Tudom. Premierkor vettem meg a GTA IV-et, de hányingerem volt ettől a sok zaklatástól. Tutujgatni mindenkit, miközben haladnék a sztorival - ezt kvázi lehetetlen jól összeegyeztetni. Majd egyszer nekifutok megint és le se makkantom, mit akarnak tőlem. Elvileg végigvihető úgy is, nem?
Itt csak szimplán az idegeire megy az embernek ez a sok hívás.
Nem ismételném meg azt, amit GeryG remekül leírt tavalyi cikkében az új Need for Speedről, helyette inkább a saját meglátásaimmal egészíteném ki azt, amellett, hogy a PC-s verzió esetleges sajátosságait is kivesézem a videóban.
Eljött PC-re is végre a tavalyi új Need for Speed, amit némi pihenő után kvázi rebootolt az EA. Nagyon ráfért már egy alaposabb átgondolás-áttervezés, mert az utóbbi jó pár résznél húztam a számat (néha jobban, néha kevésbé), de valahogy sosem voltam meggyőzve arról, hogy a széria jó úton jár. Jelen játéknál láthatóan igyekeztek a játékosok kéréseinek eleget tenni, és az Underground – Most Wanted – Carbon vonal mentén újraépíteni a cuccot – és ez tulajdonképpen sikerült is nekik, csak… Nem kertelek, már most lelövöm a poént: csak sótlan lett.
Nézzük először is a dolgok jó oldalát: gameplay tekintetében nincs különösebb kifogásom. Az eddigi részekből ismerős dolgok köszönnek itt is vissza, azaz adva van egy mai szemmel nézve nem túl nagy város, ahol kedvünkre száguldozhatunk, driftelgethetünk különféle események kapcsán, és persze bajuszt akaszthatunk a rend dőre őreivel is. Szerencsére a Criterion-féle Burnoutra hajazó irányítás a múlté, itt a „klasszikus” Need for Speedhez tértek vissza. Nem mintha azzal baj lett volna, csak én valahogy sosem éreztem idevalónak. Ugyan az autóinkat (főleg, ha megfelelően spéci alkatrészekkel fejlesztjük) relatíve tág téren állíthatjuk, azért szimulátor még nem lesz belőle: kellemes árkád némi testreszabhatósággal az, amit kapunk. Ez nemcsak a verdák menettulajdonságait illeti meg, hanem a külsőségeket is: ha nem is a Carbon szintén, de elég tág keretek közt szabhatjuk személyre négykerekű szerelmeinket. A grafika és a hangok is megérdemlik alapesetben a dicséretet, hiszen nagyon szép képet rak elénk a Frostbite motor, ráadásul akár 4K felbontásban is, a 60 fps pedig adott annak, akinek a gépe bírja. Mondjuk ha épp három rendőr és két civil között menekülünk, ők meg egy improvizált roncsderbi kapcsán nyelvészeti konzultációt nyitnak az „anyád” szó legfelsőbb fokáról, ott azért hajlamos beszaggatni. Lett kormánytámogatás is...
...de a kecske rúgja meg, milyen? Félreértés ne essék, hosszú idő óta először fordul elő velem, hogy azt mondom egy arcade játékra, hogy kormánnyal is egész kellemes vele menni (noha a gamepad még mindig kényelmesebb), de a támogatott kormányok listájáról olyan klasszikusok hiányoznak, mint a Logitech Driving Force Pro vagy GT. Persze be lehet állítani ezekkel is, csak mondjuk váltásnál nem használható egyszerre a váltóbot és a váltófülek. Na meg a Force Feedback piszkálása is maximum a driverből fog menni, a játékban ilyet ilyenkor ne is keressünk. Emellett lesznek olyan funkciók, amiket ilyenkor nem lehet a kormány gombjaira állítani, muszáj a billentyűzet után nyúlnunk, mint valami idióta pávián. Nincs műszerfal nézet, pedig a Codemasters óta köztudott, hogy azt az 5 %-ot nem érdemes felbőszíteni. Tudom, itt hosszú-hosszú évek óta nincs (pedig bő húsz éve az első rész mennyi dicséretet kapott emiatt is), na de akkor is… Az, hogy szinte folyamatosan esik az eső és senki sem használja az ablaktörlőt, már csak csendben mondom. Mibe telt volna azt az autónként két- vagy három pálcikát rángatni a szélvédőn…? A beépített képlopó pedig rettenet tré minőségben képes képet menteni (a galériában remélhetőleg látszani fog a különbség a FRAPS-szel lőttekhez képest). De ezek csak bosszantó apróságok, az igazi baj máshol van. Először is: ezt az állandó online jelenlétet el kéne felejteni végre. Sok értelme nincs, mert az esetek 95%-ában mindenki csak megy magának és ívben, lilán tojik a másikra, mintha ott se lenne. A maradék 5% az, amikor verseny közben belém rongyol a lelkiekben felettébb szegényes kolléga, és emiatt persze bukom az adott futamot, akkor azt hiszem annak az édesanyja, aki ezt kitalálta, bizony csuklik. Másodszor: ami színészi teljesítményt nyújtanak itt, az megsüvegelendő. Nem sokkal sikerül felülmúlni a méltán rettenetes Return of Uncle Benon című ugandai akciófilmet, de a Barátok Közt első néhány évada simán veri. Én bolondulok a rendes mozis technikával felvett átvezetőkért, itt is nagyra értékeltem, hogy mertek újítani, és gyakorlatilag FPS nézetből látjuk ezen történéseket, de azért legalább a Halálos iramban: Tokiói hajsza szintéjét illene hozni. És persze okulni illett volna a GTA IV egyik idegesítő fícsörjéből: a permanens telefonos bapiszkálás rövid időn belül irgalmatlanul irritálóvá válik.
Summa summárum: az új Need for Speedre akár még azt is lehetne mondani, hogy jól sikerült, de én nem tudom ezt tenni. Nem is az előbb említett dolgok miatt, hanem azért, mert sótlan. Adva van minden, ami miatt tényleg újra jó lehetne ez a sorozat, de valahogy az íz, a lélek, a wow-factor (ahogy az angolszász területeken mondják) hiányzik. Viszont biztató, hogy az EA és a Ghost Games kezdenek visszatalálni abba az irányba, ami naggyá tette ezt a sorozatot, és remélem, ez egy jó alap lesz ahhoz, hogy a következő rész, tényleg igazán ütős legyen.
