Az elmúlt kb. 15 év során a lapos televíziók – TFT és plazma képernyők – szép lassan kiszorították a korábbi, jellemzően CRT technológiájú tévéket. Az utóbbi évek egyik legtöbbet használt szórakoztató-elektronikai "buzzwordje" a HD lett, az 1920*1080-as felbontást támogató tévék megjelölésére (vagy "HD Ready" megnevezéssel az 1280*720-as kijelzőket illetve). Nemrég azonban újabb lázban égnek a gyártók, ezt pedig szintén két karakterben foglalhatjuk össze: 3D. A mozikban megjelent új trend pedig lassan beszivárog a háztartásokba is, igaz, egyelőre kevés tartalommal. A Samsung UE46C7000 jelzésű tévéje a 2D-s tartalom konvertálásával azonban erre is kínál megoldást, erről nemrég saját szemünkkel is meggyőződhettünk.
Kezdjük egy kis technológiai áttekintéssel a cikket! 3D-s képmegjelenítésre sokféle technológia létezik. Mindegyik azt használja ki, hogy agyunk az alapján állítja össze a háromdimenziós képet, hogy két szemünk kissé eltérő szögből látja a térbeli tárgyakat. Így ha két, egymás mellé elhelyezett kamerát használnak például filmforgatásnál, és azok képeit megfelelően juttatják el szemünkhöz, azzal mintegy átverik agyunkat, és a látottakat három dimenzióban érzékeljük. Ahhoz, hogy egyetlen képernyőn vagy vetítővásznon tudják a két képet elénk rakni, különböző trükkökhöz lehet folyamodni. A legkisebb technológiai igénye az 1838-ban felfedezett sztereogramnak van: a két kép egymás mellett van, és ha sikerül megfelelően irányítanunk szemtengelyeinket (akár tükrök segítségével), akkor a képeket szinte egymáson láthatjuk, és kialakul a térérzet. Eggyel jobbnak tekinthető az anaglif megoldás. Ennél a bal és jobb szemnek szánt képet különböző színű szűrőnek vetik alá, egymásra helyezik a kettőt, és ha az eredményt megfelelő színű (jellemzően piros/kék) szemüveggel nézzük, 3D-ben láthatjuk a képet. Ezt a megoldást használja például a nemrég megjelent Batman: Arkham Asylum – Game of the Year kiadás vagy a King's Bounty: Armored Princess. Ez talán a legolcsóbb megoldás, de a színszűrés miatt a kapott kép nem igazán hű az eredeti színekhez. A másik legelterjedtebb – és a mozikban is használt – technológia a polárszűrős megoldás. A szemünkbe érkező fényhullámok normál esetben x és y irányban egyaránt kitérnek, azonban ha egy polárszűrőt állítunk az útjába, akkor az egy síkba tereli. Abból kiindulva, hogy két egymásra merőleges polárszűrő teljesen kioltja a fénysugarat, kitalálható a megoldás: az egyik szemnek szánt képet például függőleges, a másikat vízszintes irányban polarizálva, szemünk elé pedig a megfelelő polárszűrőt helyezve mindkét szemünk csak a megfelelő képet fogja látni.
A negyedik manapság használt megoldás az ún. LCD shutteren alapul: a szemüveg lencséi helyén egy-egy folyadékkristályos kijelző található, amelyek felváltva kapcsolnak ki-be, így hol az egyik, hol a másik szemünket takarják el. Ha a monitor ugyanilyen frekvenciával váltakozva adja az egyik majd másik szem számára szükséges képet, és ezt megfelelően gyorsan teszi, akkor agyunk folyamatos képnek érzékeli (alapvetően 24 képkocka/mp elég már agyunk "átverésére", azonban a minél kisebb villódzás érdekében ennél nagyobb frekvenciát használnak a valóságban). Ha például azt szeretnénk, hogy egy másodpercben 60 képkocka jusson mindegyik szemhez, a tévének/monitornak 120 képkockát kell leadnia másodpercenként, tehát legalább 120 Hz-es képfrissítést kell lehetővé tennie, és a szemüveg LCD-inek is ilyen gyorsasággal kell villódzniuk. Nem egy új technológiai megoldásról van szó, már 10 évvel ezelőtt is írtunk ezt használó PC-s szemüvegről, a mozikban nagyban hódító 3D hatására kerülhetett elő most ismét.
Az anaglif kép a mozik után inkább csak amatőrnek tűnhet, a polarizáción alapuló megoldás megvalósítása pedig bonyolult lenne televíziókban, így maradt az LCD shutter. A Samsung is ezt választotta legújabb tévéihez, így a nemrég másfél hetet nálunk vendégeskedő UE46C7000 modellhez is. A 46 hüvelyk (116,84 cm) képátlójú, LED háttérvilágítást használó LCD televízió óriási dobozban érkezett, ennek ellenére nem volt túl nehéz. Kipakolását a talpazat összelegózása követte, majd rákötöttük a teszt idejére mellé kapott 3D Blu-ray lejátszót, belehelyeztük a Monsters vs Aliens feliratú korongot, beizzítottuk a szemüveget és vártuk a csodát. A csoda pedig nem maradt el: gyakorlatilag ugyanazt kapjuk itthon kicsiben, mint amit a mozik vásznán is már láthattunk egy-egy film esetében.
