A Samsung Galaxy S-sel 2010-ben a dél-koreai gyártó az addigi egyik legtökéletesebb androidos okostelefonnal állt elő, az óriási sikert pedig további modellek követték. (No meg egy hosszasan elhúzódó per az Apple-lel szemben, amelyben jelenlegi állás szerint a cupertinóiak állnak nyerésre, mivel első fokon kimondta a bíróság, hogy a Samsung az iPhone-ról másolt dolgokat.) 2011-ben aztán érkezett az S II, majd idén tavasszal a legújabb modell, a Galaxy S III. Egy hétre nemrég nálunk is megfordult egy ilyen készülék, így most összefoglaljuk tapasztalatainkat.
A meglehetősen nagy méretet az igen lapos (mindössze 8,6 mm-es) kialakítás jelentősen ellensúlyozza, így bár apró kezűek valószínűleg bajban lesznek az S III-mal (sőt, normális kézméret esetén is macerás kicsit az egy kézzel történő irányítás), a design a lekerekített formák miatt mégis kecsesnek mondható, a szép nagy kijelző pedig bőven kárpótol mindenért. És hogy mi fért bele a vékony házba? Mindenekelőtt egy 1,4 GHz-es, négymagos processzor, 1 GB RAM, valamint modelltől függően 16 vagy 32 (esetleg 64) gigabyte flash memória, amelyet microSD kártyával tovább bővíthetünk Az előlap nagy részét elfoglaló, Gorilla Glass által védett, 4,8 hüvelykes (12,2 cm) érintőképernyő 720*1280-as felbontású, szokás szerint Super AMOLED technológiával, így ezúttal is csodás képminőséget kapunk. A hátlapi kamera segítségével 8 megapixeles fotókat készíthetünk, az előlapi, többek között videotelefonáláshoz használható lencse mögötti érzékelő pedig 1,9 megapixeles. Operációs rendszernek a 4.0-s verziójú, Ice Cream Sandwich nevű Androidot találjuk meg rajta, a Samsung saját TouchWiz kezelőfelületének legújabb, Nature UX variánsával.
A Galaxy S III telefon mellé kapunk a dobozban egy headsetet, egy USB kábelt és egy konnektorba dugható USB-s töltőt, másra igazából nem is nagyon van szükség.
Az első meglepetés akkor ért, amikor SIM kártyámat szerettem volna a készülékbe helyezni. Azt már megszokhattuk, hogy a hátlap műanyagból van (és szinte ez az egyetlen nagyobb dolog, ami a telefon ellen felhozható, annak ellenére, hogy bármilyen vékonynak is tűnik, megfelelően masszív a hátoldal, és jól a helyére illeszkedik), alatta azonban hiába próbáltam betuszkolni a SIM felirattal jelzett résbe a mobilom kártyáját, nem jártam sikerrel. Aztán leesett, hogy ebbe a készülékbe már bizony microSIM való, így nem csoda, hogy a kisebb helyre nem fért be a hagyományos plasztikdarab. (A bátrabbak persze megpróbálkozhatnak a meglévő kártya megfelelő méretűre vágásával is...) Wifin azonban természetesen azonnal működő netkapcsolatot sikerült a telefonba csiholnom, később pedig egy microSIM-mel is remekül üzemelt a készülék.
Lassan másfél éve, hogy egy Samsung Galaxy Ace-t használok, így se az Android, se a TouchWiz nem okozott meglepetést. A gyors processzor hihetetlen sebességgel üzemeltette a telefont, minden gördülékenyen ment rajta. A maximum hét kezdőképernyőt széles határok között konfigurálhatjuk, bármelyiket beállíthatjuk kezdőoldalnak, ráadásul ciklikusan válthatunk közöttük, tehát a maximális képernyőt biztosítja indítóikonjaink és widgetjeink számára. Egy sorba továbbra is négy ikon fér (bár a felbontás lehetővé tenne simán többet), egyedül az alsó fix ikonsor az, ahova ötöt pakolhatunk. Az óriási memória rengeteg helyet hagy az alkalmazásoknak, így bátran lehet töltögetni a telefonra a programokat, nem valószínű, hogy egyhamar elfogyna alólunk a rendelkezésre álló hely.
A kezelőszervek is a megszokottak: a kijelző alatt egy fizikai Home gomb, a két oldalán a menü és vissza funkciójú érintőgombok kaptak helyet. Bal oldalon a hangerőszabályzót, jobb oldalon pedig a bekapcsoló gombot találjuk. Nagyon örültem a képernyő felett elhelyezkedő LED-nek, amely jelzi, ha nem fogadott hívásunk vagy új üzenetünk volt. Szoftver terén igyekeztek a Samsung munkatársai ezúttal is többet adni, mint amit az alap Android biztosít. Így elkészítették például az Apple Sirijére hajazó S Voice-ot, amely bizonyos korlátok között hangvezérlésre biztosít lehetőséget, de nem tűnik annyira kiforrottnak, mint a konkurens megoldás. Az S Planner naptár viszont igen jól sikerült, a nagy kijelzőnek köszönhetően kényelmesen áttekinthetjük tennivalóinkat. A Galaxy Note-ból ismert S Memo jegyzetelőprogram is megtalálható a telepített szoftverek között, csakúgy, mint a médiamegosztó AllShare Play.
Több kisebb-nagyobb jópofaság is került még a telefonba, mint például az a funkció, amelynek bekapcsolása után az előlapi kamera figyeli, hogy arcunk ott van-e a telefon előtt, és ha igen, nem kapcsolja pihenő módba a kijelzőt a beállított idő után. Vagy szintén érdekes dolgokat kínál a mozdulatok érzékelésével kapcsolatos menü. Itt olyat találunk például, hogy az aktuális kontakt adatlapnál ha fülünkhöz emeljük a telefont, azonnal tárcsázza is az illetőt.
Fontos kérdés még okostelefonoknál az akkumulátor kapacitása és különösen annak lemerülése. Az S III-ba egy 2100 mAh-s akku került, amely aktív – de azért megfontolt – használat mellett egy-két napra elegendő energiát biztosít a telefon használatához. Tehát ha napközben rendszeresen ránézünk leveleinkre, fotózgatunk, térképet nézünk és egyéb célokra használjuk a készüléket, éjjelre célszerű töltőre rakni, hogy másnap ne legyen váratlan meglepetésben részünk. Ilyen módon használva a telefont a teszt egy hete során nem találkoztam "csatlakoztassa a töltőt" üzenettel a kijelzőn.
A kameráról is azt mondhatjuk, hogy a Galaxy S sorozatban megszokott minőséget hozza. Megfelelő fényviszonyok között teljesen jó fotókat készíthetünk vele, a gyengébb megvilágítás azonban már nehezére esik, ilyenkor általában szemcsésebb képet kapunk. Videót 1080p felbontásban készíthetünk. Fotózásnál extra funkciókat is kapunk, például HDR felvételkészítési lehetőséget, vagy sorozatfelvételt a legjobb kép automatikus kiválasztásával.
A teszt egy hete során igen pozitív tapasztalatokat szereztem a Samsung Galaxy S III-ról. Elsőre nagynak tűnő méretével igen könnyen megbarátkoztam, a kijelző továbbra is csodaszép színeket rakott szemeim elé, a négymagos processzor pedig biztosította, hogy akadás nélkül üzemelt végig a készülék. A Samsung terve sikerült, továbbra is az övék a legnépszerűbb androidos csúcstelefon, a kérdés már csak az, hogy hova lehet tovább fejleszteni, hogy jövőre a Galaxy S4 érkezhessen kipróbálásra.
