Nemere István: Darwin ellenzői (Tvr-hét 1999/17-19)
Darwint és az általa állítólag felfedezett törvényeket, sőt az egész evolúciós
elméletet nagyon sokan, sokféleképpen támadják manapság. Az átlagember erről
már csak azért sem tud szinte semmit, mert az efféle információt a tudományos
népszerűsítő sajtó elhallgatja. Ha pedig közöl egy-egy cikket az evolúció
védelmében, netán támadja a szerző könyvét, akkor a másik tudósnak nem adatik
meg a válasz joga - mint tette ezt nemrégen egyik napilapunk egy antidarwinista
mű kapcsán.
Darwin ellenzői lassan két évtizede tartoznak szoros szövetségbe. Most nem a
teremtéspártiakról beszélünk - bár köztük is akadnak sokdiplomás emberek,
akiknek tudományos érveik is vannak a teremtés eszméje mellett! -, hanem olyan
tudósokról, akik szigorúan tudományos alapon közelítik meg a kérdést. Már csak
azért is, mert az evolúciót támadók között akadnak Nobel-díjas természettudósok
is!
A Darwint megcáfoló, érvekkel hadakozó és igencsak elgondolkoztató könyvek
sorában most nálunk is napvilágot látott egy. (Már nem az első ilyen témájú
kiadvány magyar nyelven.) Gondolom, kevesen hallották eddig Siku Andrea
matematikus-fizikus nevét, aki igen otthonos a biológia területén is. A fiatal
tudós olyan könyvet írt Inverz evolúció címmel, amely közérthetően, röviden és
hatásosan foglalja össze, miért nem lehet érvényes Darwin agyonreklámozott
elmélete?
Igazuk van azoknak - derül ki a műből -, akik szerint ha Darwin ma
jelentkezne valamelyik egyetemen vagy akadémián, avagy tudományos könyvkiadónál
kéziratával, egyszerűen kinevetnék és elkergetnék. Manapság ugyanis már nem
lehet behatolni a tudomány sáncai közé ennyire szedett-vedett, érvekkel és
tényekkel alá nem támasztott művel. Igen, bármennyire is csodálkoznak, az
evolúció mellett igen kevés érv szól, Darwin elmélete a valóságban nem
bizonyosodott be, alapja nincs.
Hogy akkor mégis miért tanítják a világ számos egyetemén, miért állítja a
tudományos világ, hogy egész élővilágunk és az ember fejlődése is eszerint
zajlott le? Ez már nem tudományos kérdés, inkább az emberek becsaphatóságának
tárgykörébe tartozik. Siku Andrea nem fogalmaz ilyen sarkosan, mint én, de ha
elolvassuk könyvét, ez napnál világosabban kiderül belőle.
A dolgot ott kell kezdeni, hogy Charles Darwin a maga idejében - idestova
százötven éve - alapvetően hibásan kezdte építeni elméletét. Ugyanis volt egy
prekoncepciója, vagyis előre elképzelt elmélete, és ahhoz keresett tényeket,
eseményeket, bizonyítékokat. Így aztán tökéletesen figyelmen kívül hagyta az
ettől eltérő, netán ezzel ellentétes bizonyítékokat. Ezért említettem, hogy
manapság ezt tudományos szélhámosságnak, mi több, egyes tudáshatalmi
fellegvárak kedvenc szavával élve "áltudománynak" bélyegzik.
Darwin tehát csak azt vette figyelembe, ami elméletébe beleillett. Az inverz
evolúcióból kiderül az is; hogy némi kisebb csalástól sem riadt vissza a
korszak nagy alakja. Amire azért is rászorult, mert egyrészt szorította a
határidő (egy másik tudós is jelentkezett ugyanezzel az elmélettel!), másrészt
Darwin, nem lévén képzett biológus, inkább a filozófia felé ment el. Túl kevés
tényt rakott egymás mellé ahhoz, hogy elméletét alátámassza. Ezt is ritkán
emlegetik ma már: a korabeli tudósok bizony keményen kritizálták is ezért. Maga
is érezte, hogy az egész elmélet bizonyítatlan, ezért például az emberi faj
eredetéről szóló, még több vitát kiváltó részt csak tíz-egynéhány évvel később
tette hozzá.
Az elmélet akkor is ezer sebből vérzik, ha függetlenítjük szerzője
személyétől és munkamódszerétől. Az evolucionistáknak válaszolniuk kellene a
következő kérdésekre: 1. Példát adni olyan esetekre, amikor egyik faj egy másik
fajjá alakul át. 2. Meg kellene határozniuk magának az evolúciós folyamatnak a
mechanizmusát, amelyen keresztűt az evolúció végbemegy. 3. Meg kell mondaniuk,
most hol tart az evolúció, mely fajok alakulnak át, illetve pontosan megadni,
hogy a múltban melyik faj melyik fajból jött létre.