De mielőtt a látványról többet írnánk, kanyarodjunk egy kicsit vissza a tévé külsejéhez! Egy elegáns megjelenésű, igazán lapos LCD tévéhez van szerencsénk. A káva fényes sötét anyaga ma már kb. alapnak számít az elektronikai eszközök piacán (vajon mikor veszik elő ismét a matt megoldásokat?). Alsó részén egy ezüst csík fut végig, az egész készülék pedig egy masszív, négylábú állványra kerül rá (feltéve, hogy nem szereljük falikonzolra). Elöl a Samsung logóján és az áram alatti állapotot jelző LED-en kívül semmi mást nem is találunk. A hátlapot viszont annál inkább telepakolták: itt van minden csatlakozó, és a minden gyakorlatilag szó szerint is érthető, alapvetően nem volt hiányérzetünk az összeszerelős során. Négy HDMI csatlakozás, 2 USB, analóg és digitális (optikai) hangkimenet, 2 SCART, PC, kompozit és komponens bemenet, fejhallgató-, antenna- és hálózati csatlakozó. A felsoroltak közül volt, amelyik mérete miatt nem tette lehetővé, hogy a megfelelő kábelt közvetlenül kapcsoljuk a tévére, ezekhez kis átalakító kábelt kaptunk a dobozban. Ilyen volt például az UTP hálózati csatlakozás, a kompozit (kép+sztereó hang) és komponens (RGB) bemenet, a SCART és az antennacsatlakozó.
Az UE46C7000 Full HD, LED háttérvilágítású LCD panelt kapott, amely 200 Hz-es képfrissítésre is alkalmas. A megjelenített kép igen szépnek tűnt, néha – teljesen fekete képnél – voltak csak észrevehetőek világos foltok a LED megvilágításából, de információink szerint a boltokba került készüléken ez már nem volt megfigyelhető (zavaró meg alapvetően itt se volt). A távirányítóval előhívható menürendszer elsőre bonyolultnak hathat, de megszokása után már könnyedén megtalálható benne minden. A sűrűbben használt opciókhoz, mint például a forrásválasztás a távirányító kínál közvetlen elérést.
3D-s film esetén a szemüvegen lévő gombot kell megnyomnunk annak bekapcsolásához, ekkor megtörténik a szinkronizáció, hogy megfelelő sorrendben takarják el az LCD-k jobb és bal szemünket. A Samsungtól kapott információk szerint 3D mód esetén 200 Hz-en üzemel a tévé, és másodpercenként 50-50 különböző képet küld jobb és bal szemünkre. A tévé 3D-s jelet érzékelve automatikusan aktiválja a háromdimenziós módot, de a távirányítón is találunk ennek bekapcsolására egy külön gombot. A 3D-s adás megszűntekor pedig a tévé jeladója jelzi ezt a szemüveggel, így kímélve az abban található – és egyébként USB-ről tölthető – akkut.
Sajnos csak egy demólemezt kaptunk a tévé mellé, amely mindössze pár jelenetet tartalmazott a Monsters vs Aliensből, ezeket azonban nagyon sokszor újranéztük, különösen a legjobb 3D képet adó másodperceket tekerve vissza újra meg újra. A valódi 3D-s tartalom esetén gyakorlatilag tökéletes a térérzet, tényleg olyan, mintha moziban néznénk egy 3D-s filmet. Néha ugyan kisebb hibaként látható volt halványan a másik szemnek szánt kép kis részlete is, de összességében nem volt zavaró. Amellett, hogy mélységet kapott a film, sok esetben olyan hatása volt egy-egy objektumnak, mintha kilógna a képernyőből, például az űrlény felénk szegezett pisztolya. Egyértelműen ezek voltak a leghatásosabb részei a tesztlemeznek.
Persze hiába van a 3D technológia a tévében, ha nincs igazán hozzá tartalom. Egyelőre egyetlen 3D-s Blu-ray kapható, a már említett Szörnyek az űrlények ellen (Monsters vs Aliens) animációs filmet tartalmazza. A Samsung ennek ellensúlyozására kifejlesztett egy olyan technológiát, amely a 2D-s képet 3D-re konvertálja. Ez elsőre egyfajta varázslatnak tűnik, és őszintén szólva kicsit még mindig annak érzem, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ha nem is mindig tud rendesen működni, de néha tényleg csodákra képes. Nagyfelbontású tartalom (Blu-ray) esetén jobb eredményt láthatunk, mintha DVD-t használnánk, DivX tömörítésű filmeknél viszont túl sok jóra ne számítsunk. Sok filmmel kipróbáltam a 3D-s felkonvertálást, mint például az Aeon Flux, a Mátrix, A sziget vagy A gyűrűk ura DVD-k. Leginkább mélységet adott a képnek az átalakító technológia, elválasztva a háttértől a szereplőket és egyes objektumokat. Néha kicsit talán olyan hatása volt, mint a "3D könyveknek", amiknél az oldalt kihajtva jelenik meg több párhuzamos sík, néha pedig olyan érzésem volt, mintha egy 20-25 évvel ezelőtti sci-fi filmet néznék, amikor a szereplők a feltűnően vetített kép előtt álltak. Összességében azonban inkább pozitív volt az eredmény, érdekes új látványvilágot kaptunk a filmek 3D-re konvertálással.
