Még valamikor a pattintott számítógépes kőkor hajnalán, 1993-ban egy fiatal srác a kollégiumi szobájában készített egy játékot az akkoriban divatos OS/2 operációs rendszerre Galactic Civilizations néven. Amint az OS/2 kiment a divatból, fejlettebb grafikával – és egy céggel (Stardock) a háta mögött – kiadta a játékot Windowsra is. A cég méretéhez képest a siker nagy volt, így jóval nagyobb anyagi ráfordítással és csapattal 2006-ban elkészítette a kétezres évek elejének fordulónkénti űrstratégiai etalonját, a Galactic Civilizations II-t is. Mivel ez a játék már 3D-s alapokon készült, és a teljes játék szinte minden elemében közel állt a tökéleteshez, a fejlesztői csapat úgy érezte, hogy nyugodtan várhat pár évet a játék újabb részének elkészítésével.
Manapság az űrstratégiai játékok reneszánszát éljük: míg 6-8 évvel ezelőtt egy-két új játékot adtak ki évente, az utóbbi időben nagyon sok ügyes, egy-két esetben egészen kiváló játék készült a műhelyekben, szerintem elég, ha az Endless Space-t, a Civilization: Beyond Earth-öt vagy a Sins of a Solar Empire-t említem meg. Időközben a PC-k teljesítménye is a többszörösére nőtt a 2006-2007-es állapothoz képest, ezért a Stardock úgy döntött, itt az ideje, hogy a GalCiv II minden kis részletéről lefújják a port, és a rajongókat a sorozat újabb (szám szerint harmadik) részével lepjék meg.
A játék szinte minden elemében az eredeti Galactic Civilizations II koncepcióira épül. A fejlesztők a „járt utat járatlanért el ne hagyj” elvet követve, a sikeres és bevált koncepciókat megtartva, azokat újragondolva készítették el a játék alapjait, de ezt olyan részekkel egészítették ki, amelyek növelték a játékos stratégiai szabadságát és/vagy könnyebbé tették a birodalommenedzselést. A GalCiv II csupán egyjátékos módot támogatott, szerencsére azonban a játékipar egyik legjobb mesterséges intelligenciája gondoskodott arról, hogy a robotizált ellenfelek is megfelelő kihívást jelentsenek a gyakorlott játékosok részére, így ezt a hiányosságot a játékosok többsége tudomásul vette. A Galactic Civilizations III-at már eleve többjátékos üzemmóddal tervezték, így akik szeretnek a gépi ellenfeleken kívül emberekkel is megbirkózni, most már könnyedén megtehetik ezt is. A fejlesztők döntése az volt, hogy csak a 64 bites (Windows 7 vagy 8) operációs rendszereket támogatják, és grafikus kártyából is minimum a DirectX 10 és 11, ez lehetővé tette nekik, hogy a játék a rendkívül összetett gépi ellenfél tömegeket is megfelelő sebességgel futassa, egyúttal a játék kellemesen nézzen ki a modern, nagyfelbontású monitorokon. Míg a GalCiv II-ben tízes nagyságrendben lehettek a csillagok a galaxisban (általában több bolygóval), az új részben már akár ezernél is több csillag lehet a legnagyobb galaxistérképeken, és ezt jókora mennyiségű birodalom között lehet felosztani, így nem csoda, hogy ennél a beállításnál akár több hétig is lehet egy-egy játékot játszani. Persze átlagos vagy kisebb galaxisméretek mellett néhány óra alatt be lehet fejezni egy menetet.
A játékot indítás után érdemes a betanító résszel kezdeni. Ügyes megoldás, hogy ennek az elején kapunk egy jól felszerelt flottát és egy közelben található, kolonizálható bolygót, így a Galactic Civilizations III-mal ismerkedő játékos könnyedén veheti az első akadályokat, ráadásul minden újabb játékkoncepcióról rövid leírást és kis videót is láthatnak. Mire végigvisszük, elég jó elképzelésünk lesz arról, mit és hogyan kell tennünk a játékban.
A legtöbb időt a galaxisképernyőn töltjük. Itt láthatjuk a csillagokat, a bolygókat és egyéb űrerőforrásokat, továbbá űrhajóinkat és flottáinkat. A Galactic Civilizations III is áttért a jelenleg egyre divatosabb hatszög elrendezésre: mind a bolygók felszínén, mind az űrben méhsejtrácsos a megjelenítés. Az is újdonság, hogy a Civilization sorozathoz és az Endless Space játékhoz hasonlóan már nem lehet úgy továbblépni a következő körre, hogy például elfelejtettünk újabb kutatást indítani, üresjáratban van valamelyik bolygónk vagy a flottánknak nem adtunk ki parancsot.
