Őszintén megmondom, nem hiszek a ma oly divatos remake-ekben és rebootokban. Azért nem, mert tízből nyolc-kilenc esetben hatalmas csalódást okoznak. Mindenki kedvenc műkedvelő régész/sírrabló hősnőjének, Lara Croftnak egyre ellaposodó kalandjait például legalább két alkalommal próbálták újraéleszteni – több-kevesebb sikerrel –, amelyek közül az eredeti fejlesztő Core Design csapatát leváltó Crystal Dynamics próbálkozása nem volt ugyan rossz, de hatalmas változást azért, valljuk be, nem hozott az addigra igencsak megfáradt szériába. Aztán tavaly, a harmadik „nulláról kezdés” végre nem hogy brutálisan jól sikerült, de sokak (köztük jómagam) számára is egyenesen a 2013-as esztendő legjobb alkotását hozta el. Kiválóan átgondolt történet, pörgős, kicsit sem monoton játékmenet, remek arányban kevert ügyességi, puzzle és akció részek, valamint szem- és fülkápráztató megvalósítás jellemezték ezt a gyöngyszemet, amely nem volt ugyan tökéletes, de képes volt visszaadni a hitünket (az enyémet legalábbis biztosan) a rebootok létjogosultságában. Idén január végén, szűk tizenegy hónappal az eredeti verzió után az időközben piacra került újgenerációs konzolokra is megjelent végül a félénk kislányból halhatatlan hősnővé érő Ms. Croft első megpróbáltatásait feldolgozó játék, Tomb Raider: Definitive Edition címmel. Lássuk, mit tartogat ez a port a next-gen masinák tulajdonosai számára.

Nem mennék bele különösebben a játék történetébe, és egyéb feature-eibe, hiszen azokat GeryG kollégám annak idején remekül összefoglalta egy kiváló ismertető keretein belül. Annyit mondanék csupán egy kis ismétlés gyanánt, hogy a program Lara első igazi kalandját dolgozza fel, és a nem kevés misztikummal átszőtt történet során megismerhetjük Croft kisasszony „zero”-ból „hero”-ba történő pálfordulásának históriáját. Mindezt egy sandbox álruhába bújtatott, ugyanakkor abszolút lineáris játék során élhetjük át, de ezért bőven kárpótol a remek megvalósítás és az izgalmas sztori. A sorozat történetében először többjátékos mód is bekerült a repertoárba, de az gyakorlatilag nem sok vizet zavar, ezen a téren nem sikerült hatalmas áttörést elérniük a fejlesztőknek.

A Definitive Edition tartalmilag nem sokat ad az eredeti változathoz. Benne van ugyan az összes eddigi DLC (amelyek leginkább multiplayer pályákat és új öltözeteket adnak a programhoz), valamint egyetlen egy új, felderítésre és kifosztásra váró rejtett sír is, de ezeken kívül semmi újat nem dobtak össze a készítők. Ezen a téren tehát nem illeti hatalmas vállveregetés a Crystal Dynamics csapatát. A megvalósítással már más a helyzet. Mielőtt azonban bármi másról is szólnék ezzel kapcsolatban, leszögezném: konzolos játékról beszélünk, méghozzá a legújabb nemzedékre kiadottról, így az ennek megfelelő szemüvegen át vizsgáltam a játékot. Most, hogy ezt tisztáztam, elmondhatom, hogy a grafika brutálisan szépen kidolgozott! Nagyon látszik rajta, hogy anno az AMD-vel szoros együttműködésben fejlesztették ki, így az itt is jelen lévő TressFX semmit nem lassít a programon, amely mindig stabil 60 fps-sel fut. (Az én igencsak izmos PC-men ezt például le kell szednem, mert a patchek ellenére a GTX TITAN bizony nem birkózik meg vele jelentős lassulás nélkül.) A fények, az árnyékok, a vízfelület, a környezet, a szereplők, az átvezetők kivétel nélkül egy felső kategóriás számítógép teljesítményét varázsolják televíziónk képernyőjére. Az azonban egy kicsit fura volt nekem, hogy Ms. Croft arcvonásai is valamelyest „marconábbak” lettek ebben a portban. A játék sebessége hibátlan, ahogy említettem, folyamatosan tartja a 60-as másodpercenkénti képfrissítést, amelyet az 1080p felbontás sem befolyásol. Ez a sebesség (no és némi praktikussági szempontból tett módosítás) valahogy felgyorsítja, még pörgősebbé teszi a játékot.

Kimaradt néhány apróbb játékrész (például amikor a hajószerencsétlenség után Larának ki kell úsznia a partra), fáklyánkat immár automatikusan meggyújtjuk egy-egy arra alkalmas hely közelében, és a QTE-k ezúttal sokkal könnyebben abszolválhatók – így az sem okoz például különösebb gondot, ha egy farkast közelharcban kell legyűrnünk.
A hangok, a zene és a szinkron semmit nem változott, vagyis abszolút rendben van ezen a téren minden. A DualShock 4 beépített hangszórójából számos effekt szólal meg, így a megtalált levelek és naplójegyzetek narrátora is itt beszél hozzánk, de valamiért mégsem használták ki a készítők az ebben rejlő lehetőségeket maradéktalanul. A Wii U-ra megjelent Batman: Arkham City egyik legjobb újítása, amikor a rádión kapott üzenetek a kontroller hangszórójából szólalnak meg, ami itt is nagyon jól megállta volna a helyét. A vezérlés viszont ennél szélesebb körben alkalmazza az új masinák adta opciókat, amelyek mellett a hagyományos irányítás is megmaradt. A térképet a kontrollerbe épített touchpad megnyomásával hívhatjuk elő, és azon annak segítségével lavírozhatunk a kívánt irányba. Amennyiben rendelkezünk a PlayStation 4-hez kifejlesztett kamerarendszerrel, hang- és mozgásvezérlést is alkalmazhatunk. Ezek segítségével új fegyvert vehetünk elő, megnyithatjuk a térképet, avagy a DualShock 4-es megfelelő irányba történő forgatásával elugorhatunk a ránk zúduló gyilkos sziklák vagy egyéb, felénk tartó halálos csapdák elől. Ez nem rossz, ugyanakkor nem is nélkülözhetetlen feature, de legalább mutatja az irányt, amerre a játékok vezérlése immár visszavonhatatlanul halad. A multiplayer mód itt is megtalálható, de az kb. ugyanannyit ad a játékhoz, mint eddig, vagyis ha nem is ront rajta, de nem is emeli annak szavatosságát.

Az (én véleményem szerint) eddigi legjobb Tomb Raider játék új kiadása, a next-gen konzolokra megjelent Definitive Edition tartalmilag ugyan nem ad sokat az eleve remek alapváltozathoz, de kiváló megvalósítása, no meg az újgenerációs konzolokban rejlő erő segítségével egy komolyabb asztali számítógép teljesítményét hozza el a nappalinkba. Ügyesen átgondolt apróbb módosításai még pörgősebbé, alternatív vezérlési lehetőségei pedig különlegessé teszik azt. Mindazonáltal azt gondolom, hogy aki már kipróbálta valamelyik előző változatot, semmiről nem marad le, ha nem néz bele ebbe a portba. Annak, aki azonban még nem játszott vele, de rendelkezik PlayStation 4-gyel vagy Xbox One-nal, amint kikapcsolta a gépet a cikk elolvasása után, irány a legközelebbi videojáték-szaküzlet! Mars!