Bárányfelhők úsznak a kék égen, olyan békésen és olyan fenségesen nem vesznek tudomást a mi jelentéktelen csatározásainkról – gondolta Dosztojevszkij bármelyik hőse, miközben az eget szemlélte. Aztán tekintete leereszkedett a földre és ágyúkat látott, szabályos sorokba rendeződött, színes egyenruhás gránátosokat és arrébb prüszkölő lovaikat visszafogó könnyűlovasokat. Percekkel később már keresve se láthatta volna a felhőket, mert mindent elborít a füst, a láng és a fülsiketítő csatazaj. Az ágyúk dübörgő sortüze, süvítő vasgolyókat köpköd, mely halomra dönti a megzavarhatatlan sorokban menetelő gyalogságot. Aztán dübörögni kezd a föld és kardjaikat villogtató félelmetes lovasok vágnak rendet az ellenség tömegében. Ők a kozákok.
A GSC Game nevű ukrán fejlesztőcsapat játéka ebbe a világba visz el minket. A Cossacks a XVI-XVIII század Európájába repít, ahol 16 nemzet képviselőivel játszhatunk történelmi és kitalált szituációkat.
A Cossacks azon real-time stratégiai játékok közé tartozik, ahol gyűjtögetni és építeni is kell. Ráadásul nagyon-nagyon hasonlít az Age of Empires játékokra, ami nem annyira meglepő, hiszen ezeknek a játékoknak hatalmas rajongó tábora van, a GSC pedig egy kezdő ukrán csapat, akik biztosra akartak menni első játékukkal. A deja vu érzése mellett azonban akad kellemes különbség is.
A játék a XVI-XVIII századra koncentrál, tehát az épületek, egységek mind ebből a korból valók. A készítők arra is törekedtek, hogy a stratégia is korabeli legyen, ezért fontos szerepe van az alakzatoknak, formációknak, sőt a zenészeknek is, akik a morált növelik. Persze lehet itt is összegyűjteni egy nagy adag fegyverest, és az ellenség ellen küldeni, de egy formációban lévő csapat simán szétzilálja a fegyveres hordákat. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha gazdaságilag jól szervezzük népünk életét és sok katonánk van, akkor a bevált régi módszerrel is győzhetünk, nincs szükségünk a formációkra.
Egy szimpla játékban – hasonlóan a többi AoE klónhoz – parasztokkal indulunk, akikkel épületeket kell felhúznunk (malom, kovács, városháza, raktár, bánya, laktanya, ágyúöntő, stb.), majd ezek segítségével - és persze a parasztok munkájával - elkezdjük gyűjteni a nyersanyagokat (fa, élelem, kő, vas, szén, arany). Ezeknek – mint a többiben – fontos szerepük van a játék során. Ezért érdemes minél több lelőhelyet az uralmunk alá hajtani és meg is védeni: katonákkal, fallal, ágyútornyokkal. Sőt, adott esetben az ellenségtől elfoglalva. Az elfoglalás (bármely épületet, parasztot és ágyút elfoglalhatunk) rizikós, mert véletlenszerűen vagy megszerezzük, vagy leomlik, meghal. Mindenesetre van esélyünk épségben megszerezni épületeket. Az ágyúkat is érdemes zsákmányolni, mivel nagyon hatásosak és védtelenek közelharcban (persze hülye, aki nem védi az ágyúit katonákkal).
Nagyon sokféle katonai egység van, amik ráadásul függenek az időtől – hogy éppen hányadik században tartunk – és a nemzettől, amelyikkel vagyunk. És persze mindegyik egység másra jobb, mint egy másik. A névadó kozákok például szerintem a legjobbak fegyvertelen parasztok ellen... De a nehézlovasok alakzatban képesek egy modern gránátos sorfalat is áttörni, persze csak ha meg nem tizedeli a soraikat néhány ágyú. A mozsárágyú nem való élőerő ellen, inkább az épületeket pusztítja, de azt jó nagy hatótávolságból. Úgyhogy ha egyszer csak elkezdik lőni valahonnan egy épületed, és nem látod hogy honnan, akkor az egy adag mozsárágyú lesz, amit érdemes szétugrasztani a könnyűlovasságoddal. Melyet csak többek között érdemes felderítésre használni gyorsasága miatt, sokkal hasznosabb viszont, ha egy nagy csatában az ellenség hátába kerülünk velük, és úgy döntjük el a győzelmet.
A változatosság és a megunhatatlanság érdekében egyszerű küldetések, kampányok és véletlen küldetéseket választhatunk a játék elején. Az egyszerű küldetések többnyire történelmi csatákat dolgoznak fel Európa háborúiból vagy egy élesebb helyzet elé állítanak minket: kevés a nyersanyag, nagy az ellenség... A kampányok egy-egy nép valamely történetét dolgozza fel: angolok kalandjai az Újvilágban, ukrán nemzeti ébredés, stb. Ezekben sokszor adódik olyan, hogy nincs lehetőségünk termelni és építeni, csak a meglévő egységekkel tudunk operálni, akik nincsenek is sokan. Így állítva a játékost elég nehéz helyzetben. De aki egy kicsit is játszott már real-time stratégiával az – legfeljebb egy-két újrakezdés után – meg tudja csinálni a feladatokat. A véletlen küldetésnél pedig kedvünk szerint állíthatjuk be a körülményeket és kezdhetjük is az építkezést és a harcot...
A játék grafikája gyönyörű. Lehet, hogy fejemet veszik az AoE-fanek, de szerintem sokkal szebb. Az épületek és az egységek finom kidolgozása, színpompás megjelenése. A táj, az épületek, az egységek mind csodaszépek. És együtt még inkább: egy város a kiépítettségében szintén lenyűgöző. Ezt csak kiegészítik a füst és robbanás effektek, az egységek mozgása, bár nem jobb, mint az AoE-ben, de az összhatás gyönyörű. Persze igazán 1024x768-ban a klassz.
A grafikát kiegészítendő a zene is hangulatos. Az egységek zajai, a menetelő hadseregek, akiket a zenészek kísérnek... Ráadásul az eseményeknek és az épületeknek is van hangjuk, ami hasznos segítség, ha egy csata közben megfeledkezünk valami más folyamatról, például a barakk letermelte az előre beállított mennyiségű katonát és most üresen áll. Ilyenkor egy speciális dallam csendül fel, ami persze nem nyomja el a csatazajt, de a rutinos játékos már felfigyel rá.
Többjátékos módban 8 játékos kapcsolódhat össze modemen, LAN-on vagy Interneten keresztül és így vívhatják meg történelmi vagy generált csatáikat.
Összegezve a Cossacks a maga kategóriájában elég jó játék, könnyű leragadni rajta éjszakákra, de nem nevezhető egyedülállóan újszerű ötletnek.