Az előző részben arról írtunk, mennyire elterjedt Darwin "felfedezése" és
elmélete, amely szerint a földön a fajok egymásból fejlődtek ki, és ennek révén
az ember is az állatvilágból emelkedett ki. Pedig igazi bizonyítéka voltaképpen
nincs, és mint tudományos elmélet nem is áll meg a lábán. Sokat idéztünk Siku
Andrea kutató fenti című, nemrégen megjelent könyvéből.
Bizony baj van az egész evolúcióval. Nem elég valamit egyetemen tanítani,
illene be is bizonyítani. Vegyünk egy példát: az evolucionisták nem tudják
bizonyítani az emlősök kialakulását. Maga Darwin bevallotta, hogy erről semmi
bizonyosat nem tudunk. (Akkor miért kellett erre egy elméletet építeni? -
kérdezhetnénk joggal.) Számos kérdésre Darwin utódai sem tudtak válaszolni.
Lord Kelvin vagy Jenkins joggal bírálta az elméletet a maga idejében, és ma is
joggal bírálják mások.
Az evolúció nem tud példát mutatni arra, hogy egyik faj a másikká alakult át!
A kövületek, régi csontok éppen nem ezt bizonyítják. Az átalakulást - ha lett
volna - fokról fokra láthatnánk. Láthatnánk és bizonyíthatnánk, hogyan
változtak át a fajok egyikből a másikba, mígnem kialakult bármely állat vagy az
ember mai változata. Ezzel szemben csupa olyan példát találunk a valós
világban, és az ősállatok csontjaiban is, amely változatlan. És ma is élnek
állatok, amelyek nemcsak sok millió, de sok százmillió éve teljesen
változatlanok!
A valóság az, hogy még soha senki nem tapasztalta, hogy egyik faj átalakult
volna a másikba. A fajok a mai napig is stabil, állandó formák. Egyetlen
biológus sem látott soha evolúció útján létrejönni magasabb rendű szervezetet.
Éppen az adna értékes kutatási területet a tudománynak, ha beismerné a
Darwin-féle változat hiteltelenségét. Ugyanis a természetben a változatlanság
sokkal nagyobb tudományos kihívás, mint a folyamatos változás (amely lám, nem
bizonyosodott be). Az állandóság problémája nehezebben fejthető meg, mint a
változásé. Hiszen a genetikai rendszer állandóan változik, miként az ellenőrző
rendszer is. Hogyan lehetséges mégis, hogy az ellenőrző rendszer folyamatosan
változik, az ellenőrzött pedig évmilliókon keresztül állandó marad?
Igaza volt annak a kutatónak, aki nem habozott kijelenteni: a paleobiológiai
tények alapján még karikatúrát sem készíthetünk az evolúcióról. Bizony,
tudományos körökben suttogva terjed az igazság: az evolúció összes eddig
fellelt bizonyítéka elférne egyetlen biliárdasztalon! És nincsenek meg a
hiányzó láncszemek, nincs egyetlen bizonyíték arra, hogy az egyik faj - vagy
akár az ember - a másikból alakult volna át ma létező formájába.
Ezek a hiányok annyira valóságosak - mondták már sokan -, hogy sohasem fognak
kiegészülni. Ugyanis többé nem fogadható el az olyan érvelés, amit százötven
éve hallunk az evolucionisták szájából: ami még hiányzik, az majd hamarosan
előkerül. Ami sohasem létezett, az később sem kerülhet elő a földből.
Az evolúciós mechanizmust senki nem ismeri. Akkor hát milyen tudományos
elmélet ez? Sem a genetikusok, sem a molekuláris biológusok nem képesek
megmondani, mi hozza létre az új biológiai formát. Az erről rendezett 1981-es
római világkonferencián ezt a kutatók kénytelenek voltak bevallani, de nem
nagyon reklámozták a tudományon kívüli világban, a laikusok felé.
Az evolúció híveinek az lenne a kötelességük, hogy megmondják: hol tart most
az evolúció? Mely fajok alakulnak át és mivé? Vagy legalább azt, hogy a múltban
melyik fajból melyik másik jött létre. De rendkívül nevetséges válaszokat
kapunk tőlük (írtam erről az "Evolúció vagy teremtés?" című, 1992-es
könyvemben), és mint azt Gopuld, a Harvard Egyetem evolúcióelmélettel
foglalkozó biológusa (! ) le merészelte írni valahol: "Az átmeneti formák
rendkívüli ritkasága az őskori kövületekben a paleontológusok szakmai titkai
közé tartoznak. Az evolúciós családfák, amelyek a tankönyveinket díszítik,
csupán az ágak fajtájáról és a csomópontokról tudósítanak, a többi csupán
következtetés." Itt az igazság! A szakmai berkekben eszerint jól tudják, hogy
az evolúciós elmélet hamis, nem bizonyított és nem is bizonyítható. De azért
nyugodtan hirdetik, minden diáknak megtanítják, mintha igaz lenne.