A koncepció ismerős lehet minden fordulónkénti űrstratégia játékosnak: egy bolygóról indulva kell meghódítani a galaxist. Lehet új bolygókat kolonizálni, meghódítani a bolygókat, új technológiákat kutatni, felvenni a kapcsolatot más civilizációkkal, diplomáciai tárgyalásokba bocsátkozni, támadni és védekezni, hajókat tervezni és építeni, a bolygókon épületeket építeni, továbbá menedzselni a birodalmat. Ezeken túlmenően a korábbi rész egyik játékelemét, a jó, gonosz és pragmatikus birodalomkoncepciót megtartva, de azt továbbgondolva a játékos a döntéseiért kapott – és a fenti kategóriáknak megfelelő – pontokat a birodalmi ideológiai vívmányokra költheti el, és ezek mindegyike valamilyen bónuszt jelent az adott játékos számára. A diplomácia is jelentős fejlesztésen esett át, nem utolsó sorban a mesterséges intelligencia is okosabb lett, és még olyan trükkökre is képes, hogy látszólag jóban van egy játékossal, de eközben a háttérben az ellenségét pénzzel, kutatással támogatja. A játékos rendelkezésére áll egy rakás segítőképernyő, ezeken lehet beállítani és ellenőrizni a birodalom életének minden kis részletét. Ezeket még szinte felsorolni is nehéz, mondanom sem kell, egy ilyen játék rendkívül összetett, jó pár óra kell ahhoz, hogy legalább nagy vonalakban kézre álljon a rendszer. Még szerencse, hogy a felhasználói interfész nagyon jól átgondolt, a legtöbb játékelemet többféleképpen és több helyről is elérhetjük, így nem szükséges interfészelemek sorain át ide-oda kattintva megközelíteni a különböző képernyőket. A színeket és ikonokat úgy választották meg, hogy a játék minden lényeges eleme jól követhető és értelmezhető legyen.
A játékelemek közül külön kiemelném az űrhajótervező és a kutatást irányító programrészeket. Az előbbiben találunk néhány előre gyártott űrhajómodellt, amelyeket a kényünk-kedvünk szerint módosíthatunk és egészíthetünk ki. Ezek jó része csupán kozmetikai, így bárki tervezhet Star Wars birodalmi cirkálót vagy Star Trek Enterprise-t magának, és a végeredményre lehet felaggatni a különböző fegyvereket, meghajtást és egyéb alkatrészt. A végeredmény egy szép vagy csúnya, de mindenképpen egyedi megjelenésű űrhajó lesz. A tervezőrendszer szinte egy mini 3D-modellező program, amelyben a határ a csillagos ég (és főleg a játékos fantáziája)
A kutatást is alapjaiban újragondolták az előző részekhez képest. Minden birodalom saját kutatási fával rendelkezik, egyedi lehetőségekkel. Egy-egy birodalom kutatásait négy területre bontották, így ezeket könnyebb átlátni a korábbi megoldásokhoz képest. A játékos először kiválasztja, hogy a négy területből melyiken szeretne újabb kutatást indítani, majd az adott fán kiválasztja, mi legyen a kutatás célja. Az is érdekes újítás, hogy több, egymást kizáró kutatást is beépítettek a területek közé. Talán egy példával lehetne ezt a legjobban illusztrálni: tegyük fel, hogy a következő kutatás valamilyen bónuszt ad a birodalmunknak. Ha rákattintunk, három terület jelenik meg: vagy 5%-kal magasabb lesz birodalmunk kutatási szintje, vagy 5%-kal többet termelünk, vagy 5%-kal gyorsabban szaporodik birodalmunk lakossága. Ha bármelyiket kiválasztjuk, a későbbiekben már nem mehetünk vissza, hogy megváltoztassuk ezt, és az adott bónusznak a játék végéig örülhetünk (vagy verhetjük a fejünket a falba, hogy nem ügyesebben választottunk). Mivel egy-egy birodalomnál sok egymást kizáró kutatás is van, a játék szinte minden végigjátszásakor egyedi lehet a kutatási fa és annak hatása a birodalomra. Mivel a játékban eleve nyolc különböző birodalom van, ráadásul bárki összekattinthat magának saját birodalmat is, és minden játékban az indulási pozíció más és más, a játékvariációk száma még a többjátékos lehetőség nélkül is gyakorlatilag végtelen. A játékot sok stílusban lehet játszani, ennek megfelelően több győzelmi lehetőség is a játékos rendelkezésére áll, ami egyrészt könnyebbé teszi a játékot, másrészt állandóan a sarkunkon kell állni a játék vége felé, nehogy valamelyik másik birodalom egy váratlan módon megelőzzön a győzelem felé vezető úton.
A játékot érdemes a betanító résszel kezdeni (még a veteránoknak is mutathat némi újdonságot). Akinek ez már megy, jó ötlet pár ellenfél ellen a legkönnyebb beállításban végignyomni egy-két játékot, mielőtt a kampány módba belevágnánk. A játékban végül is van annyi újítás, hogy mindenkinek érdemes megvennie, aki szerette (vagy szereti) a GalCiv II-t. A közelmúltban megjelent űrstratégiák (Endless Space, Sins of a Solar Empire stb.) kedvelőinek is csak ajánlani tudom. Aki már megismerkedett más fordulónkénti stratégiai játékokkal, az is garantáltan jól jár, ha ezt a játékot választja következő stratégiának. Ugyan a Galactic Civilizations III rendkívül összetett, de a fejlesztők mindent megtettek, hogy mégis gördülékeny legyen a játékmenet, elég visszajelzést kapjanak a játékosok, és bőven legyen lehetőség harcias vagy békésebb stratégiák kipróbálására. Talán csak azoknak érdemes első játékként inkább egy régebbi (lehetőleg egyszerűbb) fordulónkénti stratégiai játékot választaniuk, akik még soha nem játszottak korábban hasonlóval.
