StarCraft II: Wings of Liberty

Igen, megérkezett! 12 évet kellett rá várni, de végre itt van a StarCraft II. Tychus szavaival élve "Hell, it’s about time!" :) Gondolom, senkinek sem kell bemutatni minden idők egyik méltán legsikeresebb és leghíresebb RTS játékát, a StarCraftot. Több mint 10 millió példányban fogyott eddig, egy adott pillanatban százezrek játsszák online a mai napig, 37 díjat nyert, szült egy önálló cybersportot, amivel elfoglalt egy egész országot, sőt, még az űrbe is feljutott 1999-ben Daniel Barry űrhajós révén. Sokan a mai napig a világ legfontosabb és legjobb RTS játékának tartják, nem is véletlenül, hiszen több mint egy évtizedig etalonnak számított a valós idejű stratégiák körében. De most itt az új rész. Vajon képes lesz továbbvinni ezt a nem kis örökséget? Lássuk...

A három epizódosra tervezett második részből most elsőt, azaz a Wings of Libertyt kaptuk kézhez, amelyben a Terranokkal kerülhetünk közelebbi kontaktusba. A történet szerint a Brood War után a zergek visszavonultak sebeiket nyalogatni és gyakorlatilag eltűntek a radarról, a protossok pedig lerombolt civilizációjukat kezdték el újra építgetni, ők sem sok vizet zavartak. Arcturus Mengsk a Terran Domínium császáraként totális hatalomra tett szert, és vasmarokkal vezette be a tulajdonképpeni diktatúrát, ami ellen anno ő maga is harcolt a Korhol Fiaival közösen. James Raynor, aki egykor Mengsk oldalán harcolt, most ellene fordult, és a Raynor's Rangers banda vezetőjeként lázadást hírdetett Mengsk és diktatúrája ellen. Rajtaütésszerű támadásokat, rablásokat és egyéb bomlasztó cselekményeket intéztek a Domínium helyőrségei ellen a peremvidéken, nem egyszer megmentve a helyi civileket a hadsereg elnyomása alól. Az egyre gyorsuló lázadó mozgalomra Mengsk erősödő katonai jelenléttel és propaganda-lavinával válaszolt, amelyben Raynort és csapatát egyszerű terroristáknak, a rend és béke ellenségeinek bélyegezte. Ám csakhamar fordul a kocka, amikor a Zerg valami elképesztő haderővel megjelenik a Terran szektor határán és módszeresen elkezdik elözönleni az emberek lakta bolygókat, egy túlélőt sem hagyva maguk után. Mengsk visszarendeli a hadsereget a belső szektorok védelmére, így sorsára hagyva a peremvidéken élőket. Raynornak így döntenie kell, folytatja-e a lázadást a Domínium ellen, vagy inkább bajba jutott embertársai segítségére siet...

Itt kapcsolódunk be a történetbe, többé-kevésbé Jim Raynor bőrébe bújva, ugyanis leginkább az ő szemszögéből követjük az eseményeket. Az első régi-új ismerős is feltűnik a színen Tychus Finley személyében, akinek a marine-né változását már az első kiszivárgó videók között végignézhettünk évekkel ezelőtt ("Hell, it’s about time!"). Az első pár küldetésben még nem túl nagy az arzenálunk, mindössze tengerészgyalogosokat kapunk jobb híján. De minden további küldetés során újabb egységtípussal leszünk gazdagabbak, ami nem kis dolog, tekintve, hogy több mint 20 küldetésből áll a kampány. A multiplayer béta során már megismerkedhettünk sok új egységgel, mint a Reaper, a Raven, a Banshee és persze a Thor. A kampányban viszont majdnem az összes régi ismerőst is viszontláthatjuk. Vulture, Wraith, Goliath, Medic (a gyalogos fajta), de még akár a Science Vessel is a miénk lehet, és persze néhány új egység is, mint a hatalmas Hercules Transport vagy a Diamondback, ami egy dupla railgunnal felszerelt tankvadász, menet közben is tud lőni. Arzenálunk folyamatosan nő, ami egyre több taktikázási lehetőséget ad, amire szükség is lesz.

