Barthezz blogja

LOST kiállítás @ VAM Design Center

Barthezz | 2010.05.01. 13:44 | kategória: egyveleg

Természetesen nem egy elveszett kiállításról lesz szó ezen bejegyzésben, hanem a LOST című sorozathoz kapcsolódó múlt hétvégén megrendezésre került eseményről.

A nagyhírű sorozatnak jelenleg a 6., záróévada fut, s már csak 4 rész és május 23-án végleg pontot tesznek a rajongókat a 2004 szeptembere óta folyamatosan lázban tartó történet végére. Kezdetektől fogva nézem én is a LOST-ot, s bár az utolsó évadokra sajnos jelentősen esett a színvonal, így is az egyik legkiemelkedőbb sorozatnak tartom. Így hát nagy örömmel fogott el a hír, hogy a LOST legfontosabb tárgyait bemutató, világ körül utazó kiállítás az AXN tévécsatorna jóvoltából Magyarországra is megérkezik, s a Király utcai VAM Design Centerben bárki számára ingyenesen megtekinthető lesz ápr. 23. és 25. között. Természetesen elmentem a kiállításra, lássuk hát rövid összefoglalómat, valamint a készített képeket!

Sokak számára csalódás volt a kiállítás, én azonban azt mondom, egy 3 napos utazó-kiállítástól többet nem is várhattunk el, minthogy egy-két, a sorozatban kulcsszerepet játszó tárgyat magunk is testközelből megtekinthessünk. Hangulatosabb lett volna persze, ha pl. Dharma bunkerekbe lesétálva végigjárhattuk volna a sorozat fő helyszíneit, de talán majd ilyesmire is lehetőség adatik valamikor. :-) Szóval a kiállítás nem volt több, mint egy nagy teremben helyet foglaló, kb. negyed óra alatt körbejárható vitrinsor, bennük a sorozatban kulcsszerepet játszó eszközökkel, tárgyakkal, levelekkel. Arról nem volt infó sehol, hogy vajon ezek a tárgyak voltak-e a képernyőn is láthatók, vettek részt a forgatásokban, s fordultak meg kedvenc szereplőink kezei között, vagy csupán egy-egy másolatukat tekinthettük-e meg. Remélhetőleg az első variáció a nyerő, utóbbi kissé illúzióromboló volna.

Nos, nem is húzom tovább az időt, mutatom a kiállításon készített, mindennél beszédesebb fotóimat! ^^

>> A teljes galéria elérhető és végiglapozható a Google Picasa tárhelyemen. <<

Néhány érdekesebb tárgy, amit kiemelnék ezek közül:

1 – A hatch számítógépének naplózása a számok 108 percenkénti beütéséről, közte Desmond system failure-ével, aminek következtében az Oceanic 815 járata a Szigetre zuhant.
2 – Dharma sör, Dharma cola, Dharma leves, Dharma konzervek, stb., egyszóval a hatch éléskamrájának főbb összetevői. :-)
3 – Az 1977-es Dharma „Namaste” csoportkép, amin Jack, Kate és Hurley is szerepel. Jin valamiért lemaradt, pedig a sorozatban Sun felfedezte rajta. (Illetve Miles is hiányzik.)
4 – A Szűz Mária szobrok, melyben Ekoék a heroint rejtették el, alatta pedig Kate repülőgépe, melyet szerelmétől, Tomtól kapott.
5 – Hurley nyertes lottószelvénye, rajta a híressé vált számokkal, mellette Sawyer olvasószemüvege, illetve Charlie Drive Shaft-es gyűrűje.
6 – James Ford Sawyer 8 évesen írt levele Anthony Cooper-nek, azaz az igazi Mr. Sawyer-nek, aki valójában Locke apja. Érdekesség, hogy ugyanaz a sor ismétlődik benne folyamatosan, s eredetileg is így szerepelt a levél a sorozatban.
7 – Locke búcsúlevele Jack-nek: ”Jack, I wish you had believed me.”
8 – Ben hamis útlevelei. Véleményem szerint Henry Gale iratai érdekesebbek lettek volna a sorozatban játszott szerepük miatt.
9 – Penny levele Desmondnak, melyet a hatch felrobbantása előtt olvasott el Des, erőt merítve belőle. Mellette pedig a híres londoni közös fotó.
10 – Dr. Chang a.k.a. Dr. Marvin Candle köpenye. Ben apjának, Roger-nek ruhája sajnos nem volt kiállítva.
11 - Oceanic-es és Ajira-s beszállókártyák.