A 2D-3D konverzió technikai szempontból röviden úgy működik, hogy a tévé processzora elemzi a képet, mélységbecslést ad, ezeket feldolgozza, majd a kapott adatokból állítja elő szemünk számára a két különböző képet. Az algoritmus a 2D kép élességi szintjét vizsgálva analizálja az objektumok perspektíváját, valamint idő- és térbeli vizsgálatot végez minden egyes képponton, és ezen adatokból adja a mélységre vonatkozó becslést. Egyúttal azt is automatikusan felismeri, hogy a kép mely területei azok, amelyeket a néző leginkább figyel, hogy minél természetesebbnek tűnő 3D képet generáljon. Mindez a gyors képfeldolgozó processzor segítségével majdnem valós időben történik.
Ezt követően egy PlayStation 3 konzolról különböző játékokkal kísérleteztem. Az eredmény itt is vegyes volt, voltak játékok – pl. Dante's Inferno –, amelyeknél nem igazán adott hozzá semmit az élményhez a 3D bekapcsolása, és más akciójátékoknál (például a Call of Duty: Modern Warfare 2 vagy a Batman: Arkham Asylum) is inkább elveszett a 3D hatás a gyors akcióban, bár a Batman esetében jobban ki tudott jönni a folyosók mélysége, és a háttértől elváló szereplők. Ami viszont igazán jól mutatott három dimenzióban, az egy autós játék volt, a Colin McRae DiRT 2. Az út benyúlt a képernyő belsejébe, a két oldalt lévő táblák is térhatásúnak tűntek, autónk pedig az előtérben volt külön. Igaz, itt is legtöbbször inkább különálló síkoknak éreztem az egyes elemeket, de a hatás mégis magával ragadó volt.
Hamarosan várható amúgy a PS3 új firmware frissítése, amely a 3D tévék támogatását is tartalmazni fogja, azaz ahelyett, hogy a tévé konvertálná át a képet 3D-re, már rögtön 3D-s jelet fog kapni. (És ez a frissítés alkalmassá teszi 3D Blu-ray lemezek lejátszására is.) Ezt követően terveink szerint ismét kipróbáljuk majd a Samsung tévéjét, kíváncsian várva az eredményeket.
Végül megemlíteném, hogy meglepő módon még a statikus fotóknak is képes a megoldás bizonyos mélységet adni.
A Samsung tévéjének egyéb funkciói közül kiemelném még, hogy USB csatlakozója vagy DLNA kompatibilis hálózati üzemmódja igénybe vételével különböző multimédia tartalmak közvetlen lejátszására is képes. Hallgathatunk vele MP3 zenéket, megnézhetjük JPEG fotóinkat, és számos videoformátum kezelésére is alkalmas. Így ha otthoni hálózatunkon van egy DLNA médiaszerver (vagy egy számítógépen Vista/Win7 operációs rendszerünkben beállítjuk ezt a képességet), az azon található multimédia file-okat a tévé képernyőjén élvezhetjük. Vagy hasonlóan tehetünk pendrive-on vagy külső winchesteren tárolt adatainkkal. Érdekes lehetőséget kínál még az Internet@TV: a netről letölthetünk különböző alkalmazásokat a Samsung Apps áruházból, de előre telepítve is megtalálunk pár dolgot a készüléken, mint például pár egyszerűbb játék, vagy YouTube, Picasa és Skype programok. Az utóbbihoz webkamera is szükséges, de nem használható bármelyik USB-s kamera.
Mint minden új technológia, a 3D tévé se olcsó mulatság: a Samsung UE46C7000 ára jelenleg majdnem 600 ezer forint. A csomagban ráadásul egyetlen szemüveget szemüveg találunk, továbbiakat 25 ezer forintért vehetünk hozzá, tehát ha egy egész család szeretné élvezni a három dimenziós filmeket, már majdnem 700 ezernél járunk. Kérdés, hogy megéri-e most váltani, hiszen az árak minden bizonnyal esni fognak, igazi 3D tartalom meg egyelőre igen kevés van. Ez utóbbin segít mondjuk a 2D-ről 3D-re konvertáló funkció. Aki szereti mielőbb saját otthonában tudni a legújabb technológiát, annak jó választás lehet a 3D tévék közül a Samsung modellje, hiszen a többieknél nincs meg a felkonvertálási lehetőség. A többieknek talán inkább a várakozást lehet javasolni a 3D műsorok széleskörű elterjedéséig.
