete (volt). Az ember természete meg olyan, hogy hajlamos kiírtani mindent a környezetében, még a bolygóját is.