Nos, ennyi, nem túl sok tárgy, de azért érdekes volt őket élőben végigszemlélni. Amit hiányoltam nagyon, hogy egyik tárgyat sem lehetett kézzel megfogni, másrészt, hogy nem volt vásárlásra lehetőség. Szívesen feltankoltam volna pedig otthonra 1-2 Dharma sört, vagy pár szelet Apollo csokit. :-) Nem volt továbbá ott pl. a Quarantined feliratú hatch-csapóajtó, Mr. Eko botja, a híres számítógép, amibe 108 percenként be kellett ütni a számokat, a Dharma furgon, Roger worker ruhája, Ben gerincének röntgenfelvétele, és még sorolhatnám. Csupán a legapróbb tárgyakat lehetett megtekinteni, s emiatt érthető is sok rajongó csalódottsága. S bár magam is azt mondom, lehetett volna ennél sokkal színesebb, nagyobb, érdekesebb a kiállítás, azért nem bántam meg a megtekintését, hiszen a LOST hangulat megteremtődött abban a pár percben is, amíg végigjártam. Egy 3 napos utazó-kiállítástól pedig valóban nem is lehetett ennél nagyon többet várni. A budapesti, különösen a belvárosban lakó sorozatnézők számára nem hinném, hogy elvesztegetett idő lett volna a tárlat megtekintése, ám vidékieknek csak emiatt semmiképp nem ajánlottam volna a Pestre való felutazást. Ők a tárhelyemre feltett képeket végignézve is bőven pótolhatják a kiállítás lényegét, s nem maradnak le semmi lényegesről. ;-)

Beoltom önmagam!

Barthezz | 2009.07.22. 22:30 | kategória: egyveleg

Sokáig gondolkodtam rajta, meg merjem-e lépni eme bejegyzést, hiszen az írás tárgya ezúttal nem más lesz, mint jómagam, pontosabban korábbi önmagam néminemű kifigurázása. De gondoltam, a poén és az érdekes összevetés (mármint hogy mennyit képes változni az ember az évek folyamán) kedvéért megéri. :-)

Nos, az egész úgy kezdődött, hogy nemrég beléptem még meglévő, de már nem használt freemail-es e-mail címemre, amit még netezős korszakom hajnalán regisztráltam tizenévesen, s elkezdtem nosztalgiából olvasni a 7-8 évvel ezelőtti levelezéseimet. S mi tagadás, akkorákat derültem egy-két akkori irományomon, mint a ház, így gondoltam, megosztok párat ezen levelek közül most veletek is. Basszus, égő lesz, de vállalom, végül is már nem ilyen vagyok. :-P (Ugye nem? :-D )

Hát vágjunk is bele a sűrűjébe, s kezdjünk egy viszonylag szolídabb, kevésbé poénosnak ható levéllel 2002-ből, az 56 k-s betárcsázós modemes időszak hőskorából, mikoris éppen egy a jövőbeli netezési lehetőségeimet nagyban érintő döntésről panaszkodtam egyik havernak:

”Hello András!

Ma mondták be a TV-ben, hogy a MATÁV +szűnteti a 150 FT-os
kedvezményt! Igaz, ez neked nem okoz problémát, de nekem
eléggé, mert akkor k*rva drága lesz egy 6-7 órás netezés
is :( A MATÁV azzal indokolt, hogy túl sok így a
vesztesége. Úgyhogy el kezdhetek gondolkodni más netezési
formán, vagy be kell érnem kevesebb alkalommal. A kábeles
kapcsolat biztos ennél is drágább, különben mindenkinek az
lenne. Esetleg egy másik tel.társasághoz át lehetne
pártolni, csak nem ismerem egyik ajánlatát se. Bár most a
Vivendiét +nézem neten, más társaságot + nem tudok.”

Vonatkoztassunk el a 2 kisebb helyesírási bakitól („szűnteti”, „el kezdhetek”), hiszen 17 évesen még fejődőben van az íráskészség (:-P), s gondoljunk inkább bele abba, mennyit fejlődött azóta a technológia, s hihetetlen, de az akkor még elérhetetlennek tűnő szélessávú netkapcsolat ma már szinte minden háztartásban alap-kiegészítőnek számít, s a betárcsázós netkapcsolatra így 2009-ben olyan őskövületként gondolunk vissza, mint a floppy disc-re, vagy mondjuk a C64-re. És azért olyan sok év nem is telt el, mégis viccesnek hatnak ma már az ilyen múltbeli gondolatfejtegetések. ;-)

Maradjunk még az előbbi témánál, s nézzünk meg egy levelet, melyet egy warez-site üzemeltetőjének írtam:

„Csá Kisdende!

Bocs hogy csak most válaszolok, csak 3 hétig nem tudtam
netezni. Most úgy tűnik, hetente fogok tudni.
Mi van a site-oddal? Ma egész nap a 404-es oldalt kapom
helyette, de az összes freewebes site-nál ez van most.
Ugye, csak a szerverrel vannak gondok és nem ti szűntetek
meg?”

„Bocs hogy csak most válaszolok, csak 3 hétig nem tudtam
netezni. Most úgy tűnik, hetente fogok tudni.” – Hát igen, ma ez a mondat is elég viccesnek tűnik már, de akkor még bizony kemény percdíjas net volt elérhető, így igencsak meg kellett gondolni, mikor lép fel az ember a világhálóra. Az 56k-s és az akkoriban már szenzációnak számító 128k-s ISDN modemekkel ma már csigalassúnak tűnő sebesség volt elérhető, s egyetlen mp3 file letöltése akár fél vagy 1 órába is beletelhetett. Ekkor virágoztak egyébként a warez site-ok is, de a lassú letöltés miatt zömmel mp3-makkal voltak tele, s a filmek és a teljes játékok már a szélessáv és a torrent korszakában kezdtek elterjedni. Nah meg a levél épp abból az időből származik, mikor a MaHaSz bekeményített, s sorozatban szüntették be a warez-oldalakat, jó kis borsot törve ezáltal az akkori internetező fiatalok orra alá. :)

Nah de nemcsak mp3-akat töltött le a hozzám hasonló netpolgár akkoriban, hanem a 20-30 MB-s terjedelmű videoklipek is kapósak voltak. Következzen hát egy levél, melyet 16 évesen, kissé idegbeteg állapotban (:-P) írtam a mellesleg.hu-nak, s mai fejjel bizony szégyellem is magam miatta :-D :

„Címzett:
Tárgy: NEM LEHET TÖLTENI

Qrva jó klipek vannak fent, de má' kb. 3 hete egyik link se
műxik és semmit sem lehet letölteni, még az újonnan feltett
klipeket sem. Állítsátok vissza a linkeket, mer' má'
tőtteni akarok!!”

Ez az, bunkóparaszt stílusban, se megszólítás, se aláírás, csak add uram de rögtön, „tőtteni” lehessen. :-D Amúgy elképzelni nem tudom, miféle indíttatásból gondolhatta azt a kis Gabika (thx by Germi :-D), hogy ez a tanyasi netes írásstílus által lesz menő vki a világhálón. :-D

Nah jó, ugorjunk inkább, s nézzük meg egy hasonló stílusban - egyik haveromnak - íródott levelemet egyenesen 2001-ből:

„Csá!

Gyors leszek, nem lehetek sokat online.
Itt vannak a borítók, lécci csinálj akkó' nekik keretet,
mer' nekem fog sincs ho' kell.
Ja, és ho' tom eltüntetni azta kib@szott hibakeresőt? Tele
minden piros+ sárga vonalakkal bazz...
Ja + ha tod lécci nyomtasd ki plíz de aztat +tom máshol is
csinálni, szal a keret a fontos.”

A ’meg’ szócska helyetti plusz-jel mondhatni akkori chates szokás volt, nah de a ’Józsi bácsi most gyütt haza a hegyrő’ stílus miértjére már nem lenne ilyen könnyű magyarázatot találnom, úgyhogy ugorjunk is tovább inkább! :-D („mer' nekem fog sincs ho' kell” – ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ nem lehettem ilyen csíra :-D )

Nézzünk egy újabb havernak írott levelet, megspékelve a már bemutatott videoklipek letöltésén való idegeskedéssel. Kajakra Royka Rudi jut eszembe, enjoy! :

"Hllo András!

...

Van még a Melleslegen kívül egy király klipsite (lehet hogy
má' mondtam), a clips.ashole.hu . Itt minden újdonság +van.
Most töltöttem épp le 3 a Viva+-on most debütált klipet,
ami a Melleslegen kb. majd csak fél év múlva lesz
letölthető. A site-nak 1 komoly - de az nagyon - hibája
van: kb. 2-3 hét eltelte után LETÖRLIK a klipeket !!! NEM
ARCHIVÁLJÁK, LETÖRLIK !!!! HÜLYÉK!!!! MIÉRT????
Jól + is szívtam ezér'. Múlt hétfőn kinéztem magamnak 2
klipet és ma hűlt helyüket találtam. Arrrghhhh!!!
Nna mindegy. Egyébként kár, hogy ilyen kicsi vinyód van,
mer' van ott fönn Dune, Blümchen, RMB is, persze csak két
hétig :( Szóval mindent azonnal le kell itt tölteni. Én
letölteném neked, de még ami nekem kell se győzöm
letölteni, még ADSL-lel sem. Most azokat töltöttem, amik
már egy hét múlva nem lesznek.

...”

Hát te kajakra gyík vagy, öcsém! Nem gondoltad, hogy talán azért TÖRLIK LE, te f*sz, mert talán korlátozott a szerveren a tárhelyük, s másképp nem lenne hely az új klipeknek, nem pedig jószórakozásukból? ;-) Kurva éles logika kell amúgy a kitalálásához, megint szépen beégtél, kicsi Gabika, gratula! ^^

Nos, a következő e-mail sem lesz kevésbé égő. :-D Egyik jóbarátom Amerikában töltött egy évet, s ez idő alatt rendszeresen leveleztem vele (nem volt ám még akkó’ ŠŽ emesen!), s beszámolgattam neki az itthon történt dolgokról. Nos, egyik levél alkalmával számomra ma már megmagyarázhatatlan indíttatásból azt gondoltam, bizonyára Amerikában is a magyar Big Brádör a legérdekesebb téma, s haverom tűkön ülve várja már az infot, ki kivel dugott a házban. :-D (NOTTT!) :

„Na csá!

