OFF
Nem inkább Indigo Prophecy?
ON
Hollywood pár éve képregény-feldolgozó lázban ég. Egyre-másra jönnek ki a képregények filmváltozatai. Lehet, hogy a White Bird Productions fejlesztőcsapatot is ez a láz ragadta magával, de az is lehet, hogy csak az egyik alapító, Benoît Sokal korai képregényrajzolói munkásságához kapcsolódóan döntöttek ezen lehetőség mellett? Furcsa, mivel játékai alapján Benoît fantáziája kellően mélynek és tágasnak tűnt, hogy inkább saját ötleteket valósítson meg. Ráadásul miért egy olyan képregényt választottak, melyet pár éve már megfilmesítettek, és viszonylag förmedvény született belőle? Ki tudja... Mindenesetre bár Sokal mester cége készíti a játékot, a Syberia atyja úgy néz ki, ezúttal nem közreműködött a projektben.
Kipróbáltuk a demót – melyet a letöltések között Ti is megtalálhattok –, és nekivágtunk. Egy extravagáns menü után egyből új játékot indítottunk, és otthon találtuk magunkat, ezúttal egy férfi szerepében. De így igazságos, két női főszereplős játék után jött a Sinking Island, majd ez. Mi magunk vagyunk Nikopol polgártárs egy szürreális világban. Mi más is illene jobban a White Birds stílusához. Sajnos – a filmet látva – azt kell mondanom, nem a fejlesztőcsapat találta ki a látványt. A világ, amiben vagyunk, leginkább talán az Ötödik elemhez hasonlítható, mely valószínűleg önmaga is egy lopás, hiszen Luc Besson franciaként ismerhette az eredeti képregénytrilógiát.
De ez a világ, még bessoni lepukkantságnál is szörnyűbb: minden ultramodern és mégis romos. Úgy tűnik, a technológiai fejlődés megakadt, és a kész szerkezetek szép lassan elromlottak és korrodálásnak indultak. Nem is csoda, hiszen egy teokratikus diktatúrában vagyunk, ahol a próféta-diktátor minden hatalom birtokosa... Mi csak egy kis porszem vagyunk a milliárdnyi polgártárs közül. Bár hősünk hangja, stílusa és lakása erősen emlékeztet Max Payne-ére.
A nézet nem hasonlít a White Birds korábbi játékaihoz, inkább a hazai Private Moon Studio motorjára hajaz: tehát a helyszínek pontszerűek, ahol mi magunk állunk és onnan 360 fokban foroghatunk (nemcsak vízszintes, de függőleges irányba is). Így tehát egy elsőszemélyű, előre renderelt nézetet kapunk. A látványra – a képek tanúsága szerint – nem panaszkodhatunk: páratlanul szépek és hangulatosak.
A demóban elérhető első feladatunk nagyjából elárulja, mire számíthatunk a későbbiekben: nem túl egyszerűen, de végigjátszás nélkül megoldható feladatok, mint gépek elindítása, alkotások készítése. Ezen kívül az elmaradhatatlan logikai (puzzle) feladatok és a nyomozás, melyben rengeteg szöveget kell végigolvasnunk, és azokból kiderítenünk a szövevényt. Mindez – már ebben az első pár percben kiderül – meg van fűszerezve egy kis akcióval: néha sebesen kell megoldanunk feladatokat, melyekre nem készülhetünk, és csak gyors helyzetfelismerésünkre és reflexeinkre hagyatkozhatunk. Szerencsére ezekben az esetekben se halunk meg végérvényesen, és racionális helyről próbálhatjuk újra, azaz nem kell visszatöltenünk egy régi mentést.
Ezt a pár perces demót kipróbálva izgatottan várom a teljes játékot. Hiszen attól, hogy egy rendező adaptációja nem tetszett filmben, még lehet, hogy a White Birds ügyes kis történetet applikál ebbe a kész képregényvilágba. Ráadásul a kalandok, amelyeket magunk oldunk meg és visszük előre, sokkal személyesebbé teszik az egész sztorit. Bátran remélhetjük, hogy egy jóféle kalandjátékot repítenek nekünk a Fehér Madarak, ha elér valaha a Nikopol hazánkba is.
