- Egyszer régen én is e törzs tagja voltam, ám egy küldetést tűztem ki magam elé.
- Mi volt az? - kérdezte az egyik amazon.
- Vadász lettem, démonokat üldöztem, és öltem. Célom az volt, hogy kiűzzem őket e világból, án küldetésem nem zárult teljes sikerrel. - érződött a hangján a szégyen, a fáradság, és az öregség egy fura keveréke. - Nem tudtam megakadályozni a Hármak hatalomratörését.
- Ne bánkódj, erre nem képes földi halandó. - Vigasztalta Merc.
- Dehogynem! - vágott vissza a vándor - De még mennyire lehetséges! És ebből fakad a kudarcom.
- Nem értelek! - mondta kis idő elteltével Merc.
- Látod rajtam ezt a páncélt?
- Persze! - vágta rá a fiatal amazon.
- Ez M'avinának, közülünk a legnagyobbnak a páncélja! Él egy legenda, mely szerint az, aki megtalálja az összes darabját ennek a páncélnak, az emberfeletti hatalommal gazdagodik, és ily módon legyőzheti a Fő Gonoszokat.
- De hát neked megvan az összes darab! Vagy valami még hiányzik? - érdeklődött Merc, akit kezdett egyre jobban érdekelni a téma. A többiek is mind odagyűltek köréjük, és kíváncsian várták a fejleményeket.
- A páncélnak megvan, ám a legendákból valami kimaradt. - folytatta meséjét az idős amazon.
- Mi?
- Az, hogy M'avinának még volt egy nyila is. Egy gyönyörű elefántcsont nyíl, amit külön neki készítettek a kurasti mesterek, a zakarumi papok varázsigéivel. Ez által a nyíl olyan hatalmat képez, hogy azt átlagos földi halandó nem kaphatja kézbe. Na nem azért, mert esetleg rosszra használná, hanem azért, mert azt csak a különleges képességgel rendelkezők tudják használni, a többiek csak kárt tennének eme remekműben. - mondta Li-Quid (Š2004 by Rauros. All rights reserved.
), merthogy így hívják, és érződött a hangján, hogy nem ez a kedvenc része, a sztoriban - Ahogyan azt sokan sejtitek, én is megpróbáltam megszerezni a nyilat. Sikerült is, ám valamivel nem számoltam...
Rövid szünet következett, hosz a nagy mesélésben Li-Quid is, és a többiek is megéheztek, megszomjaztak, ám a 'cigiszünet' után folytatták a társalgást.
- Mi történt? - kérdezte hirtelen Merc.
- Ahogy a teljes felszerelést magamra öltöttem, éreztem, hogy átjár az az ősi erő, ami még annak idején létrehozta ezt az egész világot. Fiatal voltam, és sajnos túlságosan elkábított az erő, aminek a birtokában voltam. Ennek köszönhetően szinte azonnal nekimentem egy nagy csapat démonnak, még rögtön Kurast mellett, a dzsungelben.
Mély levegőt vett Li-Quid, majd folytatta, a hallgatóság közben már a száz főt is elérte:
- A szerencsém az volt, hogy pár paladin is arra járt, különben már nem lennék itt... Mondanom sem kell, a felszerelésem elvették, és még meg is kellett köszönnöm.
- De hiszen itt van a páncél. Hogy szerezted vissza? - kérdezősködött tovább Merc.
- Az ősi hagyományoknak megfelelően ha valaki elesik egy ilyen szettben, akkor a darabjai a szélrózsa minden iráényába 'szétrepülnek', hogy nehezebb legyen összeszedni ismét. Miután elkobozták tőlem, ugyanezt tették M'avina felszereléseivel is. Én pedig be akartam bizonyítani, hogy képes vagyok arra, amivel egyszer már kudarcot vallottam. Agy hát felkerekedtem, és ismét megszereztem a darabokat. Csak a nyilat már nem tudtam megszerezni, hisz a templomban nem felejtenek... Épp ezért vagyok itt!
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