Gratulálok az A-dhoz + a B-dhez. Gondolom A=5 ... E=1. A
napi 6 óra télleg elég laza. Ott is 45 perces egy óra?
Milyen óráid vannak egy nap? Nekem most annyi barom,
értelmetlen tárgyat kell tanulnom (pl. filozófia, rajz!!!)
Nézed USA-ból a BigBrother-t? (www.bigbrother.vnet.hu - ha
még esetleg nem tudnád) Most is azt nézem, ilyenkor éjfél
után érdekes. Az Évi + a Renátó már +int dugtak. Felét
leadták a TV-be élő adásba, aztán felmentem netre és néztem
a folytatást. Még most is (magyar idő szerint 01:46) is egy
csomóan még ébren vannak a házban, szal zajlik az élet.
A chates kérdést úgy értettem, ahogy írtad, szal az volt a
lényege, hogy műxik-e.
Kint már vettél mobilt? Milyen telcsik kaphatók most USA-ba?

Gábor”

„Az Évi + a Renátó már +int dugtak. Felét leadták a TV-be élő adásba, aztán felmentem netre és néztem a folytatást.” – Nah jó, én kérek elnézést, ugorjunk! :-D

Ugyanezen haverom éppen ecsetelte nekem egyik levelében, hogy megnyertek Amerikában vmilyen állami iskolai focibajnokságot, ami azért nem kis szó. Beszámoltam hát én is sportban elért sikereimről, melyről mint láthatjátok, tökéletesen egy lapon említhető haveroméval :-D :

„Hello!

Én is akkor írok picit sportsikereimről: megtanultam párhuzamosan síelni
(megállás, kanyarodás, minden) :))) király mi? :)))

Gábor”

Király, jah. ;-)

Végezetül pedig ugorjunk másfél – 2 évet előre az időben, egyetemi tanulmányaim kezdetekor ugyanis még mindig nem számított mindennaposnak az otthoni internethasználat, s a suli könyvtárából leveleztem egyik barátnőmmel:

„Szia!

Na, kezded már +szokni a sulit? Itt most egész jó, beindult az élet. Fent
vannak már mind a régi haverok is, szal program az van bőven.
Nincs kedved 7végén zte meccsre jönni? Én valószínű m1ek. Lehet h most
kiröhögsz, h így is kim1ek, h tök utolsók vagyunk, de mégis csak a Fradi
lesz a vendég! Szal ha one kedved, akkor szólj és kimehetünk!

Gábor”

Mint látható, fejlődőképes egyénnek bizonyultam korábbi önmagamhoz képest, bár ekkor meg a számok szövegbe való "ötletes" behelyettesítgetéséről gondoltam úgy, hogy olyan hű de jópofa egy dolog. :-P (NOTTTTT!) A ’one kedved’ szókapcsolattól pedig szabályosan kiráz a hideg és a falra mászom így utólag elolvasva, áááááááááá! :-D


Nos, ennyi volt a levélmustra mára, remélem Nektek is sikerült hasonló derűs perceket okoznom, mint amiket én éltem át archív levelezéseim átböngészése közepette. :-)

Utolsó módosítás: 2009.07.22. 22:41

You Are The Weakest Link

Barthezz | 2009.06.20. 18:34 | kategória: egyveleg

Nem tudom, ki emlékszik még a hajdanán a tv2-n futó vetélkedőre, a Leggyengébb Láncszemre, mindenesetre az itthon való kutakodás közben az előzőleg tárgyalt MÁV panaszlevélen kívül egy gyerekkoromban összeírt Leggyengébb Láncszem aranyköpés listára is rábukkantam. Nos, ezt szeretném most publikálni. ^^

A szóban forgó vetélkedő / kvízműsor emlékeim szerint úgy a 90-es évek végén - 2000-es évek elején volt látható nagyjából 1 évig a képernyőkön, s igencsak nagy port kavart a közvélemény megítélésében, miközben a műsorvezetőnő Máté Krisztina is fél Magyarországgal megutáltatta magát. Tudniillik az átlag tévénéző sokszor hajlamos beazonosítani a televízióban minden nap látott szerepeket magával az emberrel, melynek egyik legszélsőségesebb megnyilvánulása az Esmeralda szemműtétjére szervezett 90-es évek eleji debreceni gyűjtőakció volt, vagy ha külföldi példát akarunk venni, anno Larry Hagman-t, a.k.a. a Dallas Jockey-ját egy idős néni kishíján agyonverte a táskájával, miközben folyamatosan „te szemét aljas rohadék, hogy merészelted ezt tenni Samanthával és Bobbyval!” felkiáltásokkal illette. ;-)

