Ismertető/teszt
NieR:Automata Game of the YoRHA Edition teszt - Robotirtó androidok, extrákkal kibővítve
Bővített kiadást kapott a PlatinumGames JRPG mesterműve.
2019.03.11. 10:25 | szerző: Zoo_Lee | Ismertető/teszt
A NieR:Automata megérdemelten kapott helyet 2017-ben számos év játéka listán, ahogy az sem véletlen, hogy sokan a PlatinumGames eddigi legjobb anyagának, és a teljes NieR/Drakengard széria csúcspontjának tartják. A nemrég megjelent YoRHA Edition kipróbálása csak megerősített ebben, és már elöljáróban le tudom szögezni, hogy nem csak 2017, de talán az elmúlt 5-10 év legjelentősebb és legjobb szerepjátékainak listáján is dobogóközeli helyet érdemel. Ellenben az, hogy a YoRHA kiadás formájában érdemes-e beszerezni, már közel sem annyira egyértelmű kérdés.
De előtte frissítsük fel egy kicsit az alapokat! A NieR:Automata a távoli jövőben játszódik, miután egy idegen megszálló faj gépinváziót szabadított az emberiség nyakába. A homo sapiens olyannyira tehetetlen volt a lehengerlő túlerővel szemben, hogy végül egy Holdon felhúzott menedékbázisra kellett evakuálniuk, a megszálló horda elleni harcot, a bolygó visszaszerzését pedig a YoRHA-ra, gótloli ruhába bújt ezüsthajú tinédzserekre emlékeztető, halálos androidokra bízták. Ilyen YoRHA ügynök hősünk, 2B is, aki bevetései folyamán fokozatosan szembesül egyre riasztóbb és nyomasztóbb jelekkel arra, hogy küldetésük közel sem olyan egyszerű vagy egyértelmű, mint azt sokáig hitték, és a gépek serege is több megsemmisítésre gyártott, öntudat nélküli idegen fegyvereknél.
A zseniális, meglepetésekben és érzelmekben is gazdag történethez és a méretes nyílt világhoz társul a közel tökéletes játékmenet, amely olyannyira komplex és annyi stílust kombinál, hogy könnyen tekinthetjük a Platinum vizsgamunkájának (vagy már-már túlkompenzálásnak) is. Az alap a Metal Gear Rising harcrendszere letisztultabb, RPG-elemekkel megtűzdelt változatban, amelyhez párosul a nyílt világ a Monster Hunter szériától kölcsönzött elemekkel (opcionálisan vadászható rémségek, gyűjtögethető lootból fejleszthető fegyverek), de ebből néha oldalnézetes akció-platformjátékba vált, néha felülnézetes twin-stick shooterré, néha R-Type-ot és Gradiust idéző arcade lövöldévé – mindezt úgy, hogy az irányítás végig konzisztens, egy pillanatra sem zökkenti ki a játékost, és viszonylag könnyen elsajátítható minden felmutatott stílus.
Ez nagyrészt köszönhető a játék tempójának is, amely közel sem tartalmaz annyi fillert vagy mellékvágányt, mint a műfaj sok más példánya, és egyenletesen adagolja mind a történet, mind a játékmenet újabb és újabb elemeit a fast traveltől a hőseink mellé társuló kis robotok, a podok fejleszthetőségéig. Ám a NieR egyértelmű erőssége mindvégig a történet és a hangulat marad. A hatalmas, kihalt helyszínek, a felcsendülő zenék, amelyek váltásban idézik fel az eredeti Full Metal Alchemist és Ghost in the Shell animék dallamait, szinte minden esetben elérték a kívánt hatást, a hangulati skála pedig legalább olyan tökéletesen vezényelt vegyességet mutat fel, mint a játékmenet. A NieR:Automata néha melankolikus és szomorú, néha epikus, adrenalinnal fűtött tömény akcióorgia, néha pedig felkavaróbb, mint egyes horrorjátékok.
Bár bűn bármit is spolierezni a történetből, muszáj kitérnem példaként a játék egy korai küldetésére, amely egy barlangba vezetett, ahol apró ellenséges robotok mozogtak különböző, a szerelem, szenvedély egyes mozzanatait megörökítő, mégis szinte parodizáló pózaiban, miközben egy lejárt lemezjátszó recsegő monotonitásával ismételgették a „Szeretlek, legyünk együtt örökre” frázisokat, rémálomszerű, soha véget nem érő koreográfiába fagyva, és látszólag tudomást sem vettek 2B-ről és társáról, 9S-ről. Majd megkaptam a feladatot, hogy mészároljak le mindenkit – kevés olyan játék volt, ami elérte, hogy egy pillanatra hasonlóan felkavarva és lesokkolva érezzem magam a látottak és a tetteim miatt, mint ekkor a NieR. És ez csak a játék eleje volt, később lett még sokkal, de sokkal rosszabb is. Egy baráti tipp: ha szomorkásabb, depresszívebb hangulatban vagytok, véletlenül se a NieR:Automatával próbáljatok meg kikapcsolódni.
