Amiért viszont ténylegesen írok, mert le szeretném szögezni, hogy több himnusztípust különböztetünk meg. Mindezt most azért sorolom fel, mert meggyőződésem, hogy sok ember úgy mond véleményt, miközben az alábbiak közül csupán egy-két (az első két) csoportból ismer néhány himnuszt. David Kendall, a www.nationalanthems.us-en internetes fórumtársam, egyébként nálam sokkal, sokkal szakavatottabb himnuszszakértő, a következő típusokat sorolta egyszer fel:
- "Európai" "tradicionális" himnuszok: A klasszikusak, a legismertebbek. Nyugat-Európa monarchikus országainak gyakran történelmi himnuszai (mint az 1500-as években keletkezett holland, vagy a még korábbi brit, de a Haydn, illetve Mozart által komponált német és osztrák is stb.), valamint a nagy és fejlett gyarmatok szintén híres himnuszai (Egyesült Államok, Ausztrália, Új-Zéland...). [Véleményem szerint a topikban igen vitatott, illetve védett magyar himnusz is leginkább ide akarna tartozni, ha be kéne skatulyázni.]
- Európai "indulók": Az előző csoporttal ellentétben a nagy forradalmak árán függetlenné vált köztársaságok himnuszai elsősorban. Nem meglepően harcra buzdítók, és dallamukban sokkal dinamikusabbak is: az elsőhullámosok közül ilyen Franciaországé, Olaszországé, Lengyelországé, majd később Szovjet-Oroszország és tagállamai, de ez a tendencia jelenleg is él, gondoljunk csak például a románok 1989-es forradalmára és új himnuszukra. (Európán kívül lásd: Kína...)
- Latin-amerikai "epikus" himnuszok: Egy nagyon könnyen behatárolható csoport. Dél- és Közép-Amerika spanyol ajkú országai szinte kivétel nélkül ide tartoznak. Tulajdonképpen ezen himnuszok olyanok, mintha 19. századi operákból másoltak volnak ki részleteket. Rendkívül hosszúak, sok versszakosak, és zeneileg jelentősen eltérő (gyors, lassú stb.) "tételek" váltakoznak bennük. (Lásd: Argentína, Uruguay, Salvador...)
- Folklorisztikus himnuszok: Európán kívül igen sok ország épített nemzeti motívumokat, hangzásjelleget himnuszába, s ezt a hangszerelés által is előszeretettel emelik ki. Különösen a Távol-Kelet (Japán, Thaiföld, India...), valamint afrikai országok (Kenya, Szenegál...) éltek ezzel a lehetőséggel.
- Arab fanfárok: Újból egy nagyon könnyen körülírható csoport. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy az összes arab ország himnusza, és kész... Nagyon jellegzetes, sokszor európai fülnek monoton himnuszok, melyet még erősít is az induló-jelleg, a hasonló hangszerelés, és a kizárólagosan férfivokál. A monarchikus arab országoké általában rövidebb, esküszerű, míg a Közel-Kelet és Észak-Afrika országaié hosszabbak.
- Mikroállamok: Igazából nehezen magyarázható kategória. Lévén picik, s nem rendelkeznek semmilyen zenei múlttal, sok ilyen ország egyszerűen himnusszá tett egy-egy korábbi zenei művet. Az ismertebbek közül említhető San Marino egy 10. századi korállal, valamint Liechtenstein, mely a brit himnusz dallamán osztozik. A másik végletet a vadonatúj, kicsit mesterséges "szagú" himnuszok jelentik. Számomra legalábbis ilyen sok csendes-óceáni sziget(csoport) himnusza.
Egyelőre ennyi. Ha felkeltettem esetleg valaki érdeklődését, az belehallgathat másféle himnuszokba is. Saját vélemény pedig legközelebb.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