A Leggyengébb Láncszem a The Weakest Link címet viselő, külföldön addigra már több országban is lefutott kvízműsor magyar licence-ének köszönhetően volt látható a hazai képernyőkön. A játék lényege röviden az volt, hogy adásonként kezdetben 9 játékos először szépen sorban különféle témakörű villámkérdéseket kapott, s az egymás utáni jó válaszok esetén egyre nagyobb mértékben kúszott feljebb a közös kasszába gyűjtött pénzmennyiség. Ha azonban a soron következő játékos rossz választ adott vagy passzolt, az összes addig gyűjtött forint elveszett. Ennek kivédésére létezett a „Bank” nevű varázsszó, melyet ha egy játékos még a hozzá intézett kérdés elhangzása előtt kimondott, véglegesen a közös kasszához írhatta vele az addig gyűjtött pénzt – igen ám, de közben lenullázva az egyre nagyobb mértékben növő összeget, így pedig egy esetleges jó válasz esetén jóval kevesebbet zsebelhettek, mintha nem bankolt volna a játékos. Lehetett tehát taktikázni, hiszen a túlzott magabiztosság is kockázatos volt, de a túl elővigyázatos, sűrű bankolás sem volt jövedelmező.
Minden egyes kör végén szavazhattak a játékosok, kit ejtenének ki, s akinek a neve a legtöbb táblán szerepelt, az búcsúzott a játéktól. Így az utolsó körre mindig 2 játékos maradt, akik akkor már egymás ellen küzdöttek meg, s a győztes egymaga vihette haza a közösen összegyűjtött pénzt, míg a 2. helyezett üres kézzel búcsúzott.
Természetesen a végjáték miatt az utolsó körökben már nem feltétlenül a legkevésbé jól muzsikáló „leggyengébb láncszemet” búcsúztatták a játékostársak, hanem sokszor azokat szavazták ki, akik ugyan leghasznosabb tagjai voltak a csapatnak, de éppen emiatt félt a többi játékos az esetleges velük való megmérkőzéstől a döntőben.

Mindez önmagában azonban még nem lett volna túl érdekfeszítő, így a feszültséget megspékelendő, a műsorvezetőnőnek a szigorúan betartandó licence szabályai alapján igen kemény, bíráló szavakkal kellett illetnie a játékosokat, mondhatni a lehető legtaplóbb beszólásokat eszközölve feléjük, s porig alázva őket emberi mivoltukban a kamerák előtt. Nos, ezt a szerepet vállalta el Máté Kriszta, s 1 év elteltével a nagy nézői unszimpátia miatt a műsor megbukott és mindörökre lekerült a képernyőkről. Zárójelben tenném hozzá, hiszen nem ez most a bejegyzés fő témája, de felettébb érdekes, hogy pár év elteltével az ennél a vetélkedőnél sokkal alpáribb, szemérmetlenebb Big Brother a vele egyidőben elindított RTL-es Való Világgal együtt, majd később az úgynevezett kibeszélőshow-k – Maunika, Claudia, Balázs, Joshi „barát”, hogy csak a legismertebbeket említsem – óriási sikereknek örvendtek. Ennyit változott volna pár év alatt a tévénézői igényesség? Úgy tűnik, sajnos igen, s ma már sokan visszasírnák a Leggyengébb láncszemet.

Nekem viszont akkoriban tetszett ez a műsor, s sajnáltam, hogy lekerült a képernyőkről. Szerintem igen jókat lehetett közben mulatni Máté Kriszta, illetve a játékosok egymáshoz intézett beszólásain, valamint néhány villámkérdésre érkezett rendkívül kacagtató és egyben a játékos (alul)műveltségéről nagyfokúan árulkodó válaszon. Emiatt is ragadtam időnként papírt és tollat, s írtam fel néhány aranyköpést, amit tehát most, csaknem 10 év elteltével publikálnék Nektek :-) :


A játékosok válaszai „bestof” (saját gyűjtés):

Máté Kriszta: Mi a rokoni kapcsolat Thomas Mann és Heinrich Mann között?
Játékos: Mindketten írók?

MK: Hány hét van egy szökőévben?
J: Öt.

MK: Milyen súlycsoportban szerezte utolsó olimpiai aranyérmét Papp László?
J: Ökölvívás!

MK: Hányszor kerülte meg Gagarin a Földet?
J: 80-szor?

MK: Ki volt Rettegett Iván?
J: Teniszező?

MK: Mi Kanada fővárosa?
J: Berlin.

MK: Mi volt 12 évvel a mohácsi vész előtt?
J: A tatárjárás!

MK: Melyik a legprimitívebb emlősállat?
J: Öööö... vmilyen vírus?

(kapaszkodni tessék!)
MK: Hova fordult be Petőfi a vers szerint?
J: A kocsmába!

MK: Hány csapással lett világhírű XY?
J: Akkor ez egy film?
MK: Nem barkochba!

MK: Mivel lélegzik a krokodil?
J: Szájon át!

MK: Ki mondta? „Magyarország nem volt, hanem lesz”.
J: Orbán Viktor!
(a helyes válasz ugyebár Széchenyi... :-D)

MK: Ki az az amerikai tinisztár, aki saját elmondása szerint házasságáig őrzi szüzességét?
J: Brad Pitt?
MK: Neki felesége van...
(a helyes válasz ugyebár Britney Spears lett volna... :-D)

MK: Ki rendezte a Psziché című magyar filmet?
J: Hitchcock?

MK: Hány gólt kapott a magyar labdarúgó válogatott 1997-ben összesítve Jugoszláviától? 1-et vagy 12-t?
J: 1-et.
MK: Jó lett volna. 12-t.


Máté Krisztina dorgálásai „bestof” (saját gyűjtés):

- Eddig az elérhető 1.200.000 Ft-ból 120.000-et gyűjtöttek. Ez katasztrófa.

- Miért György? (kiejtésnél)
- Túl halk volt.
- Hát ez aztán indok!

- Ha így folytatják, nem lesz Önökből Dagobert bácsi.

- Ha belenéznek a tükörbe, azt hiszik, hogy ketten vannak?

- Ugye az önök könyvvásárlási szokásait nagyban befolyásolja a nappali színe?

- Egymás nevét azért ugye le tudják írni?

- László! Maga tolmács-fordító, ugye? (kiejtésnél)
- Igen.
- Akkor hát: 1. Most én fordítok Önnek hátat. 2. You are the weakest link!


Máté Krisztina dorgálásai „bestof” (ezeket pedig neten kutakodva találtam):

- Maguknak az az agytorna, ha rázzák a fejüket?

- Nem tudták, hogy Magyarországon tankötelezettség van?

- Hát, a Tudás Fáját nem az önök kertjébe ültették!

- Maguk a szomszédnál vannak? Mert hogy maguknál nincsenek!

- Menjünk inkább bújócskázni?

- Önök fej nélkül csak alacsonyabbak lennének.

- Ugye az őszi lomtalanításkor az eszüket is kitették?

- Maguk az eszüket is leadták a ruhatárban?

- Ha eldobok egy botot, azt azért visszahozzák?

- Ugye, az Önök szülei névadáskor erősen gondolkodtak a Károly és a Bodri nevek közt?

- Gondoltak már arra, hogy egyszer kiveszik a szekrény alól az Ablak-Zsiráfot?

- Mondják, önök mikor és miért érezték azt, hogy többre hivatottak, mint a konda többi tagja?

- Ugye az önök agyának 80%-át lefoglalja, hogy visszatartsák a lecsöppenni készülő nyálat?

- Felmerült már önökben, hogy vajon a könyv miért vágja el olyan nehezen a sült húst?


Hát, remélem tetszett a bejegyzés, s sikerült ébresztenem vele néhányotokban egy kis nosztalgiaérzetet, vagy csak felidézni egy apró kis darabkát a 10 évvel ezelőtti televíziózásból. :-)
Végezetül pedig megosztanék Veletek egy hajdani Gálvölgyi videot, melyben a Leggyengébb láncszemet parodizálta ki zseniális módon. Enjoy it.


update: Időközben egy kommentelő révén meglett az Irigy Hónaljmirigyes paródia is, az alábbi linken tekinthető meg! ^^ Köszönet érte Bud2-nek!

Utolsó módosítás: 2009.06.23. 09:26

Szeretünk téged, MÁV!

Barthezz | 2009.06.15. 20:00 | kategória: egyveleg

Az alábbi bejegyzésem apropóját egy még 2006 novemberében bescannelt MÁV panaszlevél adta, melyre nemrég akadtam rá véletlenül a számítógépem archívumában való kutakodás közben. Az ominózus panaszlevél pediglen felidézett egy régi „szép” emléket, s hát gondoltam, miért ne írhatnám meg? ;-)

MÁV. Ha e 3 betűt egymás után meghalljuk, akkor talán Gaskó neve, a sűrűn elkövetett dolgozói sztrájkok, az óriási késések, vagy az olykor katasztrofális utazási körülmények ugranak be mindannyiunknak elsőre. Nem volt ez másként pár évvel ezelőtt sem, s már akkortájt is – nevezzük sztrájk előtti időszaknak – bőven volt mit mesélnie egymásnak az embereknek. Ha a Magyar Állami Vasút került szóba, mindenkinek volt egy személyes kis története. Én sem úsztam meg tehát, hogy ne legyen egy saját elmesélnivaló „élményem”. :-) Ezt a történetet osztanám most meg veletek!

Mielőtt belekezdenék, azért leszögezném, hogy mindig is buszpárti voltam, így hát hiába tettem tanulmányaim miatt meg hetente oda-vissza a Zalaegerszeg – Budapest távot, csak elvétve, nagyon kivételes esetekben vonatoztam. Ezen kivételes események egyike volt 2006. november 4-e is, amikor előző nap éjjel egyik haverommal az egykori Bank Dance Hall nevű szórakozóhely (azóta már Retro Café, vagy mi a tököm a neve) Electronic Friday nevű partysorozatának egyik állomásán mulattunk, s mivel a hétvégén minél előbb Zalaegerszegen szerettünk volna lenni, így a buli után lefekvés és alvás nélkül elindultunk a Délibe a reggel 9 órás zalaegerszegi gyorsra. Előtte nap este természetesen csekkoltuk Elvirán a vonatot, miszerint a szokott időben, 9-kor fog indulni. (spoiler: Hát kurvára nem akkor indult! :D )