A küldetések hihetetlenül változatosak, mind környezetben, mint játékmenetben. Kivétel nélkül mindegyik küldetésben van legalább egy csavar, amitől totálisan egyedivé válik. El lehet felejteni a sima "építs bázist meg sereget, aztán irtsd ki az ellenfelet" küldetéseket, nem olyan egyszerű az. :-) Néhány ilyen csavarral már a videókban is találkozhattunk, mint a liftező láva vagy a konvojkísérgetés, de van itt egy pár igencsak körmönfont és nagyon hangulatos küldetés is, mint zombi apokalipszis vagy műkincsek lenyúlása fű alatt egy egész hordányi zerg és protoss orra alól. Képtelenség felállni előle, ha befejezel egy küldetést, már arra vársz, hogy milyen furfanggal lesz megtűzdelve a következő, egyszerűen nincsen két egyforma. Ez pedig még tovább is variálták, ugyanis adott pontokon bizony elég kemény döntéseket kell hoznunk, hogy kinek az oldalára állunk egy-egy csetepatéban, így nyerhetünk, de el is veszthetünk szövetségeseket és technológiát. Igen észnél kell tehát lenni, hogy melyik is éri meg nekünk jobban, ezen kívül döntésünk következményeivel csak később szembesülünk igazán.

Minden teljesített küldetés után visszatérünk a Hyperionra, Raynor zászlóshajójára. Itt tudjuk elkölteni a kapott pénzmagot és esetleg a zerg vagy protoss fejlesztési pontokat is, ha elég ügyesek voltunk küldetés közben. A pénzmagot az Armoryban tudjuk fejlesztésekre felhasználni, amivel sokkal ütőképesebbé tehetjük egységeinket, a fejlesztési pontokat pedig a laborban tudjuk beváltani mindenféle egzotikus cuccokra, mint a gyógyuló páncélzat, löveg a bunkerek tetejére, gyorsabb építkezés (több SCV tud egy épületet építeni), vagy más szupertitkos fejlesztés, amit máshogy nem kaphatunk meg. A Hyperionon ezen kívül még cseveghetünk a megannyi karakterrel is, így értékes és érdekes információkat, történetdarabkákat csíphetünk el, amivel sokkal világosabb lesz a sztori, de még az első StarCraftból is visszasejlenek majd dolgok. A kantinban tévét is nézhetünk, vagy zenét is hallgathatunk a kiválóan összeválogatott zenegyűjteményből.
Kegyetlenül jó hangulata van az egész játéknak. Aki ismeri a sorozatot, kicsit olyan Firefly-os feelingje van az egésznek: űr-westernes, ami szerintem nagyon jót tett a játéknak. Amikor a nagy vonatrablásra készülődve (igen, ez is egy küldetés) a kantinban egy whiskey fölött poénkodunk Tychussal a régi szép időkről és a zenedobozból szól a Sweet Home Alabama... na az nem semmi. A kantinban egyébként még zsoldosokat is bérelhetünk, akiket küldetés közben behívhatunk a megfelelő pénzmag ellenében. Ezek általában pár fős csapatokat jelentenek, akik igencsak felfejlesztett gépekkel és fegyverekkel rendelkeznek, firebatek, siege tankok, miegymás... De még egy kalóz battlecruiser is akár, ami hihetetlen pusztításra képes – persze ha meg tudjuk fizetni. Egyszóval a lehetőségek majdnem végtelenek.