Tehát, ahogy azt a bevezetésemben is írtam, a NieR:Automata egy remekmű, amelyet sürgősen pótolnotok kell, ha esetleg kimaradt volna. Könyörtelen, felkavaró, és mégis csodálatos, gyönyörűen megkomponált remekmű, kiváló mintapéldája annak, mi mindent el lehet érni, milyen érzelmi és történetmesélési mélységek rejlenek videojátékokban. Viszont ami a YoRHA kiadást illeti, a helyzet a következő: ha esetleg nem volt még meg a NieR:Automata, akkor lehet, hogy érdemes ebben a kiadásban beszereznetek, de még akkor sem feltétlenül. Amit a csomag áráért kaptok, az maga az alapjáték egy nagy rakás skin társaságában, illetve a minden idők legkimondhatatlanabb című DLC díjának várományosa, a 3C3C1D119440927, amely pár további skin mellett három, körökre bontott arénaharcból álló mellékküldetéssel bővíti az alapjátékot.
A rajongók legnagyobb igénye viszont néhány hivatalos javítás lett volna, a főleg PC-n jelentkező kellemetlenségek és optimalizálás hibák megoldására (amelyeket jelenleg egy rajongói patch képes foltozni) – ezek azonban elmaradtak, a Square Enix pedig arról nem nyilatkozott, hogy valamikor a jövőben számíthatunk-e még ilyesmire tőlük. Így viszont, ha a NieR:Automata már a gyűjteményetek részét képezte, esetleg nem érzitek az égető szükséget néhány skinre és pár mellékküldetésre a tetemes mennyiségű tartalom mellé, a YoRHA kiadás gyakorlatilag semmit sem nyújt majd számotokra. ■
értékelés
NieR: Automata
- Az utóbbi évek legjobb JRPG-je, amely még két év után is ugyanolyan erős, mint megjelenéskor – a műfaj rajongóinak kötelező
- Az új kiadás elsősorban a korábbi skin- és kozmetikai csomagokat, illetve a DLC-t csomagolja egybe, lényegi bővítés, változás, javítás nincs
A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega biztosította.
NieR: Automata
hozzászólások (5)
Szép írás volt. Annyit hozzátennék, hogy a dlc nem a lemezen van a konzolos változatokon, hanem voucherként, kód formályában. Elég lusta, smucig megoldás és használtan nem is érdemes ez miatt megvenni.
Valamelyik őszi akcióban zsákoltam még be, rá egy pár hétre jelentették be ezt a kiadást. Akár várhattam is volna vele, mert csak az év elején ültem le elé. Engem is a nyilvánvalóval csábított el a játék, így kellemesen meglepett, hogy van mellette jó történet, karakterek és hangulat is. Az egymásba szépen illeszkedő és egymást észrevétlenül váltó játékműfajok is ötletesek voltak.
Egyedüli negatívum az igénytelen pcs port. A javító moddal nem volt kedvem bajlódni (valami 3rd party program kellett volna hozzá, annyira nem ástam bel magam) emiatt úgy 3 óráig gyilkoltam a szemem. Kilépés után a lőtt képeket nézegetve volt gyanús a dolog, hogy milyen éles minden, míg a játékban majd kifolyt a szemem az elmosódottságtól. FAR helyett olvastam más javaslatot, félmegoldásként 1919x1080 majdnem-teljesképernyőn hajlandó volt normálisan kinézni.
Igazán csiszolhattak volna a port hibáin, mert a dlcs egybecsomagoláson kívül nem tudom mi értelem volt ennek a kiadásnak...:-X
Ettől függetlenül tényleg egy remek játék, érdemes pótolni*! A "jó játékok, amivel senki nem játszott" listámon simán ott van az Enslaved: OttW mellett.
*szerk: azért érdemes megvárni egy leárazást pont a port minősége miatt.;-)
*formájában ups :D
Csak annyi észrevételem lenne, hogy ez nem egy akció hack and slash játék?
Vagy valóban JRPG lenne????
Kb annyira rpg mint az ubisoft játékok. Itt szerintem inkább a hangulatára értette a JRPGt. Gameplay szempontból stimmel, amit írsz. Combokkal hadonászós ~ritmusjáték két közelharci fegyver(/típus)rel, míg a kis robottal lőhetünk. Chipekkel lehet testreszabni a karaktert a játékstílusunknak megfelelően. Támadáskor gyógyítás, nagyobb crit, a szokásos cuccok. Van counter és dodge, bár ezek mintha szintén chipekhez kötődnének. Én easyn játszottam, itt az alap buildhez jár sok auto chip is (pl kis robot magától céloz és lő).
szerk. a "combo" kombó akar lenni, mert van szó szerint combokkal hadonászós támadás is.:-D
