2005.04.19. - Az új pápa XVI. Benedek pápa őszentsége

Mondjam meg mi lepett meg legjobban? II. Janos Pal papa JOBBKEZEKENT nem III. Janos Pal papa nevet vett fel. Nem ertett egyet a nezeteivel, de azert a jobbkeze volt? Nekem ez nem jon ossze!

...Life is too short, don't stress every day, leave your worries behind, go out and play!...

Ki fog. Ratzinger ki fog állni mindennemű csábítás, modernizáció, és világi hívság ellen.
Ratzinger HJ-es múltja túlzottan nem érdekel-erről valóban nem ő tehetett, százezrek voltak a tagjai úgy, hogy mélységesen nem hittek az eszmében. (Ugyanakkor újdonsűlt pápánk azon, régebbi kijelentése feletébb humoros volt, mely szerint a puskája soha meg sem volt töltve...megértem én, be kellett vonulni, ezzel nincs is semmiféle probléma, de azért enyi hihetetlen dolgokat ne tessék már állítani)
Kövezzetek meg, de a konklávé előtt, és alatt ha csak eszembe jutott a téma mindig azt kívántam, hogy ne Ratzinger legyen az új pápa. Az elemzések -korából kifolyólag- már korábban is mint "átmeneti pápát" emlegették. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia mint "távlatokat látó személyt" jellemezte.
Számomra Ratzinger mindig is a katolikus egyház szélsőségesen konzervatív irányvonalát képiselte, aki nem akar, talán nem is tud újítani. Eddigi munkásságából pusztán az derült ki, hogy "Isten bulldogja" konzervatívabb mint a többi bíboros együttvéve.
Félreértés ne essék, most nem a liberális ateista szól belőlem, pusztán -meglátásom szerint- a realista. Ugyanis Ratzinger konzervativizmusa szemernyi esélyt sem ad arra, hogy az egyházon belüli égető kérdésekre választ (papi nőtlenség, paphiány, abortusz, nők helyzete, bioetika, hívek kilépése az egyházból, hogy csak párat említsek ) adjon. Alighanem nem fog mást tenni pápaságának évei alatt, mint remek, konzervatív ideológiáját formába öntő enciklikákat ad ki, eligazítja a híveket erkölcsi kérdésekben
(ami egy nagyon fontos dolog, nem is várom el, hogy a katolikus egyház konzervatív eszméi megváltozzanak-ez így is van rendjén, azonban Ratzinger konzervativizmusa már a szélsőségek felé mutat), és konzerválja az egyház jelenlegi állapotát. Az viszont tagadhatatlan tény, hogy reformokra van szükség. Ha nem is gyorsakra, de legalább a folyamat elindítására-ezt azonban Ratzingertől aligha várhatjuk el.

Márpedig a "homokba dugjuk a fejunket" struccpolitika hosszútávon (főként a jelenleg tornyosuló problémák mellett) aligha vezethet sikerre.