Mivel a BKV metrófelújításának köszönhetően aznap nem közlekedett a 2-es metró ( a baj ugye mindig csőstül jön :-) ), így pótlóbuszokkal tehettük meg a Keleti – Déli távolságot, aminek köszönhetően kissé megcsúsztunk, de még így is odaértünk a Délibe 8:50-re. Azonnal mentünk is megvenni a jegyünket, s mikor elhagytuk a pénztárat, még éppen elcsíphettük a pillanatot, amint a 9 órás zalaegerszegi gyors 8:52-kor szépen komótosan kigördül a pályaudvarról. Nosza hát, reflexszerűen a vonat után szaladtunk, de már nyilván késő volt, esélyünk sem lett volna felszállni rá.
„Hát ez fasza” - dühöngtünk egy sort, majd visszamentünk az Információhoz finoman megérdeklődni, hogy ez mégis mi volt? :-) A pult előtt azonban hatalmas sor fogadott minket, s mint később kiderült, a sorban álló emberek hozzánk hasonlóan szinte kivétel nélkül mind a zalaegerszegi vonattal szerettek volna elmenni... ;-) Nos, az Információnál a legnagyobb természetességgel közölték velünk, hogy igen, valóban 10 perccel korábban ment el a vonat, az ok pedig valamiféle vágányfelújítás volt... Kérdeztük, hogy Elvirán ez miért nem került kiírásra, mire a válasz nemes egyszerűséggel az volt, hogy a változás mindössze 2 napot érintett, így nem látták értelmét átírni azért, hogy utána 2 nappal vissza kelljen írniuk. ;-) Nos, ezért lávolunk (pfejj de kiráz a hideg ettől a szótól!) téged MÁV (L), mindent az utasokért! ^^
Természetesen nem értük be ennyi magyarázattal, ám ezzel csak azt értük el, hogy még azt is megkaptuk a nyakunkba, hogy tulajdonképpen mi vagyunk a hibásak, mert nem az utolsó 10 percben kellett volna a vonatra menni, mert hát milyen tré dolog már utolsó pillanatban kiérni, nem? Nah meg ha előző este vettük volna a fáradtságot és kibattyogtunk volna a Délibe, akkor láthattuk volna a kiírást a változtatásról! Logikus érvelés a részükről, nem? Nah szal ácsi. Miről is van itt tehát szó? 1. Elvárja a MÁV, hogy az utasok csak úgy 1 nappal utazás előtt kimenjenek a pályaudvarokra, ellenőrizni, hogy vajh’ nem változott-e a másnapra tervezett vonatuk indulási időpontja, mert hát az Elvira végülis nem ezért van. Korrekt. 2. Nah most lehet be fogtok szarni, de elmondanám, mi volt ez az említett tájékoztató kiírás. (Tényleg kapaszkodni tessék! :-D ) Egy A4-es, – igen, betűvel is kiírva: Á négyes – papírra 12-es, – azaz tizenkettes – Times New Roman betűtípussal volt kinyomtatva egy szöveg, miszerint „Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a 9 órás zalaegerszegi gyors november 4-én és 5-én vágányfelújítási munkálatok miatt 10 perccel korábban, azaz 8:50-kor indul”. Mindez pedig a Déli pályaudvar egy eldugott sarkában, az egyik üvegablakra volt felragasztva. Nos, összegezzünk hát: A MÁV-nál tehát magától értetődő, hogy a kedves és szorgos utas nem csak kifárad előző nap a pályaudvarra ellenőrizni az esetleges változtatásokat, hanem négyzetméterenként át is vizsgálja a teljes pályaudvar területét, A4-es lapok után kutatva, hátha van őt is érintő hír! Zseniális! ^^

Kálváriánk természetesen ezzel még nem ért véget, ugyanis kedves információ pultos nénikénk közölte, hogy mivel történt előzetes tájékoztatás (ami alatt ugyebár a fentebbi bekezdésben taglalt A4-es lap értendő :-D ) , így nem kötelesek visszafizetni számunkra a jegy árát, meg amúgy is, semmilyen kártérítéssel nem tartoznak felénk nézve, szóval lóf*sz a seggünkbe és hallgassunk, üljünk le és várjuk meg a következő vonatot, ami 13 órakor, azaz kerek 4 óra múlva indul, ez volt a tanács. :-) (Az véletlenül sem érdekel senkit sem, hogy egyik emberünknek például fontos tárgyalása lett volna délelőtt Veszprémben, ahova szintén ezekkel a vonatokkal lehetett eljutni.) Ráadásul az említett 13 órakor induló vonat IC volt, ami lefordítva azt jelentette, hogy a már meglévő jegyünk mellé helyjegyet is kell vásárolnunk fejenként 500 Ft-ért, ha 4 óra várakozás után haza szeretnénk menni vele. Magyarán miután jól megszopattak minket a kedves MÁV-osok, még mi fizessünk a végén, hogy 4 órával később hazamehessünk! Nos, ez a MÁV mosolygós utasbarát politikája. ;-)

Minden bátorságunkat összeszedve naivan úgy döntöttünk azután, hogy majd mi bekeményítünk és panaszt teszünk! Ezt viszont az információs irodánál természetesen nem lehetett megtenni, így át kellett fáradnunk a legutolsó vágányok mellett egy kis bódéhoz, hogy ott kopogtathatunk ilyen ügyben. Nos, az ajtót - ki nem találnátok! :-D - zárva találtuk, s híre-hamva nem volt egy teremtett léleknek sem. Visszamentünk tehát az információs pulthoz, közölni, hogy panaszt tenni így nehéz lesz, ha nincs ott senki, mire a kedves kis néni széttárta a kezeit, hogy nem tud mit tenni, csakis ott tehetünk panaszt. Nagyszerű! :-D