Az elmúlt hetekben azt vizsgáltuk, miért nem létezhetett az evolúció úgy,
ahogyan azt az iskolában és az egyetemen tanítják. Idéztünk kutatókat, akik be
is vallják a tétel tarthatatlanságát, és olyanokról is szó esett, akik be
tudják bizonyítani ezen elmélet hamis voltát. Nagy baja lesz még ebből a
tudománynak, különösen most, amikor úgyis alaposan megtépázták a nimbuszát.
Az elmélet érinti az élet keletkezésének kérdését is. De túl azon, hogy sokan
vélik úgy: élettelenből nem keletkezhet élő, ma már tudjuk, hogy az erről szóló
bizonyítékok is erősen megkérdőjelezhetők. Az elméletek úgyszintén. Siku Andrea
már idézett könyvében - amely e cikk szerzőjét is inspirálta - olvashatjuk: a
hivatalos tudomány ma azt állítja, hogy az élő szervezet élettelen anyagból
fejlődött ki, majd e szervezet szaporodása folyamán különböző fajú életformává
változott, és kizárólag ennek folytán jött létre az összes, a Földön valaha is
létező életforma, beleértve az embert is. Mindez irányító értelem nélkül állt
elő.
Ha ez így volt, miért nem lehet ma megismételni? Hogyan lehetséges, hogy amit
állítólag senki nem szervezett, hanem egyszerűen "buta" anyagok műveltek
egymással (ráadásul nem is voltak élők), azt manapság Nobel-díjas kutatók,
remek elmék, pazarul felszerelt tudományos kutatólaboratóriumokban nem képesek
megtenni? A tudósok azt mondják: megfelelő őslégkör jött létre a Földön valaha
az ősidőkhen Az óceánban afféle "ősleves" volt, benne bonyolult kémiai
vegyületek, fehérjék keletkeztek. Ezek összekapcsolódtak egymással. A molekulák
genetikai kódot fejlesztettek ki (!), és létrejött az első sejt, stb., stb.
Az evolúciós elméletnek be nem hódolt kutatók erre azt mondják: nem tudjuk,
volt-e az őslégkörben oxigén. Mert ha volt, akkor az első aminosav sohasem
jöhetett volna létre. Ha viszont nem volt oxigén, akkor ha létre is jött az
aminosav, a kozmikus sugárzás azonnal megsemmisítette, hiszen csak
oxigéntartalmú légkör szűrheti ki a káros kozmikus sugarakat... vagyis se így,
se úgy! És ez máris halálos csapást mér az elméletre.
Arról nem is szólva, hogy ma a tudomány a véletlenre fogja az élet
keletkezését. Ám ahhoz, hogy ilyen véletlen esemény bekövetkezzék, nagyon
sokáig kellett volna várni (még most is azt "várnánk" ).
Annak kifejezésére, hogy ennek mekkora az esélye, az egyes számjegy után 113
nullát illene írni, vagyis akkora mennyiség jön ki, amely nagyobb, mint a
világegyetemben feltételezett összes atom száma! Ezek után már csak "hab a
tortán" az, hogy ha elgondolkozunk az emberi vagy állati szemen, avagy az ember
agyán, be kell látnunk, hogy ehhez aztán nyilvánvalóan semmi köze nem lehetett
az állítólagos evolúciónak. Az említett szervek annyira bonyolultak, hogy
hozzáértő neves szakemberek szerint semmiképpen nem alakulhattak ki természetes
kiválasztódás, fokozatos fejlődés útján.
Nem is szólva az emberi agyról! Ez olyan bonyolult és annyi "tartalék helyet"
hordoz, hogy az már önmagában is cáfolja az evolúciót. Míg az élővilág összes
többi szervét a természet olyan fokon alkotta meg, hogy az alkalmas legyen
segíteni az illető lény életvitelét (például a nyúl lába alkalmas az ásásra és
a gyors futásra, a denevér remekül veszi a radarjeleket is), addig az ember,
sőt már az ősember agya is sokkal többre volt hivatott, mint amennyire szüksége
volt annak a primitív lénynek.
Korábban már írtunk arról, hogy rengeteg ősemberi leletet tartanak titokban,
amelyek - csontok, tárgyak - több százezer, sőt több millió éves
kőzetrétegekből kerültek elő. Ezek együttesen azt bizonyítják, hogy az ember
már esetleg több millió év óta változatlan formában emberként van jelen a
Földön. Vajon mikor mutatják meg ezeket a leleteket nekünk, egyszerű
polgároknak is?
Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
