„Szesztilalom – a pia mindent megér...”
Volt valamikor az ezredforduló környékén egy stratégiai játék, ahol egy bűnbandát irányíthattunk a szesztilalom korabeli Chicagóban. Sajnos csak a demója volt meg, pedig olyan szívesen játszottam volna vele többet is, bár nem sokat értettem még abból, mi folyik benne. Hosszas kutakodás után ez a játék talán a Gangsters 2 lehetett, de nem vagyok teljesen biztos benne. Na, az Empire of Sin ez a játék, csak körökre osztott harccal.
A játék fejlesztője a Romero Games, vagyis az a John Romero, aki az eredeti Doom és Quake egyik alkotójaként ismert. Munkásságával kapcsolatban azonban joggal merül fel a kérdés, hogy vajon ismét John Romero csicskái leszünk-e? Szerencsére a projekten dolgozott John felesége, Brenda is, aki szintén játékfejlesztő, és neki talán van akkora befolyása, hogy a földön tartsa a férjét.
A végeredmény ismeretében az újabb csicskásodást sikeresen elkerültük, és bár az Empire of Sin nem tökéletes játék, de nagyon élvezetes. A helyszín tehát az 1920-as évek Chicagója, ahol a szesztilalom idején egy bűnbandát kell irányítanunk, hogy minél nagyobb befolyásra és gazdagságra tehessünk szert. Számos főnök közül választhatunk, vannak köztük valós személyek, mint talán a leghíresebb Al Capone, a Sebhelyesarcú (nem az, hanem a másik), és vannak félig-meddig kitaláltak is. Megtalálhatjuk közöttük az olasz, ír, fekete, de még a magyar maffia képviselőit is. A játék valós idejű stratégiaként zajlik, amit bármikor megállíthatunk. Ilyenkor a városrészekre osztott Chicago utcáin mászkálva épületeket foglalhatunk el (vagy vehetünk meg), hogy ott szeszfőzdét, kocsmát, kaszinót vagy bordélyházat nyissunk.
Amint összetűzésbe keveredünk más bűnöző elemekkel, a játék körökre osztott módba vált, hogy az XCOM módjára rendezhessük a nézeteltéréseket. Mindegyik főnök rendelkezik egy bandájára vonatkozó bónusszal (pl. jövedelmezőbb kocsma vagy olcsóbb upgrade-ek), egy diplomáciai bónusszal (pl. rövidebb tűzszünet) és egy egyedi harci szuperképességgel. Ez utóbbi alapvetően meghatározza a játékstílust is, és sajnálatos mellékhatása, hogy sajnos nem minden főnök teremtetett egyenlőnek. Joseph Saltis, a magyar banda főnöke kapott egy rohamozó képességet, amivel egy ütésre el lehet intézni pontosan 1 db ellenséget (ha a csillagok is együtt állnak), hogy aztán a kezdő revolveremmel cirógassam tovább az illető társait. Ezzel ellentétben Goldie Garneau szuperképessége egy lézeres célmeghatározás utáni taktikai dróncsapáshoz hasonlítható, amivel egyszerre akár három ellenséget is le lehet szedni (többet, ha libasorba állnak), vagyis így akár egy kör alatt lehet szólózni az összes korai encountert. Mindezt azelőtt, hogy igen jó fegyvereket szereznénk, vagy felfejlesztenénk a fegyvertípusokhoz kapcsolódó képességeket.
Mindegyik főnöknek vannak egyedi küldetései, amelyek kibontják a háttértörténetüket, illetve a saját helyzetükre jellemző küzdelmeiket. Saltis például egy társát próbálja szenátorrá választani, míg az ír Mabel Ryley férje gyilkosa után nyomoz. Ezek a küldetések, illetve. történetszálak egy jó sorvezetőt adnak az alapvető játék-loop mellé. Valamint, ha hozzávesszük, hogy a térkép minden alkalommal véletlenszerűen generált, akkor a játék főnökönként is akár többször újrajátszható lesz.
Említettem, hogy az Empire of Sin nem tökéletes, így most essen néhány szó a negatívumokról. Érzésem szerint túl kevés épületből válogathatunk. Egy kerületben akár több tucat épületet el lehet foglalni, mi viszont csak hatféle létesítményt alakíthatunk ki belőlük, ami tulajdonképpen csak ötféle, mert safehouse-ból kerületenként csak egy lehet, és ami tulajdonképpen csak négyféle, mert hotelből egy is elég, úgysem termel annyi pénzt. Így marad a szeszfőzde, a bordély, a kocsma és a kaszinó. Az egyes létesítményeket lehet upgrade-elni, de ennek csak akkor van értelme, ha erős a verseny egy adott kerületben, hiszen így nagyobb szeletet hasíthatunk ki magunknak. Azonban ha amúgy is minden a miénk, akkor felesleges pénzt pocsékolni rá.
Egy másik panasz, hogy amikor egy másik banda megtámadja egy épületünket, csak két lehetőségünk van: vagy lejátsszuk a csatát az őrökkel, vagy teljesen feladjuk. Nem lehet automatikusan lejátszani a harcot. Ebbe fűzöm bele a következőt, hiszen ha valahol megtámadtak, az utazás funkcióval (taxi ikon) bárhonnan „odateleportálhatunk”, hogy a fullos csapatunkkal helyreállítsuk a rendet. Ez úgymond triviálissá teszi a bandaháborút, hiszen ha látom a térképen, hogy egy csapat ellenséges gengszter ólálkodik az épületeim körül, rögtön odateleportálok a környékre, hogy elejét vegyem a buzgálkodásnak. Amitől azonban ez a lehetőség igazán overpowered, hogy akár az ellenséges bandafőnök safehouse-a elé is odateleportálhatunk, és ha megnyerünk egy nehéz, de egy közepesen erős csapattal már a játék elején kivitelezhető harcot, és megöljük az illetőt, akkor átvehetjük a teljes szervezetét, így olyan léptékben lehet növekedni, amivel az MI már nem tud lépést tartani.
Mindezeken felül pedig különböző bugokba is belefuthatunk. Egyik alkalommal felfejlesztettem egy épületet, hogy néhány csapattagom is benne volt, így azok eltűntek, nem tudtam kijelölni őket. Egy másik alkalommal nem tudtam befejezni egy harcot, mert egy ellenség „kiesett” a pályáról és nem lehetett célba venni. Vagy a legutóbbi játékomban, egy küldetés részeként fülest kaptam, hogy rajtaütnek egy létesítményemen, ezért fel kellett volna fejlesztenem a védelmét. A játék felkínált egy alternatív megoldást is, hogy rajtaüthettek a rajtaütőkön, amint a rajtaütésre rákészülnek. Ez sokkal gyorsabb megoldás volt, utána azonban eltűnt az NPC, akihez vissza kéne menni, így most nem tudom befejezni ezt a küldetést. (A rendes módon korábban már megcsináltam, és működött.)
Röviden összefoglalva tehát az Empire of Sin egy nem tökéletes, de nagyon hangulatos játék, ami egy újszerűnek ható környezetben játszódik. Tulajdonképpen XCOM a szesztilalom idején, ahol a harcok közötti időt egy bűnbirodalom igazgatásával tölthetjük ki.