Nos, végül kerek fél óra várakozás után megjelent egy komótosan sétáló öregedő bácsi, aki addig valószínűleg a saját maga által kissé kibővített kávé- és cigiszünetét tartotta. ;-) Csúnyán nézett ránk, hogy mit toporgunk ott ennyire, végülis igaza van, mit képzelünk magunkról, hogy munkát merünk neki adni? :-D Nos, kinyitotta az ajtót, betódultunk, s előadtuk a panaszunkat, illetve hogy mindannyian az Elviráról tájékozódtunk és ott ennek a menetrendváltozásnak semmi nyoma nem volt. Szó szerint idézném a kedves MÁV-os bácsi ezután hozzánk idézett válaszát: „Hjah, hát az Elvira az egy lófasz. Az csak azért van, hogy a MÁV villoghasson az embereknek, hogy értenek a honlap szerkesztéshez is.” Hát, legalább őszinte volt. ;-) A kezdeti mogorvasága után aztán eléggé barátságossá váltott át az öreg, s végül már ő is velünk együtt szidta a MÁV-ot, hogy ennyi év munkaviszony után sem fizetik meg rendesen, meg hogy ők is bármilyen fejlesztési javaslattal, panasszal állnak elő, nagy ívben szarik a vezetőség a fejükre...
Végül előkerült az a bizonyos panaszkönyv, s egyik szintén hoppon maradt útitársnőnk kitöltötte, mi pedig aláírtuk. Az öreg lepecsételte, s mondta, hogy továbbítja a vezetőség felé. Ezt a példányt scannelte be a panaszt megíró asszony, s küldte el utána az e-mail címünkre, innen ered tehát az ezen bejegyzést megihlető panaszlevél. :-) Válasz természetesen azóta sem érkezett rá a MÁV részéről, de majdnem 3 év elteltével már le is tettem róla. :-D

Történetünk azonban nem ér itt véget, ugyanis 3 óra várakozás még mindig hátra volt ezután a 13 órás IC-ig, s a Déli várótermében így további maradandó emlékekkel gazdagodhattunk. ;-) Kezdjük hát először is azzal, hogy nemzetközi pályaudvar létére a „váróterem” olyan siralmas állapotban található, hogy inkább hihetné az ember egy albániai utolsó kis település vasútállomásának a helyet, mintsem Magyarország egyik legnagyobb pályaudvarának. De komolyan. Felépítették a szovjet rezsim népköztársasága idején úgy 1970-ben és azóta hozzá nem nyúltak az égvilágon semmihez. Mérhetetlen mocsok és piszok uralkodik mindenhol, a galambok beférkőztek a helyiségbe, így tele van madárürülékkel minden, takarítót pedig a hely már évek óta nem látott. Aztán ott vannak a szintén szovjet időkből ránk maradt 70-es évekbeli rikító piros várótermi libikóka-székek. Tudniillik itt az egymással háttal álló ülőalkalmatosságok egymásba vannak építve, így ha valaki éppen leül mögénk, akkor ne lepődjünk meg, ha azonnal elindulunk felfelé irányban, ha pedig a mögöttünk lévő emberke egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, hogy felkel, akkor ha nem figyelünk, könnyen kizuhanhatunk előrefelé a székből, orral felszántva padlót. :-D Kreatív kis ügyességi játékot lehet tehát űzni a vonatra várva! Unalmunkban akár szopathatjuk is a mögöttünk ülőt a széken való hintázással, avagy gyors felállásokkal és leülésekkel. Mondhatnánk, figyelmes e téren a MÁV, hiszen legalább gyorsabban telik az idő, ha már aludni így képtelenség. ;-) Persze emellett ezen székek nagyrésze is teng a kosztól, s az embernek gusztusa se nagyon van rájuk leülni, de hát 3 óra várakozás még erre is rávesz bárkit. Mindez ugyebár a 21. században, egy komoly nemzetközi forgalmat is lebonyolító, egyik legnagyobb vasúti pályaudvarunkon… ;-)
Amúgy egyik szintén várakozásra kárhoztatott utastársunkkal elég sokat társalogtunk közben, s ő említette, hogy éppen az egyik MÁV főfejes irodájával lakik szemben, s kb. félévente cserélteti az irodabútort, meg évente a szolgálati autót. Erre tehát telik pénz, de a katasztrofális állapotban lévő pályaudvaraink felújítására még mindig nem. ;-)

Végül nagy nehezen letelt a 4 óra várakozás, közben megváltottuk 500 Ft-ért az IC pótjegyünket hálából a MÁV-nak ezekért a csodálatos, kárpótolhatatlan élményekért (L), s hulla fáradtan, alvás nélkül estére haza is érkeztünk Zalaegerszegre... Szeretünk Téged MÁV! ^^

Utolsó módosítás: 2009.06.15. 20:40

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.