Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
A tavalyi év tele volt meglepetésjátékokkal, ezek színes táborát erősítette az ősszel megjelent Dispatch is. Az AdHoc Studios első játéka óriási sikert aratott, és bár ez végül év játéka címekben nem mutatkozott be (annak ellenére, hogy sokan számítottak rá), így is az év egyik legjobb értékeléseket kapott játéka lett.
A nyolc epizódból felépülő történet Los Angelesben játszódik, ahol a szuperhősök és szupergonoszok a hétköznapok részei. Olyannyira, hogy előbbieknek még egy saját hivatalt is létrehoztak, amely koordinálja a tevékenységüket. A főhős Robert Robertson egykor maga is ilyen szuperhős volt, de egy küldetés során a páncélja tönkrement, így kénytelen volt a hivatalnál diszpécserként munkát vállalni. Egy csapat egykori szuperbűnözőt kell egy rehabilitációs folyamatban irányítania, ami természetesen nem egyszerű feladat.
A játékmenet gerincét azon túl, hogy a városban felmerülő problémákra küldözgetjük az adott feladatra legjobbnak (vagy legkevésbé rossznak) ítélt hőst, a szereplőkkel való kapcsolatépítés adja. Mint minden kalandjátékban, ennek az alapját a párbeszédek jelentik, amelyek során feleletválasztós rendszerben navigálhattunk előre. Rengeteg kalandjátékban az is egy opció, hogy egy megszólításra vagy kérdésre egyszerűen nem felelünk és furán némák maradunk. Ám a Dispatch-ben erre nem volt lehetőségünk, a készítők pedig a Games Developer Conference-en adott interjújukban meg is magyarázták, hogy miért.
Dispatch első benyomások – „Attól még, hogy szupererőd van, nem leszel automatikusan szuperhős”
Interaktív szuperhősös rajzfilm-kalandjáték fantasztikus humorral és zseniális audiovizuális megvalósítással.
Az interjú során Nick Herman és Dennis Lenart kreatív vezetők meséltek arról, hogy bár ők maguk nagy hívei a néma játéknak, a számok és a tapasztalatok arra sarkalták a csapatot, hogy ne éljenek ezzel a lehetőséggel. A csapat nagy része korábban a Telltale Gamest erősítette, ahol rengeteg tapasztalatot szereztek a kalandjátékokról és a dialógusokról. Elmondásuk szerint ugyanis a játékosoknak kevesebb mint 1%-a szokta szándékosan vagy véletlenül a némaságot választani. És bár ezt az 1%-ot is fontos játékosok alkotják, nekik túl sok extra munkát adott volna, hogy a némaságra minden érintett más karakternek is megfelelő reakciót adjanak a szájába vagy kezébe.
Arról nem is beszélve, hogy ha valaki végig a némaságot választaná, akkor az egyébként végig szószátyár és remek dumákkal operáló Robert Robertson összesen 15 percig meredne maga elé kukán a játékban. Márpedig ezt az őt zseniálisan szinkronizáló Aaron Paul színészi játéka miatt sem lett volna jó megtenni.
Dispatch teszt – Csak remélhetjük, hogy nem egyszeri és megismételhetetlen, hanem egy új kezdet
Immár elérhető mind a nyolc epizód, ha eddig nem csaptál le erre a játékra, ne habozz tovább!
A Dispatch egyébként úgy jó, ahogy van. Ezt mutatják a számok is, hiszen a premier utáni két hónapban az eladások átlépték a 3 milliós álomhatárt is. És ebben még nincs benne a Nintendo Switch 2-re szánt kiadás, amely idén januárban debütált.
