Be kell vallanom, nem vagyok egy nagy sci-fi őrült, legalábbis nem igazán kötnek le az olyan művek, amelyek címében szerepel a "star" szó (Star Wars, Star Trek, Battlestar Galactica... Megasztár...). Ugyanakkor a sci-fi műfajnak létezik egy másik ága is, amely nélkülözi a kötelező lézerpisztolypárbajokat, és főhősei nem repkednek a fénysebesség többszörösével hatalmas csillagrombolók fedélzetén. Ezekben a művekben sokkal földhözragadtabb világokat ismerhetünk meg, amelyek épp attól válnak érdekessé, hogy szinte karnyújtásnyira vannak valós életünktől. A Deus Ex: Ikarosz-hatás is pontosan ilyen mű. 2027-ben játszódik, vagyis alig másfél évtized múlva, és egy olyan jövőt tár elénk, amely nagyon is elképzelhető, hogy megvalósuljon. És nem mellesleg, egy remek akció sci-fi.
![Deus Ex: Ikarosz-hatás [könyv]](http://cdn.playdome.hu/gallery/article/36209/image1.jpg)
James Swallow regénye a videojátékok, főképp a Deus Ex: Human Revolution által megismertetett világba kalauzol el bennünket. 2027-ben az emberiség tulajdonképpen két részre szakadt: vannak, akik különféle testmódosításokkal, bioaugmentációkkal élnek együtt. Ezek által tulajdonképpen cyborgokká válnak: karjaikat, lábaikat, de akár szemeiket is mesterséges implantátumokra és végtagokra cserélik, amelyek emberfeletti képességekkel ruházzák fel őket. Ugyanakkor vannak olyan emberek is, akik ellenzik az augmentációkat, és minden eszközzel azért harcolnak, hogy betiltsák őket. A regény tehát egy igen labilis társadalmat mutat be, ahol az egyes felek a legradikálisabb eszközöktől sem riadnak vissza.
A történet nagyon sokáig két, látszólag egymástól teljesen független szálon fut. Az egyik főhős Anna Kelso különleges ügynök, aki társaival egyszerű feladatot kapott: biztosítsa Jane Skyler szenátor útját, aki jó eséllyel több bűnszervezet célkeresztjébe is bekerült. Természetesen a sima ügynek induló akció csúfos kudarcba fullad, amikor a konvojt ismeretlen, magasan képzett katonák támadják meg és Kelso is csak a csodával határos módon marad életben. Miután felépül súlyos sérüléseiből, magánnyomozásba kezd, hogy kiderítse, ki állhatott a támadás hátterében, ám hamar rá kell jönnie, hogy nem mindenki az, akinek elsőre tűnik. Ahogy próbálja kideríteni az igazságot, egyre jobban kicsúszik a lába alól a talaj.
A másik szál Ben Saxon történetét meséli el. Saxon egyike a korszakra jellemző zsoldos katonáknak, aki csapatával épp Ausztráliában van bevetésen. Ám hiába a hírszerzés megnyugtató előrejelzése, csapatszállítójukat robotrepülő támadja meg és végez mindenkivel. Az ő élete is csak hajszálon múlik, ám mikor felébred egy kórházban, megismerkedik egy idegennel, akiről hamar kiderül, hogy ő mentette meg az életét. Az idegen felajánlja, hogy álljon az ő magasan képzett zsoldosokból álló csapatába, akikkel a világ törékeny békéjének fenntartásáért harcol.
Idővel persze mindkét cselekményszálon összekuszálódnak a dolgok, amely lassan egy egész világot behálózó összeesküvés nem kezd kibontakozni. Azt sem nehéz kitalálni, hogy Kelso és Saxon útjai keresztezni fogják egymást.
A könyv viszonylag nehézkesen indul be, bár az író igyekezett már a legelejétől felpörgetni az eseményeket, egy minimális prológust követően azonnal beledob egy vérgőzös akcióba. A cselekmény majdnem végig a két főszereplő között ugrál, váltakozik, és sokszor sikerült jól eltalálni a vágást. Ilyenkor pont egy olyan eseménynél vált az író, ami miatt biztosan tovább olvassuk a könyvet, hogy megtudhassuk, hogyan folytatódik a sztori. Elmondható, hogy Swallow pont olyan mértékben használja a vért és a kaszabolást, ami még nem tűnik öncélúnak, és megmarad a szemléletes leírás határain belül. Ugyanakkor sajnos a legtöbb fordulat előre kiszámítható, ahogyan a végkifejlet sem tartogat túl nagy meglepetéseket. Persze az is igaz, hogy sokáig nem sejtettem, hogy voltaképpen kik is állhatnak az események hátterében.
A történet bár első ránézésre egy sokadik sci-fi regénynek tűnik, valójában nagyon is helyénvaló kérdést boncolgat. Álljunk meg egy percre és gondolkozzunk el azon, hogy hová vezetne, ha különböző testrészeink feljavítása révén szinte emberfeletti képességekre tennénk szert? Átlátni a falakon, hatalmas magasságok elérése egyetlen ugrással, becsapódás tompítás, gondolatátvitelhez hasonlító hangnélküli kommunikáció és hasonlók. Elsőre egészen jól hangzanak, mintha mindenki szuperhőssé válna. De valóban szerencsés megkerülni a természetes evolúciót és a magunk kezébe venni az emberiség további fejlődését?
A Deus Ex: Ikarosz-hatás tökéletesen megfelel annak, aminek készült: egy izgalmas akció sci-fi, amely ugyanakkor egy egész érdekes kérdést is körüljár. Az akciók szemléletesen lettek megírva, pont annyi a vérfröcskölés, amennyi egy ilyen témájú regényhez kell. Nagy meglepetésekre és fordulatokra viszont nem szabad számítani. Ideális választás a közeljövő lehetséges alakulásának témáját kedvelők és természetesen a Deus Ex játékok rajongói számára.