Az érdekességek korántsem értek azonban véget. Régi jó ismerősünk, Zeratul révén még egy protoss minikampányban is részt vehetünk, ahol az öreg templar emlékeit játszhatjuk végig, és megtudhatjuk, mit mond a protoss prófécia, ami megjövendöli a Xel'Naga-k visszatérését. Itt kipróbálhatjuk a protoss játékmenetet és betekintést nyerhetünk akár a jövőbe is, egy fordulatokban igencsak gazdag küldetéssorozat nyomán.
De még mindig nincs vége! Ha a kampányt teljesen befejeztük, akkor is marad még kihívás bőven a Challenge mapeknek hála. Sokféle kihívás közül választhatunk, ami mind a játékismereti és stratégiai tudásunk egy oldalát teszteli le. Tudod, melyik egység jó melyik ellen? Tudod, melyik a helyes építési sorrend játék elején? Meg tudod védeni a bázisodat a hullámokban érkező más-más típusú egységekkel szemben? Teszteld le! A speciálisan kialakított pályákon adott egységekkel és nyersanyagokkal gazdálkodva minél optimálisabban, gyorsabban és hatékonyabban kell elérni a kitűzött célokat. A Challenge nagyon jó módja annak, hogy fejlesszük a multiban létfontosságú skilleket és lemérjük saját tudásunkat, de szórakozásnak sem utolsó. Amolyan pro-tutorialnak, gyakorlásnak is felfogható, és persze még nem is beszéltünk a multiról...
Ha ez a rengeteg cucc még mindig nem lenne elég, egyéb érdekességeket is tartogat a játék, mint egy titkos, kinyitható küldetés, eldugott easter eggek, infómorzsák, az iPistol és persze a sugárhajtású, repülő budi. :-) Jó időbe fog telni, mire minden érdekességet felfedez az ember, unalom kizárva!

A belbecsről már elég sokat rizsáztam, lássuk a külcsínt! A játék kétséget kizáróan az egyik legszebb RTS, amivel valaha dolgom volt. Persze ezt meg is kell fizetni gépigényben, de ha valakinek megvan hozzá a megfelelő vasa, kegyetlenül szép a játék. Az animációk, a karakterek designjai, az áll-leejtős átvezetők (a Blizzardot mondjuk ezen a téren sosem kellett félteni) mind nagyszerűek, és úgy az egész játékra jó ránézni. Rengeteget dolgoztak a kinézeten az első bemutatott képsorok óta, és meg kell mondjam, a félelmeim nem igazolódtak be. Nem lett egy WoW-os, neontengerben úszó, gömbölyű, elnagyolt szörnyűség az egészből, hanem sikerül egy tényleg modern, high-tech, sci-fi kinézetet teremteni a játéknak, ami tényleg tetszik. Talán maradhattak volna egy kicsit közelebb az eredeti dizájnvonalhoz, de azért ez sem rossz. Egyébként hozzá kell tenni, hogy remekül optimalizálták a motort, így még szerényebb vassal is eldöcög a gama, persze "kisebb" grafikai kompromisszumok árán. Ezen cikk írásakor szárnyra kapott hírek szerint viszont hagytak egy ordas nagy bugot a fejlesztők a játékban, így néhány igencsak drága VGA bánta a nagy starcraftozást, ugyanis bizonyos helyeken nincs lelimitálva a framerate, így az elszabadult videokártyák 2-300 fps-nél egyszerűen megsütötték magukat a nagy számolgatásban. De már kint van egy nem hivatalos javítási módszer és a patch-ek is gőzerővel készülnek, ami meg kell hagyni, ténylegesen csak javítgatásra szolgálnak, ugyanis a játék... készen van. Mármint nem egy félig kész, játszhatatlan bugtengert kaptunk, nem volt 0-day patch és szabadkozás sem. Blizzardék igenis kivártak, bármennyire nyüszögtek már a fanek, ők dolgoztak rajta, amíg kellett. Így egy tényleg kész játékot kaptunk, ami igen nagy szó egy ekkora projekt esetében, főleg ha megnézzünk, mennyi mindent zsúfoltak bele ebbe az egy játékba... ami csak az első része a trilógiának. Én személy szerint egy árva buggal nem találkoztam, legalábbis olyannal, ami feltűnt volna. Nem volt kilépkedés, fagyás, semmi ilyesmi. Ezt a játékot bizony összerakták, ahogy kell.

