FMV, azaz full motion video. Nem épp a legelterjedtebb videojátékos műfaj, pedig lenne létjogosultsága a klasszikus megoldások mellett. A technológia lényege, hogy renderelt képi világ helyett élő szereplőkkel vesznek fel jeleneteket, majd ezeket szerkesztik össze úgy, hogy a játékos interakciói révén formálódjon a történet. Főleg a ’90-es években jellemző volt, hogy a játékok átvezetőit vették fel élő szereplőkkel, jó példa erre a Command & Conquer széria. De ha az ember egy picit utánanéz, meglehetősen sok olyan alkotást talál, ahol a teljes élmény erre épül, de ezek közül is csak kevés vált igazán ismertté. Az utóbbi években talán csak a Her Story kapott nagyobb visszhangot, de a 2017-es Late Shift is ebbe a kategóriába tartozott. A nyár végén viszont érkezett egy új játék, az Erica, amely mindenképpen megér egy misét. És egy próbát is.
Az Erica történetének főhőse – dobpergés... – Erica. Erica Mason egy fiatal lány, akit furcsa álmok gyötörnek. Ez nem is meglepő, ugyanis anyját nem is ismerte, apjához viszont nagyon közel állt, ám őt egy gyilkos elragadta tőle még kiskorában. Egy nap Erica, miután sokadik furcsa álmából ébred, a lakás ajtaja előtt egy különös csomagot talál, benne egy levágott emberi kézzel. Hamar megkezdődik a nyomozás a kéz tulajdonosa után, ki is derül, hogy valószínűleg ugyanaz a gyilkos, aki az apjával is végzett, ezért a nyomozók Ericát egy biztonságosnak vélt helyre szállítják. Abba a szanatóriumba, ahol a szülei is dolgoztak, és ahol gyerekkorában ő is sokszor megfordult. És persze, ahogy ilyen sztorinál lenni szokott, apránként kiderül, hogy nem mindenki az, akinek elsőre tűnik, ahogy Erica szülei sem azok voltak, illetve a szanatórium pont nem az a biztonságos hely, aminek szánták.
A kizárólag PlayStation 4-re megjelent Erica játékmenete valójában pofon egyszerű, de ez a műfaj velejárója is. A fejlesztő SCE London azért megdobta a dolgot egy csavarral: a játék nemcsak kontrollerrel, de PlayLinken keresztül okostelefonról vagy tabletről is irányítható. Tulajdonképpen a vezérlés nem áll másból, mint a telefon képernyőjének simogatásából. Amikor egy tárggyal interakcióba léphetünk (pl. lapozhatunk egy könyvben vagy kibonthatunk egy csomagot), abba az irányba kell mozgatnunk az ujjunkat, amelyik irányba a valóságban is tennénk az adott mozdulatot. Vannak szituációk, amikor egy helyiségben vagy jelenetben választhatunk, hogy mire koncentráljunk, ilyenkor egy nagyítót kell a képernyőn a megfelelő helyre húzni. Megint máskor le kell törölnünk a képernyőt, mondjuk pára vagy por elsepréséhez. És persze a párbeszédek során is a karakterünk körül felsejlő reakciólehetőségek valamelyikére kell vinnünk a kurzort. Mindez tehát rém egyszerű (talán túlontúl egyszerű is), vagyis senkinek sem okoz majd gondot a játék vezérlése.
A sztori hangulata szubjektív kérdés, aki szereti a kissé szürreális tálalásban elé pakolt sorozatgyilkosos, kissé misztikus krimi-thrillereket, az élvezni fogja az Ericát is. Bár van neki egy enyhe X-aktás beütése is, hiszen végig alig fogunk érteni bármit is az egészből. Természetesen a döntéseink nyomán több vonalon is végigfuthat a történet, így kellő kíváncsiságtól vezérelve akár többször is végigjátszhatjuk a játékot. Mindez nem sok időt fog elvenni az életünkből, hiszen egy teljesítés, ha tényleg ráfekszünk, alig több egy egész estés mozinál.
A grafikáról ebben az esetben felesleges lenne beszélni, hiszen voltaképpen egy interaktív filmről van szó. Ám azt érdemes megjegyezni, hogy sok olyan jelenet van, ahol nagyon ügyesen mosták össze a renderelt részeket a valódi felvételekkel. Azt viszont érdemes megemlíteni, hogy a színészi játék kissé felemás lett. Vannak olyan karakterek, akiket egészen jól hoznak a színészek, ám vannak olyanok is, akik vagy semennyire nem élték bele magukat a szerepükbe, vagy pont, hogy túljátszották azt. Komoly hírességekre nem kell számítani a stáblistán, a főhőst Holly Earl alakítja, a legnagyobb névnek pedig egyértelműen Terence Maynard számít. Említést érdemel még, hogy magyar feliratot is kapott a játék.
Az Erica, habár a jobb FMV-játékok közé sorolható, nem fogja világhírűvé, és a battle royale-t megszorongató népszerűségűvé tenni a műfajt. De a misztikumra éhes kalandjáték-rajongóknak érdemes lehet tenni vele egy próbát. Ha másra nem is, egy egyestés kis nyomozósdinak tökéletesen megfelel. Éppen ezért talán érdemes lehet várni egy leárazást a beszerzésével, habár a mostani, kb. 3000 forintos ára sem veszélyes, egy moziért is fizetünk lassan ennyit.
