Még 2011 októberében jelent meg a Sword of the Stars folytatása, azonban sajnálatos módon gyakorlatilag játszhatatlan formában. A fejlesztők saját bevallása szerint "elveszítették" a játék végső változatát, és így kénytelenek voltak egy jóval korábbi, korántsem teljes változatot kiadni. Szerencsére a vásárlókat nem hagyták cserben, folyamatos frissítések érkeztek a programhoz, amely mostanra már többé-kevésbé használható állapotú lett, bár még így is akadnak benne hiányosságok.
Először kezdjük talán a pozitívumokkal. A játék elég szép grafikával rendelkezik, persze itt ne gondoljunk a mai akciójátékok grafikai minőségre, de még a Civilization legújabb része is messze előbbre jár. A jóval korábban megjelent űrstratégiai játékokhoz képest azonban valóban ég és föld a különbség a Sword of the Stars II javára. Az is a játék előnyei közé sorolható, hogy a különböző oldalak valóban eltérő stratégiát tesznek lehetővé a játékosoknak, bár aki játszott már az első résszel, annak ismerősek lesznek már ezek a lehetőségek. A játék stabilitása is sokat javult (volt honnan :-) ), egy-két lefagyás és kiakadás még előfordul, de már nem játszhatatlan ebből a szempontból. Kellemes űrzene festi alá a játékot, és a lövöldözések, robbanások is kellemesen, olyan Star Warsosan hangzanak. A játék nagyon komplex, sokat törheti az ember a fejét azon, hogy hol és mit gyártson, mit fejlesszen, különösen, hogy a kutatások véletlenszerűek, így egyszer kutatható a technológiák között mondjuk az X lézer, máskor viszont anélkül kell meghódítanom a galaxist. Sajnos a pozitívumok rövid sora nagyjából itt véget is ér.
A játékból nagyon hiányzik a betanító rész. Lelkes játékosok és a fejlesztő ugyan összeállítottak különböző online leírásokat, de a játékban egy fia segítséget sem adnak, hogy az egyébként komplex és sokszor a bevált felhasználói interfész-megoldásokkal szöges ellentétben álló kezelőfelület megismerését megkönnyítsék. Vegyük például azt, hogy szeretnék egy világot benépesíteni. Ehhez először készítenem kell egy flottát, amelyben van kolonizáló hajó is. Először is nem adhatok parancsot a flottának, hogy bármilyen manővert csináljon, hanem az adott felderítendő vagy benépesítendő rendszerre kell kattintanom, és ott kell kijelölnöm, mit szeretnék csinálni – ebben az esetben kolonizálni. Ezután feljön egy lista, hogy mely flották vannak elég közel, hogy ezt megtegyék. Hogy a dolog ne legyen egyszerű, "természetesen" csak akkor kolonizálhatok, ha már korában felderítettem a csillagrendszert. Egy flotta oda-vissza útjával nem lehet felderíteni és kolonizálni is, a kolonizáláshoz egy újabb, kolonizáló hajóval rendelkező flottát kell indítanom az adott rendszerhez, még akkor is, ha egyébként a felderítő flottában akadt volna ilyen. És ez sajnos csak egy a sok logikátlan vagy kitekert logikájú játékmenet és felhasználói interfész megoldások közül. Leírás nélkül elég sokáig eltart, mire a játékos kisüti, mikor melyik egérbillentyűvel hova kattintson, és milyen parancsot adjon ki.
A játék többi része is hasonlóan túlbonyolított, ebben még az eddigi legkomplexebb űrstratégiai játékot, a Master of Orion 3-at is sikerült felülmúlniuk, ami nem kis teljesítmény. Valahogy olyan érzés alakul ki a játékosban, hogy a fejlesztők "mindent bele!" alapon teletömték a játékot minden, számukra elképzelhető űrstratégiai megoldással. Csak felsorolásszerűen néhány: admirális a flották élén, bonyolult kereskedelmi rendszer, kutatási cél kiértékelése (azaz kutatható-e és milyen százalékban lehet sikeres egy új kutatás elindítása), űrállomás fejlesztés vagy hajóépítés komplex építési sorok kialakításával. Sajnos ezek a részek annyira a játék alapját képezik, hogy esélytelennek tartom, hogy ezen túllépve sikerülne legalább a felhasználói felületet sokkal egyszerűbbé, logikusabbá és felhasználóbaráttá varázsolniuk. A játék többi problémája már ehhez képest sokkal kisebb nagyságrendű és elvileg lépésről lépésre orvosolható lehet. Például, ha azt állítom be a játékindító menüben, hogy mondjuk 8 vagy 10 percig tartson egy űrcsata, és azt sikerül egyszer kétszer 2-3 perc alatt megnyernem egy gyenge ellenfél ellen, akkor a maradék időben nézegethetem a képernyőn a flottámat meg a hátérben az adott csillagrendszert (ami egy-két alkalommal még érdekes is), mert kilépni, felgyorsítani az eseményeket nem lehet. A játékban még most is vannak hiányzó elemek, például több kutatási cél leírása kimaradt, a játék enciklopédiai része is sokkal bővebb lehetne, főleg a felhasználói interfészt leíró fejezet lehetne sokkal részletesebb.
Volt már hasonlóan összetett űrstratégiai játék a kezemben, kilenc éve a már említett Master of Orion 3, amelyiknek azért sikerült elkerülni azt a csapdát, hogy a felhasználói interfésszel birkózás töltse ki a kezdő játékosok első pár napját, bár a betanító rész teljes kihagyásának bűnében osztozik a két fejlesztőcsapat. Aki szeretne élvezetesebb, egyszerűbb, mégis mély űrstratégiai játékot játszani, annak továbbra is a Sword of the Stars első részét ajánlanám inkább, amely elég jól megtalálta az egyensúlyt az egyszerűbb játékelemek és az összetettebb stratégiai megoldások szűk mezsgyéjén.