A hangok és a zene elsőrangú, mint az előző részben is, nagyon jó hangulatot teremt, dinamikus és remekül kiegészíti a játékmenetet. Az irányításra sem lehet panasz, mindenki megtalálja a számítását, a kezdőktől az über-prő micro-mesterekig. A kezdőknek még külön segítségeket és tippeket is ad a program játék közben, így senki sem fogja magát csapdában érezni a frusztráló irányítás miatt. Ha valami nem megy, a játék előbb-utóbb észreveszi és kirak egy tippet, hogy mit és hogyan kéne csinálni. A nehézségi fokozatokat is pöpecül belőtték a készítők. A totál kezdő vagy casual játékosoknak van egy Casual szint, amit bárki simán megcsinál, így lehet csak a frankó játékélményre koncentrálni, viszont a Normal és Hard fokozat már igencsak bővelkedik kihívásokban, így még a profikat is jól megizzaszthatja a játék egyszer-kétszer. Az MI rengeteget okosodott az előző rész óta, a játékosok által kidolgozott és jól bevált taktikákat is beépítették, így aztán ne csodálkozzunk, ha igen meglepő vagy éppen sunyi manővereket követ el ellenünk a gép. Igencsak körmönfont kis dögök lettek a gépi ellenfelekből, amelyek már kihasználják az összes egység előnyeit/hátrányait/skilljeit és eléggé meg tudnak szivatni, ha nem figyelünk. Persze azért a gép nem érhet fel az emberi ellenfelekkel, akikkel ugyancsak felvehetjük a harcot...

A többjátékos módról már írtam a multi-bétás cikkben, de azért meg kell említsem, hogy rengeteget csiszoltak rajta azóta is. Kiegyensúlyozták az egységeket és az oldalakat, amin még mindig aktívan dolgoznak is, és a megjelenéstől már sok-sok ezren játsszák online a játékot, a szám pedig rohamléptékben nő. Ha elég ügyesek vagyunk multiban, egyre feljebb juthatunk a ligákban, nem kis hírnévre téve szert. A saját profilunkon kitehetjük a kirakatba kedvenc achievmentjeinket és diskurálhatunk a többi játékos haverunkkal VoIP-n vagy chaten keresztül. Igen jól összedobták az új Battle.netet, kapcsolati problémákat nem igazán tapasztaltam még a megjelenéskori dömping során sem, pedig akkor aztán az egész bolygóról ezrek rohanták meg a szervereket. Amúgy igen, még az egyjátékos részhez is kell netkapcsolat, viszont ha játék közben elszáll a net, akkor sincs túl nagy gond, játszhatunk tovább nyugodtan, csak az achievmenteket nem fogjuk megkapni, ami azért még mindig jobb, mint az Ubisoftos "nincs net, kivágunk a rákba" módszer, így még kissé instabil netkapcsolat melett is nyugodtan tolhatjuk a kampányt vagy skirmish meccseket.

Tudom, hogy most hatalmas fanboynak meg elfogultnak tűnök, és lehet, hogy az is vagyok, de joggal. Személy szerint ilyen remekbeszabott RTS-sel még nem játszottam eddig. Lehet, hogy sok embernek nem fog tetszeni, és meg is vannak a kifogásaik, de én eddig bárkivel beszéltem a StarCraft II-ről, mindenki csak dicsőítette, egy rossz szavuk nem volt. Az SC2 igenis képes volt arra, amire több mint egy évtizeden át senki más: nemhogy felérte az első részt, de még rendesen túl is szárnyalta minden téren. Ennyi mindent beletömni egyetlen játékba szinte már pocsékolásnak tűnhet a mai, DLC-kre és mikrotranzakcióra alapuló üzleti modelleket nézve, de a Blizzard így egy eszméletlenül hangulatos, kész és egész játékot adott nekünk. Igen, 12 évet kellett rá várni, de megérte! Azt kell mondjam, a StarCraft sorozat töretlenül uralja az RTS vonalat továbbra is. Reméljük, a következő epizódra nem kell megint egy évtizedet várni. ;-) Ha van még olyan RTS fan, aki nem szerezte meg, az rohanjon érte, mert ezt tényleg bűn kihagyni! Jó játékot!