Örvendezhetnek a játékosok, akik esetlegesen kevésnek találták az eddig tartalommal telepakolt Total War: Warhammer II-t, hiszen a nyáron kaptak egy újabb DLC-t, ami bár nem túl méretes, de legalább nem is csillagászati áron juthatnak hozzá. Az élőhalottaktól nem mentes sivatagi kiruccanás, azaz a Rise of the Tomb Kings után ezúttal a főszerepben két homlokegyenest eltérő karakter került a rivaldafénybe. Alarielle a nemes elfek legnagyobb istenének halandó megtestesülése, míg a másik oldalon Hellebron boszorkányúrnő áll, akit még sötét elf körökben is elmebetegnek tartanak, márpedig ha valakiket, hát őket nem kell félteni, ha könyörtelenségről van szó.
Alarielle általában akkor bukkan fel a halandók között, ha népe földjére, Ulthuanra veszély leselkedik, így ez fogja a vele való játékmenetet is erősen meghatározni. Amennyiben az egész sziget nemes elf irányítás alatt van, masszív bónuszokat élvezhetünk, így érdemes a szomszédságot összebékíteni. Azonban a káosz legapróbb jelei is hatványozottan érzékenyen érintik a hölgyeményt, így igyekezzünk azt a minimumon tartani, különben értékeink rohamos romlásnak fognak indulni.
Hellebron játékstílusa is hasonlóan markánsra sikerült, gyakorlatilag a nemes elfek teljes ellentétjére. Őboszorkánysága szépségápolásának titka a rabszolgák százainak rituális kivégzése, így nem véletlen, hogy két fosztogatás és háborúzás során ez lesz a legfőbb elfoglaltságunk. Hiszen ha nem tartjuk a megfelelő rettegésben a népet, az negatív kihatással lesz statjainkra.
Új egységek terén a high elfek kaptak egy új hőst, a Handmaident, aki mind távolsági fegyverével, mind kardjával tiszteletet parancsol. A Sisters of Avelorn egy marcona nőkből álló csapat, akiket szintén nem kell félteni se távolsági, se közeli összecsapásokban. Az Árnyékharcosok pedig a nevükhöz hűen úgy lövöldöznek, hogy azt mire valaki észreveszi, addigra rég késő az illetőnek.
A sötét elfek egy varázshasználó hőst kaptak, akit különféle mágikus könyvekkel lehet felvértezni. A Sisters of Slaughter hölgyek az agresszív élvezetek kéjencei, így az ostoraikkal olyanokat is bevesznek a játékaikba, akik valószínűleg erre annyira nem vágynak. A Feral Manticore egy, a légteret uraló bestia, míg a Doomfire Warlockok lóhátról szórják az ellenség fejére a varázslataikat.
A The Queen and the Crone DLC újdonságai nagyjából ezekben ki is merülnek. Nem túl sok, de cserébe az árcédulán is egy 8 eurós összeg fityeg – hogy ez kinek éri meg, kinek nem, azt mindenkinek szíve joga eldönteni. Biztos vagyok benne, hogy a rajongók le fognak csapni a két kötöttebb, de ezáltal nagyobb kihívást is jelentő legendás hősre, még akkor is, ha az új egységek akkora újdonságot nem is hoznak a már jól bevált játékmenetbe.
