Érdekes lehetőséget próbál tálalni nekünk az Enigma: Rising Tide. Hajós játékból ugyebár akad egy pár, tengeralattjárósból szintén, de itt kombinálták a kettőt: mi dönthetjük el, hogy a vízfelszín ragadozóit vagy a mélység szörnyeit kívánjuk harcba vezetni. Két játék összehangolásával már lehetett eddig is romboló-tengeralattjáró háborút hívni (Silent Hunter II – Destroyer Command páros), de erre most egy programon belül is lehetőségünk van.
A résztvevő nemzetek ismertetésénél máris problémába ütközöm. Ugyanis a játék a korai II. világháborús, ill. azt megelőző (1937 és az utáni) évekbe próbál kalauzolni minket, de a történelmi hátteret teljességgel átköltötték a készítők! Márpedig a történelem az ilyet nem szereti. Ebben a játékban viszont 1937-ben egyrészt a Német Birodalmi Császári Haditengerészet (?) színeiben szállhatunk vízre III. Vilmos császár (???) szolgálatára, másrészt az Amerikai Egyesült Államok oldalán vehetünk részt a harcokban, harmadrészt pedig egy bizonyos Szabad Nemzetek Ligája (?) nevű szövetséget képviselhetünk, ami lényegében a briteket és a japánokat foglalja magába (???). Hát nem mondom, ennyi badarságot... Alapvetően érdekes lehet, ha a játékos megváltoztathatja a történelem menetét, de ez a felfogás szerintem akkor ér valamit, ha reális alaphelyzetből, történelmi háttérből indulunk ki, és mindez menet közben formálódik tovább, a játékos sikere vagy kudarca van hatással a történelem menetére (pl. Panzer General). Mert ha már eleve egy teljesen kifacsart helyzetből indítunk, ott már nem hinném, hogy van értelme belevinni a történelmet. Ennyi erővel már akár egy sci-fi játékot is lehetett volna írni, kedves készítők! :o)
Szóval a körítés már eleve bukta, de nézzük a játékmenetet, hátha az még helyrehozhatja a dolgokat. Mint már említettem, felszíni és felszín alatti hadviselésben vehetünk részt. A tengeralattjárós küldetésekben nem igazán lehet újítást hozni, a már megszokott feladatok hárulnak ránk (őrjáratozás, konvoj vadászat, magányos hadihajók elleni harc, védekezés torpedóvető repülőgépek ellen, stb.). Néhány küldetésben viszont érdekesség, hogy ellátó hajókról feltölthetjük a készleteinket ill. kijavíttathatjuk a sérüléseinket.
A felszíni hajók oldaláról viszont több érdekességet ismerhetünk meg. Itt jóval nagyobb a választék is. A kisebb-nagyobb rombolóktól kezdve a korvetteken keresztül az egészen apró, de fürge gyorsnaszádokig mindenféle típus megtalálható. Feladataink is sokrétűbbek, mint egy tengeralattjárós kapitánynak. Itt már egészen komplex hadműveletekben vehetünk részt, hajónk fegyverzete is lényegesen erősebb. A különféle kaliberű fedélzeti ágyúk alapvető felszerelések, ezeken kívül légvédelmi gépágyúkkal és géppuskákkal vehetjük fel a harcot a repülőgépek ellen, a mélyvízi bombák pedig tengeralattjárókkal szemben hatásosak.
A játék grafikája alapvetően szépen kidolgozott, de azért sok helyen nem voltam megelégedve vele, és rengeteg a bug. A vízbe becsapódó lövések például pocsékul festenek. Kissé zavaróan hat, hogy egy fia legénységet sem lehet látni sehol, mintha egymagunk utaznánk egy „szellemhajóban”. Legalább a külső nézetből jó lenne látni néhány munkálkodó tengeri medvét. A zenék és a hangok viszont jól el vannak találva, hajónk motorja is frankón duruzsol.
Igazán bajom az irányítással és a játékmenettel van. Az irányítást sikerült a lehető legkevesebb billentyűre, funkcióra leredukálni. Ez egyfelől jó, mert nem okoz problémát a hajónk navigációja, minimális gyakorlással elsajátítható minden. Másfelől kissé zavaró a kidolgozatlanság, az árnyaltabb lehetőségek mellőzése. Mert így egy kicsit arcade-lövöldözősnek fest a dolog, ahol néhány billentyűlenyomás után már csak várjuk, hogy mikor purcan ki az ellen (vagy éppen mi). Ennél azért valamivel többet rejt a játék, de az ember mégsem érzi át igazán a hangulatot, az igazi „ott vagyok” érzést. Tehát egy se nem arcade, se nem szimulátor játék az Enigma. Valahol a kettő között helyezkedik el, de szerintem ez jelen esetben nem tekinthető erénynek.
Jobb lett volna beépíteni még néhány lehetőséget, ami a szimulátor irányába tereli a mérleg nyelvét. A torpedóval való támadás például amolyan lutri (vagy lehet hogy csak én vagyok a béna :o). Legalább valami segítené a célzást, vagy ha más nem, legalább egy találati valószínűség jelző lenne, mert így szemmérték alapján ember legyen a talpán, aki normálisan be tudja mérni a célt. Lehet, hogy Otto Kretschmernek ez gyerekjáték, de azért itt mégiscsak egy játékról van szó! Megoldást esetleg az jelent, ha ék alakban kilövünk vagy 4-5 torpedót, remélvén, hogy az egyik csak megtalálja a célt (mondjuk a gép hajói is így szokták), de akkor ne is reménykedjünk abban, hogy túl sok hajót fogunk puskavégre kapni, hiszen lőszerkészletünk véges, sőt igencsak szűkre szabott.
Amúgy elég hangulatos lenne a játék, a hadjárat módban a küldetések közötti köztes sztorik, „korabeli” újságcikkek (már amennyire egy fiktív játék korabeli lehet...) például elég jópofák. Hajónk mozgása is jól ki van dolgozva, szépen ringatózik a hullámzó tengeren, élesen fordulva meg frankón „bedől”, szóval nem úgy közlekedik, mint egy dodzsem. Nagyon jól néznek ki az ágyúk és a légvédelmi fegyverek. Ezek mögé természetesen be is ülhetünk, és kezelhetjük őket.
Különlegesség a hangvezérlés, amelyhez mindössze egy megfelelően kalibrált mikrofonra van szükség, és előre beállított hangparancsokkal irányíthatjuk a hajót. Érdekes lehetőség, tulajdonképpen minden fontosabb parancsot kiadhatunk így. Sajnos a gyakorlatban kipróbálni nem volt alkalmam, így a hatásosságáról nem tudok nyilatkozni. Egyébként érdemes még megemlíteni, hogy a játék az 576 Media jóvoltából teljesen magyar nyelven került forgalomba a hazai piacon. Szóval a játékmenet megértése nem hiszem, hogy bárkinek is problémát fog okozni.
Jó ötletek merültek fel az Enigma: Rising Tide készítésekor, de sajnos a kivitelezés elmaradt a várakozásaimtól. Kicsit kevésbé arcade-osabb játékmenettel és reálisabb sztorival egészen élvezetes játék kerekedhetett volna ki belőle.
