Órán síri csend...mindenki úgy néz ki a fejéből! Tipikus 8. óra...én valahogy a pad és a szék közt fetrengtem már kínomban...és egy ilyen hang így valahonnan mögöllem: ...gandalf...(de így kiejtve ahogy írom)
aztán így fél percig ugyancsak síri csend, mindenki nagy szemekkel néz hogy most mi van, még az is aki mondta...fél perc múlva ugyanaz a gyerek ilyen csukláshoz hasonló fejjel megszólal...hobit (ezt is ahogy írom, olyan kiejtéssel) ugyancsak fél perc nagy szemekkel való nézés...aztán meg már a pad alatt fetrengtünk, de a röhögéstől! Jó most ez így nem igazán poén, de ha valaki beletudja magát élni...akkor azért elég poén volt!
"Kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák!"
