Egyébként valahol a neten látttam egy közvéleménykutatást (poll), hogy hogyan szeretted meg a II. világháborút: játék, könyv, film, rokonok meséi, részt vettél benne...
Hát az én korosztályom sem a játékok révén nem ismerhette meg (akkor még nem voltak ilyen játékok), sem részt nem vehetett benne (ahhoz túl ifjak vagyunk), úgyhogy maradt a film, könyv, rokonok... Na rám ez utóbbi hatot. Sokat betegeskedtem kisgyerekként és mindig a nagyszülőknél voltam addig és ugye akkoriban csak egy TV csatorna volt és az is szar (Kádár beszélt éjjel-nappal) ezért esténként leültek mellém a nagyszüleim és a II. Világháborúról meséltek... És mivel ez nekik az ifjuságuk volt és mert nem akartak borzalmakat mesélni nekem, ezért csak a humoros, vagy vidám részeket mesélték el. Emiatt én azt hittem, hogy a II. VH egy nagy móka volt és megszerettem. Aztán ez már vonzotta a többit: könyvek, filmek és vegül a játékok... És persze azóta tudom, hogy nem volt akkora nagy humor, de mégis megragadott...
