Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Bravo Team

Bravo Team

A Supermassive Games ezúttal alaposan mellényúlt... de nem sikerülhet mindig minden.

2018.03.06. 14:37 | szerző: GeryG | Ismertető/teszt

A Supermassive Games eddig mindig célba talált játékaival. Az első az Until Dawn volt, amely moziszerű ijesztgetős játékmenetével, pazar grafikájával és ötletes megoldásaival szép sikert aratott. Ebből készült később a stúdió első VR-játéka, az Until Dawn: Rush for Blood, amely tulajdonképpen egy VR-ra ültetett railshooter volt, de legalább szórakoztató. Majd következett a Hidden Agenda, amely szintén a moziszerű élményt vegyítette innovatív telefonos irányítással (ráadásul magyar szinkron is volt benne). Legutóbb pedig ismét a VR témát vették elő, és elkészítették az Until Dawn univerzumában játszódó The Inpatientet.
A stúdió tehát eddig két kimondottan szerethető VR-játékot készített, amelyeken nagyon érződött a belső fejlődés is. Míg az első egy egyszerű railshooter volt, addig a másodikban nagyon ügyesen oldották meg a szabad irányítást. Éppen ezért egyszerűen érthetetlen, hogy mit művelt a csapat a ma megjelent Bravo Teammel...

Bravo Team

Amikor a tavalyi E3-on először bemutatták, sokan kezdték dörzsölni a tenyerüket. Hiszen VR-ra már eddig is készült egy raklapnyi lövöldözős játék, de a legnagyobb FPS-sorozatok hangulatát és szintjét egyelőre egyik sem tudta hozni. Sokan tehát épp ezt várták a Bravo Teamtől, hiszen az első bemutatók alapján egy taktikus elemekkel és fedezékrendszerrel alaposan megtámogatott kommandós játék bontakozott ki előttünk. Ráadásul mindezt a PSVR után megjelent egyedi kontrollerre, az Aimre hegyezték ki, amely egyébként biztos remekül imitálja, hogy egy kétkezes fegyver van a kezünkben. Csakhogy...

Aki nem rendelkezik ilyen extra kiegészítővel (amely egyébként elég kevés helyen kapható itthon jelenleg, és nem mellesleg közel 20 000 forintot kóstál), annak két erősen megcsonkított irányítási lehetősége marad: a Move és a DualShock 4. Én előbbivel teszteltem a játékot, és hiába ígérgették a készítők, hogy azzal is tökéletesen bele lehet majd élni magunkat a játékba, ez nagyon nem így volt. A játékban ugyanis mindkét kezünkkel folyamatosan szorítjuk a géppuskát, vagyis a két Move-val is célszerű ezt imitálnunk. Már csak azért is, mert célozni is így tudunk majd rendesen. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire illúzióromboló és nehézkes is egyben. Aimmel bizonyára sokkal gördülékenyebb az egész, DualShock 4-gyel pedig ki se mertem próbálni.

Bravo Team

Ami a játékmenetet illeti, a Bravo Team nem sok újat tud felmutatni, igazából konkrétan semmit. Egy egyszerű hordajátékot kapunk, vagyis az ellenség mindaddig jön, amíg mi apránként előre nem nyomulunk egy adott szkriptpontig. Az MI nem túl acélos, az ellenség (és egyszemélyes módban társunk is) csak össze-vissza cikázik a fedezékek között, gyakran minden konkrét cél nélkül. Az is rendszeres, hogy ugyanazon homokzsákfal két oldalán guggoltunk az ellenséggel, és amolyan Csupasz pisztoly formában lőttük egymást fél méterről... Közlekedni egyébként csak a fedezékek között lehet: ha kiválasztottuk a következő fedezéket, emberünk automatikusan odaszalad. Ezt és a többi interakciót (mint a csendes kivégzés, a lőszeres ládák felnyitása vagy az ajtókon betörés) külső nézetből látjuk, ami szerencsére egyáltalán nem zavaró, sőt.

Az egy-két óra alatt kétszer is teljesíthető egyszemélyes kampány mellett kapunk kooperatív módot is, ha épp van hozzá partner. Vagyis tartalom terén sem nyújt túl sokat a Bravo Team. Mondhatnám, hogy cserébe a grafika hozza a stúdiótól korábban megszokott szintet, de igazából ez is legfeljebb átlagos lett. A pályák sablonosak, a környezet kihalt. Hiába játszódik az egész történet egy városban, civileket sosem látunk, mindig csak mi és az ellenséges kommandósok vannak az utcákon. A játékmenet pedig nagyon repetitív, hiszen az első perctől az utolsóig végig tök ugyanazt fogjuk csinálni: fedezék mögül lőni az ellent.

Bravo Team

A Bravo Team jó eséllyel csak és kizárólag azért születhetett, hogy a Farpoint mellett legyen még valami, ami kihasználja az Aim kontrollert (ami egyébként fele ennyiért és sokkal több JÓ játékkal megtámogatva egy hasznos kütyü lenne...). Legalábbis én nagyon remélem, hogy az általam nagyon megkedvelt Supermassive Games csak amolyan kényszermelóként készítette el a Sony erőteljes nyomásának engedve. Mert a korábbi játékaik alapján ennél tényleg csak jobbat tudnak csinálni. ■

A tesztpéldányt a Sony Interactive Entertainment Europe biztosította számunkra.

Bravo Team
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
Bravo Team

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló