A járművek irányításának élménye és annak elektronikus reprodukciója továbbra is kimeríthetetlennek tűnő téma. És ahogy a valóságos autóversenyzés sem az esztelen száguldás terepe, úgy a játékok világában is érezhetjük azt az egyensúlyt, amit csak a legnagyobbak találnak meg, miszerint gyors tempó mellett kímélik a technikát. Nagyjából ez a feladat az Overpassban is, csak éppen nem a versenypályán, hanem offroad körülmények között...
Az offroad élmény hajszolása már régóta kielégíthető igény a számítógépes játékok piacán. Hazánk büszkesége, az Invictus fejlesztőcsapata igazi úttörő volt ebben a műfajban az Insane első részével, amivel úgy sikerült lerakni az alapkövet, hogy a most tárgyalt Overpasst fejlesztő Zordix Racing épp a napokban vásárolta fel a debreceni csapatot. Szükség is lesz az erősítésre, hiszen a jelenlegi termék néhány pontján még elkél a javítás.
Az ügyességi és versenyjáték között egyensúlyozó Overpass lényege ugyanaz, mint általában a járművezetős játékoknak: a legkevesebb hibával a leggyorsabban végigmenni a kijelölt úton. A kijelölt út meglehetősen tág határok között eloszló helyszíneken található, épített és természetes akadályokkal tűzdelve. A feladat a legtöbb esetben az, hogy ezeket az akadályokat leküzdjük, vagy a választott jármű képességeinek legmegfelelőbb alternatív útvonalat találjunk.
Buggyval vagy quaddal indulhatunk neki a szivatós szakaszoknak. A járművek tulajdonságai eltérnek, amit a nehezen kiismerhető és kicsit problémásan kezelhető menüben amolyan arcade stílusban vizsgálhatunk a választáskor. Eredményeink alapján pénz kapunk, amit aztán egyre jobb képességű kocsira vagy quadra válthatunk át, amelyeket aztán még fejleszthetünk is. A fejlesztést ugyancsak a menü kezelhetőségi problémái teszik nehézkessé, de hatásuk valamelyest érzékelhető. Az összkerekes gépek menettulajdonságai a szokásos terepjárós kapcsolókkal változtathatók, miszerint kapcsolható a hajtásrendszer (kettő- vagy négykerék-hajtás), a differenciálzár pedig az igazán kapaszkodós részek legyűrésében lehet a segítségünkre, de utána gyorsan érdemes kikapcsolni, mert szinte teljesen lehetetlenné teszi a kormányzást.
A gépek mozgása emlékeztet a valóságosra, nagy jelentősége van az kellő pillanatban adott gáznak, amitől aztán a kissé gyengére sikerült motorhang erősödésén túl a járművünk dinamikája és stabilitása is megváltozik. Ezzel együtt akár a kocsit, akár a quadot nehéz magunkénak érezni, ami eléggé megkeserítheti az életünket egy olyan játékban, ahol szinte egyesülnünk kellene a vezetett géppel, hogy a kerekeket a saját végtagjainknak érezhessük. Habár jellegében csak a műút hiánya a hasonlóság, de például a Spintiresben a teherautókat könnyedebben igazíthatjuk a fák között, mint az Overpassban hajtható könnyű kis járgányokat.
Pedig az addiktív iránytásra szükség lenne, hiszen a pályákon annyi minden nehezíti a szintidők teljesítését, hogy minden apró késedelem vagy hiba kegyetlenül büntet. Egyes akadályok szinte leküzdhetetlenek, míg mások első ránézésre simán legyűrhetőek, és az így bevitt nagy tempóból kerekedik az idegeinket és a járgányunkat tépázó katasztrófa. A jármű sérül, ha a rá ható erőket nem sikerül az észszerű korlátok között tartani, például, ha nekicsúszunk egy farönknek a kerekünkkel, akkor jellemzően rossz irányba billen a vezethetőség. Rosszabb esetben nem is csak sérülés a következmény, hanem akár a lesodródás is, ami könnyen bólyahibához vezet, amiért kisebb vagy nagyobb időbüntetéssel kell számolnunk. Az akadályok nehézsége mellett előfordulhatnak tájékozódási kellemetlenségek is, ugyanis egyes pályák néhány szakaszán találhatunk nyitottabb szektorokat, ahol rossz látási viszonyok között sokfelé mehetünk, és egy időre teljesítendő feladatban sokba tud kerülni az iránytévesztés. Persze kapunk figyelmeztetést, ha ez bekövetkezik, de még az offroad pályán is gyorsan elszalad az idő.
Az épített akadályokból sokféle van, de szinte minden pályán viszontlátunk egy csomót belőlük, ami miatt kicsit unalmassá válnak. Kicsit olyan érzésünk van, mintha egy kutyaiskola növendékei lennénk, amikor talán minden pályán találkozunk a „libikóka” akadállyal, amelyen autóstul kell átbillenni. Ezeknek az akadályoknak a kikerülése ügyében ne számítsunk toleranciára. Plusz 20 másodpercet kapunk, ha a program úgy ítéli meg, hogy nem kívánjuk teljesíteni a feladatot. Az autónál nincs túl sok trükk, amit használhatunk, de a quad irányításában sokat segíthet, hogy változtathatjuk a vezetőfigura pozícióját, megváltoztatva ezzel a gép súlypontját, így megelőzhető néhány (egyébként egészen könnyen összehozható) esés.
Akárcsak a fizikai modellezéssel kapcsolatban, a külcsín tekintetében is megoszlanak a világban a vélemények. Az optimalizáláson biztosan lehetett volna javítani, ezen túlmenően a kötelezőt nagyjából hozza, de komoly, a figyelmet megragadó részletet nemigen lehet kiemelni. A hangzás tekintetében van egy olyan érzése az embernek, hogy a játék unalmassága főleg ebből adódik. Ezeket persze az elkötelezett játékos legyintve elfogadja, de muszáj kiemelni a karrier mód teljesen értelmezhetetlen hálómintát kirajzoló haladási térképét. Ha a játék tulajdonságait akarjuk alaposan megismerni, akkor nem a karrier mód lesz a legjobb barátunk. Főleg, hogy ott már a járgány folyamatos javításával is foglalkozni kell.
A játék a hibák ellenére kiváló szórakozás lehet, első sorban azért, mert az többjátékos mód a megszokott online mellett az utóbbi évtizedekben egyre inkább kuriózumnak számító osztott képernyős módot is kapott. Így a családi időtöltés vagy a baráti összejövetelek üde színfoltja lehet az Overpass, ha az amúgy meglehetősen borsos árán sikerült gyorsan felülemelkedni.
