A golf Magyarországon kétségtelenül az egyik legnépszerűbb sport. Szinte minden kisiskolás fel tudná sorolni az 1954-es berni döntő magyar golfválogatottjának tagjait, az idősebbek talán még emlékeznek a híres golfkommentátor, Szepesi Gyuri bácsi egy-egy örökérvényű megjegyzésére. És persze minden magyar ember szívébe fájdalom nyilall, ha eszünkbe jut, hogy csupán egy ponttal maradtunk alul a döntőben: ha Puskás utolsó gurítása bemegy, ha bogey helyett parral zárjuk a 18 lyukú svájci pályát, visszük a világbajnoksági trófeát.
Persze ebből egy szó sem igaz, hazánkban a golf egy igencsak szűk réteg szórakozása, és joggal: míg a focihoz elég tulajdonképpen bármi, aminek többé-kevésbé gömb alakja van, addig a golf egy meglehetősen drága szórakozás, a normális felszerelés és az éves pályabérlet együtt bőven hatszámjegyű összeget tehet ki. Így a golfrajongók többsége legfeljebb flashjátékokban, jobb esetben konzolos vagy PC-s golfjátékokban tudja kiélni rejtett puttolási vágyait. Utóbbi tábor egyébként nincs különösebben elkényeztetve, az Electronic Arts Tiger Woods PGA sorozatának 2008-as epizódja óta nem jelent meg minőségi golfjáték PC-re. Erre a piaci résre csapott le a viszonylag ismeretlen Bluestone a budget, tehát olcsó kategóriába szánt Golf World Challenge 2011-gyel.
Kicsit meglepett a játék helyigénye. A csillió terabájtos merevlemezek korában persze nem foglalkozik ezzel az ember különösebben, de mégiscsak furcsa, hogy míg egy Anno 1404 megelégszik kicsit több, mint 4 GB hellyel, addig tesztalanyunk majd’ 6 GB-ot eszik, ami figyelembe véve a játék képességeit, fölöttébb meglepő. Az optimalizálatlanság a gépigény többi részére is kiterjed: amíg a laptopomon a Half-Life 2 kényelmesen elfutott, addig a GWC 2011 minimális grafikával sem volt hajlandó 1 darab fps-nél többet produkálni, megteremtve ezzel a golf-képregény fogalmát. Az otthoni, viszonylag erős PC-men viszont futott maximális felbontásban.
Ezek után nyilván valami döbbenetes grafikát vártam – és meg is kaptam. Nem illik egy budget játéknál a grafikán kiakadni, de ez elképesztő, komolyan. Hála a kis méretű textúráknak, a talajon az ismétlődés jelei annyira feltűnőek, hogy néha úgy éreztem magam, mintha valami sakktáblán állnék – ez a hatalmas helyigény tükrében igazán meglepő. A fák ugyanabból az egy textúrából állnak (biztos mind ikrek), a homok annyira fehér, hogy szinte vakít, és az egész látványvilág rettenetesen plasztikus. Ez a plasztikusság a játékélményt gyakorlatilag is érinti, ugyanis borzasztó nehéz kivenni a pályán az íveket, dombokat, árnyékok meg alig-alig vannak (a fáknak néha egyáltalán nincs). A golfozók kidolgozottsága is borzasztó felületes, elnagyolt, a mozgásukat néha kicsit ijesztőnek találtam, és nem csak azért, mert a fehér játékos feltűnően hasonlít valamelyik Klicskóra. Bizonyos szögből ráadásul mindegyiknek bumszli a nyaka, remélem, a modellt álló fiatalembert azóta megműtötték és jól van. A minigolfos pályák ráadásul egy furcsa, liliputi világba kalauzolnak el bennünket, valami oknál fogva ugyanis a pályán szereplő tereptárgyak eltörpülnek gigászi önmagunk mellett: a házak és a fák a vállunkig sem érnek fel, míg a golfautók és a padok éppen valamivel ugyan, de kisebbek a cipőnknél. Remélem, ez nem valami olcsó poénja akart lenni a minigolf szónak, mert annak nagyon rossz.
A pályákon egyébként nincs közönség, nincsenek madarak, az egész félelmetesen néma és mozdulatlan. Ami azonban különösen zavaró volt, az a golfozók "belelógása" a tájba. Ha ne adj' Isten véletlenül egy ferde pályaszakaszon áll meg a labda, a karakter vízszintesen marad, néha a levegőben, néha mélyen benne a pályában. Egyetlen pozitívumot tudnék csak említeni, ami tetszett: ha a greenben vagyunk és kicsit magára hagyjuk a golfozónkat, akkor az elkezdi méregetni a távolságot, jópofa ötlet.
A hangok is meglehetősen... érdekesek. A zene az semmilyen, se jó, se rossz, legalább nem idegesítő. Kommentár nincs, ami a mozdulatlan pályához furcsa magányosságérzetet párosít. Ezt ellentételezi, hogy a nem létező közönség egy-egy szép ütésnél azért tapsol, néha még éljenzik is valahonnan a fák mögül. Apropó, ütések. Ha homokban (szaknyelven: bunkerben) vagyunk, az ütésünk úgy hangzik, mintha egy vízzel teli műanyag palackot bokszolna valaki, meglehetősen furcsa.
Persze ez az egész másodlagos lenne, ha a játék egyébként élvezetet nyújtana, de sajnos nem, és ezen nem segít a budget kategória sem. Az irányítás roppant kiismerhetetlen és érzékeny. Puttolásnál lehetetlen finomakat ütni, amit tovább nehezít az, hogy nincs bekapcsolható rács, ami a talaj egyenetlenségeit mutatja (lásd PGA-sorozat). A fizika rémesen rossz, olyan, mintha pingponglabdával játszanánk, valószerűtlenül pattog, és a különböző talajtípusok (green, fairway, rough, homok) egyszerűen nem valósághűek. Míg a greenen szinte egyenes vonalú egyenletes mozgást végez a labda, a roughban öt centit sem tesz meg, és ez bizonyos fokig valóban így van a golfban, itt viszont teljesen el van túlozva.
És sajnos az se segít a játékon, hogy magyar verzióban került a boltokba, ugyanis a fordítás rengeteg hibát és pontatlanságot tartalmaz – kár érte.
Összegezve: a Golf World Challenge 2011 egy csapnivaló játék, amelyet nem ment meg az alacsony ár sem. A PC-s golfrajongónak inkább a Tiger Woods PGA Tour 08 beszerzését javasolnám, ha valahol még elérhető.
