A The Farm 51 stúdiója aligha tartozik a legnagyobbak közé, de ez nem is feltétlenül baj. Nem lehet minden fejlesztőből Blizzard, Remedy, Naughty Dog vagy Epic Games. A csapat első ismertebb játéka a NecroVision volt, amelyben bőven volt jó ötlet, csak épp a kivitelezés rekedt meg a középszerűségben. Ezt követően sajnos egy méretes öngól következett a Painkiller: Hell & Damnation formájában. Öngól, mivel a Farm 51 csapatát épp olyan veterán fejlesztők toborozták össze, akik korábban az első (és talán legjobban sikerült) Painkillert is tető alá hozták annak idején. Így különösen fájó volt az egykor szépen csengő címet így megbecstelenítve látni. A csapat sajnos nem állt meg a lejtőn, következő játékuk, ha lehet, még rosszabbul sikerült: a Deadfall Adventures egy rettentő gyenge akció-kalandjáték lett...
Jó, csupa rosszat írtam a csapatról így kezdésnek. De úgy éreztem, illik képben lenni, hogy milyen fejlesztők játékához van ezúttal szerencsénk. Ez a kis beszámoló ugyanis a Get Evenről szól, amely tehát egy túl nagy sikereket eddig felmutatni nem tudó gárda keze munkája. És ehhez képest bizony nem sikerült rosszul!
A Get Evenről először 2013-ban lehetett hallani, de nagyon sokáig alig árultak el valamit a készítők. Az apránként csepegtetett infók és a lassan feltárt képek és videók alapján azonban sejteni lehetett, hogy ezúttal valami komolyabbal próbálkoznak a srácok. A játék főhőse egy egykori katona, bizonyos Black, aki egy régen bezárt elmegyógyintézet koszos falai közt tér magához. Teljesen össze van zavarodva, fogalma sincs, hogy került oda, miért van ott, és főleg, hogy mi a fene az a szerkezet, amelyet a fejére erősítettek. Ráadásul az emlékei sem akarnak visszatérni, nem tudja ki ő, és milyen ember is volt korábban. Csak egyetlen dologra emlékszik: egy kislányt próbál megmenteni egy elhagyatott épületben, ám képtelen rá, és a kislányra erősített bomba felrobban. Hogy még ennél is bonyolultabb és zavarosabb legyen minden, egy bizonyos Red beszél hozzá folyamatosan. Róla még annyit sem tudni, mint Blackről, de folyamatosan nyugtatgatja hősünket, hogy minden, ami vele történik, csakis az ő terápiájának a része, így jobb, ha inkább hagyja zajlani az eseményeket.
Ennél többet nehéz lenne elmondani a Get Even sztorijáról. Egyrészt elég erős eleme a játéknak ahhoz, hogy ne akarjam a túl sok részlettel rontani mások élményét, másrészt még úgy is csak nagyon nehezen lehet kibogarászni, hogy valójában mi micsoda, ha végigjátsszuk a sztorit. Ugyanis az egész játék tényleg olyan, mintha egy elmebeteg tudatában vájkálnánk. Teljes a káosz, nem értünk semmit, az események látszólag egymástól teljesen függetlenül mennek végbe. Végül is érthető, hiszen emlékeinket vesztett elmebetegek vagyunk mi is benne...
A játékmenetről viszont már jóval többet el lehet árulni. Ez a játék azon pontja, amely egyszerre jó és rossz. Itt sajnos megint kiütköznek a fejlesztők korlátai, hiszen bár több érdekes és jó ötletet megpróbáltak beépíteni, ezek egy része nem működik jól. Ilyen rögtön a felszerelésünk, amely egy-két fegyverből és egy okostelefonból áll. Időnk nagy részében, amikor a szanatóriumban bolyongunk, ezt fogjuk használni. Ebben van ugyanis a térkép, amit erősen szokni kell, mire kiismerjük magunkat rajta. Emellett ebben vannak üzeneteink, a megszerzett adatok, a zseblámpa (amelyre sokszor nagy szükségünk lehet), valamint két különleges kamera. Az egyik egy hőkamera, amely a harcok során is hasznunkra lesz (erről picit később), a másik pedig egy nyomolvasó. Ha valami fontos nyomra bukkanunk, vagy találkozunk valakivel, ennek segítségével elemezhetjük és tudhatunk meg róla hasznos információkat.
Ám mivel ezek a funkciók mind egyetlen eszközbe vannak beépítve, közülük egyszerre mindig csak egyet tudunk használni. A romos épületben botladozva pedig milyen hasznos lenne, ha a térkép és a zseblámpa funkció is egyszerre üzemelne...
A játékmenet másik nagyon gyenge pontja a harcrendszer. A történet elején szert teszünk (egy emlékünket újra átélve) egy különleges fegyverre. Pontosabban egy olyan kiegészítőre, amelyet több fegyverhez is használhatunk. Ez egy hőkamerából és egy csuklós szerkezetből áll, amellyel a fedezék mögül úgy is tudunk tüzelni, hogy mi ki sem hajolunk, csak a fegyver lóg ki. Csakhogy a harcok és az irányítás olyannyira darabosra és döcögősre sikerült, hogy kb. semmi hasznát nem vesszük ennek. Black nem egy terminátor, alig egy-két bekapott találat után már vége is mindennek, és jön a töltőképernyő. Ez pedig egy olyan helyzetben, ahol egyszerre akár három-négy ellenfelünk is akad, akiket a fura célzószerkezettel egyébként is csak nehézkesen tudunk lekapni, kimondottan frusztráló tud lenni.
Ami viszont jól működik, azok a fejtörők. Ilyenből is akad szépen a játékban, ezeket pedig sikerült jól összerakniuk a srácoknak. Általában az egyes kódokat környezetünk rejti, nekünk csak alaposan át kell fésülnünk mindent, hogy megtaláljuk. Nekem többször is tipikusan szabadulószobás érzésem támadt az ilyen részeknél, ami nagy piros pont.
A játék 2013-ban a felső harmadban végzett volna, legalábbis grafika terén biztosan. Csakhogy a fejlesztés jó négy évbe tellett, ez idő alatt pedig sokat fejlődött a technológia. Sajnos ez a Get Evenen nem látszik meg, a látványvilág jóindulattal is legfeljebb erős közepest érdemel. A modellek baltával faragottak, a textúrák sok helyen homályosak, a környezet sivár és kopott – jó, utóbbi egy elhagyatott szanatóriumban még elmegy. Szerencsére cserébe nincs nagy gépigénye a játéknak, habár nálam előfordult, hogy egyszer csak 20-30 közé zuhant az fps-érték, és csak akkor volt hajlandó visszaállni a majdnem mindig stabil 60-ra, ha újraindítottam a játékot.
A Get Even tehát egyértelműen jobban sikerült, mint a The Farm 51 bármely más korábbi játéka. Ha innen nézzük, tisztes munka eredményét tarthatjuk kezünkben. De sajnos még így sem lehet esélye a legnagyobbakkal versenyezni. Az persze más kérdés, hogy nehéz lenne neki közvetlen konkurenst találni, hiszen hasonló akció-thriller nem sok van a piacon. A történet megér egy misét, és a hangulat is könnyen elkaphatja az embert. Ha túl tudjuk tenni magunkat az irányítás betegségein, a jó ötletek elrontott kivitelezésén, és az évekkel ezelőtti szintet képviselő grafikán, akkor akár még jól is szórakozhatunk vele.
